Több mint száz éve alapították, ma is meghatározó szerepet tölt be a református középiskolás diákok életében, kálvinista identitásuk kialakulásában és megőrzésében a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom (SDG). Kovács Dia iskolalelkész, az SDG munkatársa szerint amellett, hogy újra a belmisszióra koncentrálnak, fel akarják éleszteni a Covid miatt széthullott kapcsolatokat a határon túli középiskolákkal is.
Meddig lehet valaki a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom (SDG) tagja?
Ameddig szeretne. A nemrég lezajlott tavaszi találkozónkon is jelen volt az egyik szenior tagunk, aki egy volt társa lányával együtt érkezett. 1994-ben, az újrainduláskor is az volt a cél, hogy a középiskolások, gimnazisták között szolgáljon a mozgalom. Őket szeretnénk aktivizálni, hogy a saját iskolájukban legyenek példák a többi diák előtt: krisztusi módon, keresztyénként viselkedjenek. Másodlagos célunk, hogy minél több egyetemistát, fiatal felnőttet vonjunk be az önkéntes munkánkba. Sokszor megyünk hétköznap iskolai missziókra, csendesnapokra, amelyek sok szervezést igényelnek, nekik pedig rugalmasabb az időbeosztásuk, mint a már dolgozóknak, családosoknak. A bibliaismereti versenyünkhöz vagy az adventi találkozónkhoz is szükségünk van rájuk. Ha valakinek idősebb korában is van ideje és energiája bekapcsolódni, szeretettel várjuk.
Az SDG elődjét 1921-ben alapították, igaz, akkor még nem mozgalomnak, hanem diákszövetségnek hívták. Változott-e a szervezet az elmúlt száz év alatt?
A lelkesedésben és lelkiségben nem. Református teológusok hozták létre a szervezetet azzal a céllal, hogy a teológiai hallgatók élő Krisztus-hitűek legyenek. Ezt a célt gyorsan kinőtték, később a közép- és általános iskolások között is szolgáltak, a balatonszárszói táboroztatások különösen népszerűek voltak. Az SDG Konferencia-központ korábban a szövetségé volt, a tagok akkor is azért dolgoztak, hogy a református fiatalság továbbvigye a krisztusi lelkületet. Az újraalakulás az alapcélt nem változtatta meg, de más feladatot is bízott a mozgalomra. Az újraalapítók azt vették észre, hogy bár folyamatosan kapja vissza az egyház a középiskoláit, azokban az iskolai légkör nem olyan, a diákok, a tanárok nem úgy viselkednek, ahogy az egy református intézményben elvárható lenne. Az SDG azt a feladatot vállalta magára, hogy ezekben az intézményekben segíti a tanárokat és a diákokat a reformátusságuk megélésében.
Mennyire tudnak bekapcsolódni a határon túli református középiskolák, gimnáziumok az SDG életébe, munkájába?
A Covid előtt aktívabbak voltak a kapcsolataink a határon túli református középiskolákkal: 2015-ben jelen voltunk a Zilahon tartott Kárpát-medencei Református Középiskolák Találkozóján, tartottunk missziós alkalmakat az azóta megszűnt lévai Czeglédi Péter Református Gimnáziumban. A kárpátaljai kapcsolatunkat a háború is szétzilálta, pedig ők rendszeresen részt vettek a bibliaismereti versenyünkön. Különösen fontos számunkra az elszakított területeken működő református középiskolák támogatása. A bibliaismereti versenyünkön például a határon túlról érkezőktől a szervező iskolával együtt átvállaljuk a szállás és az étkezés költségeit, elengedjük a nevezési díjukat, de sajnos a járvány óta ezzel a lehetőséggel egy iskola sem élt. Törekszünk újra fölvenni a kapcsolatot a határon túli iskolákkal is amellett, hogy a határon belül is meg kell erősödnünk.
Miből tartja fenn magát a mozgalom?
Több lábon állunk, célunk, hogy leginkább adományokból működjön a szervezet. Az egyesületi forma miatt van tagdíjunk, de nem abból élünk. Vannak állandó adományozóink, magánemberek, az egyházkerületek is hozzájárulnak az SDG működéséhez, valamint a Generális Konvent költségvetéséből kapunk támogatást a bibliaismereti verseny megszervezésére. Az irodai munkatársak bérét és költségeit működési pályázatokból szoktuk fedezni.
Az SDG a Csillagponton
A mozgalom már a kezdetek óta állandó résztvevője a Csillagpontnak, amelyen egyre nagyobb feladatokat vállal. Az idei találkozón is az SDG felel a Középiskolás pontért, ismét lesz szabadulósátor, a szabadulóládákkal két helyszínen is találkozhatnak a fiatalok. A Nikodémusok órája programért idén szintén az SDG felel, de lesz a tábor egész területét lefedő „vonalkódos játék is”, miközben előadásokkal, beszélgetésekkel is készülnek.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!