Tavaly ismerte el a Nőszövetség Zsindelyné Tüdős Klára-díjjal országos titkárának, Gilicze Andrásnénak, a Szentes-Felsőpárti Református Egyházközség lelkipásztorának szolgálatát. Ez alkalomból készítettünk interjút vele.
Amikor telefonon felhívtam, sorolta a feladatokat: lelkigondozás, hitoktatás, bibliaóra, áhítat, jegyesoktatás, ökumenikus imanap… A Nőszövetség szolgálattevői sosem állnak meg?
Ahhoz, hogy működőképes legyen egy gyülekezet, nagyon jelen kell lennie a női munkának. 1991 decemberében lelkésznők, lelkészfeleségek összefogtak, hogy a korábban megszüntetett Nőszövetséget újraindítsák. 1983-tól a női ordinációt is elfogadta a Zsinat, a nők teljes értékű lelkészekké válhattak. Az akkori presbiterekkel, gyülekezeti tagokkal el kellett fogadtatnunk a lelkésznőket gyülekezeti vezetőként. Feladatunk a gyülekezeten belüli és kívüli jószolgálati és női lelki munka megszervezése volt.
A reformáció emlékévében „Egymás terhét hordozzuk...” címmel adott ki könyvet a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetsége. Milyen terheket hordoznak a nők a gyülekezetben?
Már régebben kialakultak a munkatípusok a gyülekezetekben, volt, ahol a diakónia volt hangsúlyos, a gyermekekkel való munka, nyári táboroztatás, másutt a missziói munka evangelizációs részét is a nők vállalták. Hiába voltak képzett diakónusok, fizetésükre a legtöbb gyülekezetnek nem volt pénze. Nagy szükség van ma is a nőszövetségi munkára: az idős, egyedülálló, beteg emberek látogatására, felkarolására, a nőtestvérek lelki támogatására. Nincs annál nagyobb bizonyságtétel, mint amikor az asszonyok elindulnak és segítenek. A koronavírus-járvány idején is látogatták egymást az asszonyok. Vannak olyan idős emberek, akik nem tudják kezelni az informatikai eszközöket, éppen ezért néhány nőtársunk telefonját vagy tabletjét adta be nekik az ablakon, hogy ők is be tudjanak kapcsolódni az istentiszteletekbe. Engem nagyon meghatott, hogy így is figyelnek egymásra a testvérek. A mi gyülekezetünkben például élelmiszerosztás is van mindennap. Egy hipermarketből mentjük a pékárut, zöldségeket, van, amikor másfél mázsa érkezik, máskor húsz kiló. Ezt nem csak el kell hozni, hanem ki is kell osztani a rászorulók között. Sokszor én megyek reggel, mert mások nem mernek mikrobuszt vezetni, de a hétvégeken a saját autójukkal szolgálnak a Nőszövetség tagjai.
RAVASZ LÁSZLÓ ALAPÍTOTTA
A református egyház a negyvenes években a nők erejében bízva nőszövetségi mozgalmat indított, élére két olyan vezetőt jelölt ki Zsindelyné Tüdős Klára és Pilder Mária személyében, akik hitelesen közvetítették az egyház céljait, és népszerűségüknél fogva képesek voltak a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó református nőket megszólítani. A Nőszövetség kiemelt figyelemmel fordul azok felé, akik közösséget formálnak, hitelesen végzik feladataikat a misszióban, diakóniában, gyülekezetépítésben. A szövetség a nőtársak áldásos munkáját Zsindelyné Tüdős Klára-díjakkal hálálja meg.
Munkájuk része az adománygyűjtés is. Az ukrán–orosz konfliktus kapcsán egyre többen gyűjtenek a háborúból menekülők, illetve az otthon maradottak számára.
A református keresztyén hit és a magyar önazonosság erősen összefonódik a határon túli magyar közösségekben. Mi is segítünk a kárpátaljaiaknak: a hiper- és szupermarketeknél fogunk gyűjteni, mert később is szükség lesz a tartalékokra; ezeket a felajánlásokat a Magyar Református Szeretetszolgálatnak adjuk át. A Nőszövetséggel korábban is segítettük a kárpátaljaiakat keresztmamaprogrammal, de sokat jártunk oda bibliaiskolát is tartani. Ennek összetartója Szécsiné Emma néni (a kerületünk előző titkára) volt, akit tavaly nyáron temettünk el. A mi városunk, Szentes is fogad menekülteket. Mi a gyülekezettel és a nőtestvérekkel a bajbajutottak lelkigondozásában szeretnénk részt vállalni, közösséget nyújtani számukra.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!