A szépen vakolt falak mögött látta a lényeget – kezdte igehirdetését Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök az újpalotai református gyülekezet templomszentelő istentiszteletén. Az egyházvezető a római levél 13. fejezetének 7–8. versei alapján hirdette Isten igéjét. „Ami ezt a szép templomot összetartja, azok a most már láthatatlan kötőelemek, amelyek az építkezés korábbi szakaszában megszilárdították a falakat. Kérdés, mi a mi életünk szilárd alapja. Ennek a gyülekezetnek nincs adóssága, Pál apostol szerint azonban mégis van egy. Arra int minket, hogy tegyünk le minden kötelmet, szabaduljunk meg minden adósságtól, de nem azért, hogy önmagáért való módon szabadok legyünk, hanem hogy szabadok legyünk egymást szeretni – mert ez az az egy, amivel tartozunk. Most már nem mondhatjuk, hogy más terhek akadályoznak benne. A mi adósságunkat Krisztus megfizette, és Ő tanít meg arra is, milyen módon lehet ezt az egyetlent törleszteni.”
Örömhír a szegényeknek
Szintén a római levél beszél az erőtlenek felkarolásáról, és erről beszél Fogarasi Gábor lelkipásztor is. Mint mondta, minden munkafázis előtt Isten vezetését kérte a gyülekezet vezetősége, és így tettek az építkezés lezárultával is, miután ismét megújult erővel folytatódhat a lelki munka. „Könnyű lenne most bezárkózni, de nem ezért ajándékozott meg Isten ilyen szép templommal és lelki gazdagsággal minket. Ez a lakótelep várja az evangéliumot, a vigasztaló és megerősítő szót. Azért nem készült kerítés a templom előtt, mert elérhetőek kívánunk lenni mindenki számára, aki az Örökkévalót keresi. Nem győzünk rácsodálkozni a templom és a hozzá tartozó kert szépségére, de nem akarunk úrias gyülekezet lenni. Ez a gyülekezet azért van, hogy a szegényeknek az evangélium hirdettessék.”
Az újpalotai reformátusok február végén vehették birtokba az épületet, amelyre időközben sokan felfigyeltek. „Szinte naponta jönnek be hozzánk érdeklődők, mi pedig szívesen megmutatjuk a templomot, beszélgetünk, vagyis az épület már rövid idő alatt lehetőséget teremtett a találkozásra a környékbeliekkel” – mondta érdeklődésünkre a lelkész. A tizenhat éve alakult gyülekezetnek ez idáig nem volt saját otthona, lelkialkalmaikat a helyi közösségi házban tartották. A növekedésnek köszönhetően előbb missziói, majd idén év elejétől anya-egyházközségi státuszt kapott a közösség. Ma már kétszáz tagot számlálnak. Misszió iránti elkötelezettségük egyik jele, hogy negyvenmillió forint összegben adakoztak, hogy megkezdhessék a templomépítést.