Egy nagygyűlés tanulságai

Az idei nagygyűlés alapgondolata a János evangéliuma 17,23 – „…hogy teljesen eggyé legyenek…” – alapján a minél láthatóbb egység kialakítása volt. Milyen tanulságokat hozott a találkozó?

Az Egyházak Világtanácsa a világ legnagyobb egyházi szervezete, amelynek a római katolikus egyházon kívül minden nagyobb protestáns, ortodox és katolikus egyház tagja. Több mint félmilliárd keresztyént fog össze szerte a világon. A Világtanácsot alkotó tagegyházak régiókba szerveződve veszik számba a lokális és regionális nehézségeket és keresik a közös válaszokat. A világjárvány, a klímaváltozás, a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, a globális migráció, az elvándorlás, a faji, vallási és egyéb konfliktusok, háborúk eltérő súllyal érintenek mindenkit. Míg az európai tagegyházakat és híveket ma leginkább az Ukrajnában zajló háború és az energiaválság foglalkoztatja, addig a csendes-óceáni és afrikai térség a globális felmelegedés következményeitől szenved. Afrikában és Ázsiában a nők és a gyermekek, valamint a társadalom alsóbb rétegeinek helyzete aggasztó. Ez csak néhány példa a nagygyűlésen felmerült súlyos ügyekből. Az egyes konfliktusokat az abban érintett tagegyházak különböző módon élik meg. A nagygyűlés alapgondolata – „…hogy teljesen eggyé legyenek…” (Jn 17,23) – nehéz feladatnak bizonyult a részt vevő tagegyházaknak és a delegáltaknak, amelyhez valóban csak a krisztusi szeretet, egymás sérelmeinek előítéletektől mentes meghallgatása, valamint a konszenzusra törekvés vezethet. A Világtanács törekvése a látható egység megteremtése – a Szentírás alapján.

Milyen üzenetet vittek a Magyarországi Református Egyház képviselői az idei nagygyűlésre?

Balog Zoltán püspök megszólalásainak középpontjában az evangéliumi békesség gondolata állt, amely nem egyszerűen fegyvernyugvás, hanem Isten és ember, ember és ember valóságos megbékélésének következménye egyházon belül és kívül. Ennek jegyében gyűltek össze és tanácskoztak már korábban a béke megteremtésének lehetőségeiről az Ukrajnával és Oroszországgal szomszédos országok egyházi vezetői a Világtanács meghívására a Bossey Ökumenikus Intézetben idén márciusban és júniusban. Ez a munka folyt tovább szélesebb körben a karlsruhei nagygyűlésen. A magyar református álláspont a kezdetektől következetes és világos: a Világtanács feladata és felelőssége, hogy biztonságos teret és hatékony eszközöket biztosítson a konfliktusban érintett országok egyházai számára a párbeszédre, így előmozdítva a megértést és talán még a megbékélést is. Református keresztyén egyházként kötelességünk ezekben a kérdésekben nem hallgatni, hanem nyíltan kiállni és állást foglalni, és őszintén megvallani, Krisztus szeretete nélkül nem tudunk az ember baján segíteni.

A magyar delegáció a közgyűlés több szekciójában is részt vett, így például a genderkérdésekkel foglalkozó munkacsoportban.

Miután elsősorban kívülről jelentős nyomás nehezedik egyházi közösségünkre is, várják a megnyilatkozásunkat, az útmutatásunkat a házasság, a szexualitás, a homoszexualitás kérdésében, ezért fontosnak tartottuk felmérni, a világ egyházaiban milyen súllyal és módon jelennek meg ezek az ügyek. A megbeszélés kiemelt, de nem kizárólagos témájának a genderkérdést tekintették, de emellett a szexuális kizsákmányolás, az erőszak problémakörét is érintették. Az ülés vezetői és a beszélgetések alapját képező tanulmány szerzői sajnos nem merték a kérdést kellő határozottsággal és nyíltsággal feltenni, hiszen a téma már önmagában is az ortodox és az afrikai egyházak heves tiltakozását váltotta volna ki. Gyakorlati támpontokat sem kívántak nyújtani azoknak a lelkészeknek, akik mindezekkel a gyülekezeteikben, a lelkigondozás során szembesülnek. Véleményem szerint a Magyarországi Református Egyház ennél előrébb tart, hiszen míg a szekcióülésen csak felmerült a gondolata, addig a mi egyházunk idén már vitanapot is rendezett a kérdésben, ahol a lelkészek nyíltan elmondhatták az álláspontjukat, aggályaikat. Nálunk elkezdődött az a munka, amely konkrét segítséget ad majd a fiatalok ilyen irányú tanításához.

Március 30-án, majd június 10-én Balog Zoltán püspök részt vett az Egyházak Világtanácsának kerekasztal-egyeztetésein az ukrajnai válsággal kapcsolatban. Milyen előrelépés történt azóta?

A Világtanács tevékenységének egyik legnagyobb eredménye, hogy az ukrán és az orosz ortodox egyházak delegáltjai is részt vettek a nagygyűlésen. Ezenfelül az orosz ortodox tagság felfüggesztése vagy kizárása helyett a döntő többség párbeszédet akart folytatni. Más kérdés, hogy a konfliktusban érintett felek között valódi eredményeket hozó találkozókra mégsem került sor. A plenáris ülésen az ukrán ortodoxok egy teljes délelőtti panelban beszélhettek a helyzetükről. Az orosz ortodox egyház képviselője csak néhány percben szólalhatott fel, viszont a központi bizottságba és a végrehajtó bizottságba az ő képviselőjüket is beválasztották, így ott lehetőség lesz valódi közös munkára.

Melyek a legjellemzőbb jogi teendők az Egyházak Világtanácsa és a Magyarországi Református Egyház együttműködése során?

A nagygyűlésen minden megnyilvánulással, a szavazások és véleménynyilvánítások során az egyházunkat képviseltük. Ez óriási felelősség még akkor is, ha nem tartozunk a sok szavazattal bíró tagegyházak közé. A formális és informális egyeztetések, felekezeti és felekezetközi találkozók és a plenáris ülések alkalmával lehetőségünk nyílt a magyar református álláspont ismertetésére és szélesebb körben való megértetésére. Formális jogi feladatok is felmerültek. Szavaztunk a központi bizottság tagjairól, megválasztottuk a nyolc regionális elnököt, a konszenzusos eljárásban pedig véleményt nyilvánítottunk az előterjesztésekről, így az előző ciklusra vonatkozó jelentésekről és a következő ciklus cselekvési programjainak alapját képező bizottsági előterjesztésekről, közöttük az egységnyilatkozatról. Emellett a plenáris ülés keretében érdemben hozzá tudtunk szólni az előterjesztésekhez. Az együttműködés a nagygyűlések közötti időszakban a bizottsági munka keretében folyik tovább. A szeptemberi nagygyűlésen lezáruló ciklusban Bölcskei Gusztáv református püspök képviselte a magyar reformátusság érdekeit, az új ciklusra pedig Korányi András evangélikus püspökhelyettest javasoltuk, akit megválasztottak a központi bizottságba.

Milyen feladatok várhatók az Egyházak Világtanácsával való együttműködésben?

Ennek keretét az Egyházak Világtanácsa által elfogadott egységnyilatkozat határozza meg, amelynek cselekvési programokba ültetése és végrehajtása a központi bizottság és a végrehajtó bizottság feladata a következő nyolc évben. A Világtanácsnak 2023. január 1-jétől Jerry Pillay dél-afrikai református teológus és akadémikus személyében új főtitkára lesz, ő vezeti majd a szervezet operatív munkáját. Felemelőnek tartottam, amikor a református egyházi delegáltak külön találkozóján a főtitkárt Najla Kassab, a Református Egyházak Világközössége elnökének ünnepélyes köszöntője után a református küldöttek megáldották. Agnes Aboumot moderátori munkájában Heinrich Bedford-Strohm, a Bajorországi Evangélikus Egyház püspöke váltja. Megválasztották az új központi és végrehajtó bizottságot.

Ugyanakkor nem elég beszélni, tenni is kell érte. Az összes vita ellenére, amely elsősorban nyugat-európai testvéreinkkel áll fenn szociáletikai kérdésekben, megható és hálára indító az a szolidaritás, amellyel kárpátaljai református testvéreink felé fordulnak a háború kezdete óta. Az elmúlt harminc évben még soha nem érkezett ennyi adomány tőlük. Az Egyházak Világtanácsa szereptévesztése lenne, ha magára elsősorban úgy tekintene, mint önkéntes politikai aktivisták gyülekezetére, és így próbálna segíteni ahelyett, hogy a keresztyén közösség lelki-szellemi erejét mutatná fel olyan életpéldákkal, amelyeknek evangéliumi vonzása van.

Jogtanácsosként első alkalommal vett részt az Egyházak Világtanácsának nagygyűlésén. Milyen tapasztalatokat szerzett?

Belülről ismerhettem meg, hogyan működik ez a nemzetközi egyházi szervezet, különösen a mostani nagygyűlés újdonságát, a konszenzusos eljárást, amelynek az a lényege, hogy a delegáltak egy-egy előterjesztés ismertetése közben vagy után narancssárga, illetve kék kártya felemelésével jelzik az előterjesztéssel kapcsolatos véleményüket. Előbbi mutatta, ha a résztvevők támogatták az előterjesztés további ismertetését, részletes megtárgyalását, ha ellenben az előterjesztéssel szemben foglaltak állást, azt a kék kártyával tudathatták.

A plenáris ülések közötti kiscsoportos, delegálti vagy egyházvezetői, két- vagy néhány egyházas, illetve felekezeti egyházi találkozók, formális és informális megbeszélések és viták közelítették a következő plenáris ülésen képviselt tagegyházi álláspontokat. Ez a finomra hangolt eljárásrend biztosította a tárgyalások előrehaladását napról napra úgy, hogy a moderátor, azaz a közgyűlés levezető elnöke és az előterjesztő bizottsági elnökök folyamatosan érzékelték a közgyűlés hozzáállását az adott kérdéshez, és azonnal tudtak reagálni. Kérdés, hogy ténylegesen mennyire eredményes ez az eljárás, mivel összességében kevés teret hagytak a hozzászólásoknak, és hiányzott a vita is. Az egységnyilatkozathoz például több mint ötven írásbeli és szóbeli hozzászólás érkezett, azok közül azonban csak kettő került be, azok is érdemi vita nélkül.

A közgyűlési ülések keretét reggel és este is lélekemelő áhítatok adták. Közös lelki útravalóval készülhettünk a napi munkára, és ráérezhettünk az eltérő egyházi lét lelki és kulturális dimenzióira. Mindennap más-más felekezet liturgiája szerint imádkoztunk, megismerhettük és énekelhettük egymás zsoltárait, énekes imádságait. Különleges és megható pillanat volt, amikor az egyik zsoltárt Gryllus Dániel feldolgozásában magyarul, fennhangon énekelte a sokszínű ökumenikus gyülekezet. A látható egység jeleként minden résztvevő mindennap az anyanyelvén, együtt mondta el az Úrtól tanult imádságot. Ez igazi ünneppé változtatta a nagygyűlést.