Dalok, amelyeket együtt tudunk énekelni

Habár Gryllus Dániel és testvére, Gryllus Vilmos nevét a legtöbben a Kaláka együtteshez és a megzenésített versekhez kötik, a testvérek az egyházzenében is jelentőset alkottak, ráadásul sok szálon kötődnek a protestantizmushoz. – Az egyik első tematikus lemezem a Tizenöt zsoltár címet viseli. Én inkább bibliai tárgyúnak nevezem egyházi helyett, de most, hogy a rajta szereplő dalok közül három is – a gyűjteményben a 776., 780. és 808. sorszámú – bekerült az új református énekeskönyvbe, már nevezhetjük egyházinak is őket – magyarázza Gryllus Dániel. Arról, hogyan is fordult a bibliai kötődésű feldolgozások felé, az alkotó a legnagyobb természetességgel mondja: a zsoltáréneklés nem sokban különbözik a versénekléstől, csak a tematikája más.

– A legelső keresztyén témájú műsorunk az 1987-es Szabad-e bejönni ide betlehemmel? volt a Kalákával. Három évvel később, 1990-ben kezdtem el, és éppen harminc évvel ezelőtt jelent meg a Pál apostol című lemezem. Az nagyon fontos mozzanat volt az életemben, nem is sejtettem, milyen hosszú folyamatot indít el. Pál apostol leveleiből Sumonyi Zoltán költő barátom írt verseket, én pedig a dallamokat szereztem hozzájuk. A különlegességét az adta, hogy a levelek keletkezési sorrendjében énekeltünk, nem pedig a Biblia sorrendjében. Így Pál karakterének változásai is talán nyomon követhetők a levelekből készült versekben. Filmet is forgattunk belőle Efézusban Cselényi László rendezésében. Azután úgy láttuk, hogy érdemes folytatni ezt a munkát – idézi vissza a kezdeteket Gryllus Dániel.

A zeneszerző következő bibliai témája a hegyi beszéd volt, amelynek feldolgozásából ugyancsak film lett: a Szentföldön, Csíksomlyón és Görögországban forgattak. Első zsoltárfeldolgozásait pedig a Tisza partján, egy lelkipásztor barátja biztatására írta. – A Pál apostolos műsorral meghívtak Tiszadobra, a nemzetközi ökumenikus táborba. Ott mondta Laborczi Géza lelkész barátom: „Milyen jó lenne, ha írnátok olyan dalokat, amelyeket együtt tudnánk énekelni – például zsoltárokat!” Annak a hétnek Dávid király volt a témája. Velünk jött a táborba Sumonyi Zoltán is, és ott, a Tisza-holtág partján írtuk meg az első zsoltárfeldolgozásainkat – amelyeket már aznap este énekelt a közösség, és a hét záró istentiszteletének liturgiájába is beépültek.

Az első alkotásokat újak követték, amelyek most, az új református énekeskönyv készítésével ismét előtérbe kerültek, három szerepel a válogatásban. Az énekeskönyvben viszontlátni az egykor a folyóparton megszületett zsoltárokat: a zeneszerző vallomása szerint különösen felemelő érzés. – Ez nem csupán jó élmény, hanem amolyan lelki ajándék is nekem. Nézegetem, forgatom a gyűjteményt, és azon tűnődöm, vajon mit szólna mindehhez anyai nagyapám, néhai Fogarassy Jenő református lelkész, aki egykor az Alföldön egy kis faluban, Dobozon szolgált – osztja meg gondolatait Gryllus Dániel. – Ha megkérdezik Sumonyi Zoltántól, hogy szerinte mi marad majd meg az életművéből, a József Attila-díjas költő barátom is azt szokta mondani, hogy szerinte ezek a zsoltárok. Pedig rengeteg kötete jelent meg már.

A zenész tisztában van azzal, hogy a különböző dalaik rengeteg ember életére hatással voltak már, ennek örül, egyszersmind kicsit talán elgondolkodtató is számára. – Remélem, ezek a bibliai énekek sokakhoz eljutottak. Néhányan azt is mondják, hogy missziós erejük van. Jóllehet, ez túlmegy az én szándékaimon, mert én csak fel akarom mutatni őket, én is tudok olyan emberről, aki az énekeimet hallgatva került közelebb a transzcendenshez. Ez felelősséggel jár.

Gryllus Dániel szerint a 21. században, a digitalizáció korában is van létjogosultsága egy elsősorban papíralapú gyűjteménynek. – Én nem hiszem, hogy a mobilapplikációval ülnének az emberek a templomban. Nem tudjuk, mi lesz ötven év múlva az emberiséggel, de talán megmaradhat ez az énekeskönyv még néhány évtizedig – mondja a művész, s kiemeli: az énekelt szövegeknek mindig volt jövőjük.

– A könyvnyomtatás, amely körülbelül egyidős a reformációval, hatott a költészetre is, mert előtte nem volt olyan költészet, amelyet nem énekeltek volna. A versek eleve éneklésre szánva születtek. Míg az énekelt vers több ezer, a nyomtatott vers csak néhány száz éves műfaj. Prózát is lehet énekelni, például a liturgikus szövegeket. A zeneszerző szerint az új református énekeskönyv szakmai szempontból is kiváló, átlátható, könnyen kereshető szerkezete van, ráadásul a himnológiai rész is igen alapos, részletes.

– Nem állítom, hogy már olvastam az egészet, de elsőre úgy érzem, hogy itt vannak jó újdonságok. Például benne van az Erős vár a mi Istenünknek, a reformáció nagy énekének a 16. századi variációja, amelyet korábban mi már ugyancsak használtunk egy műsorhoz, így nem ismeretlen számunkra. A saját alkotásaink mellett ezt is el fogjuk énekelni november 21-én a Kálvin téren. Gryllus Dánielnek egyébként saját bevallása szerint nincs kedvenc egyházi éneke, persze azért akad olyan, amely közel áll a szívéhez. – Nagyon kedvelem például a 103. zsoltárt (Áldjad én lelkem…), amely többféle feldolgozásban bekerült az új énekeskönyvbe, és ezek el is hangzanak majd a koncerten. A sajátjaim közül is mindig az a kedvencem, amelyik épp soron van.

A művész úgy véli, november 21-én különleges este elé néznek, amely méltó zárása és megünneplése lesz az énekeskönyv összeállításával töltött elmúlt tíz esztendőnek. Habár az új jelenségek gyakran megosztóak – akad, aki ragaszkodik a megszokotthoz, más szerint már régen itt volt az ideje az újításnak –, a koncertre mindenképp érdemes ellátogatni. – Függetlenül attól, hogy ki milyen lelkülettel veszi kézbe az új könyvet, erre az eseményre mindenképpen érdemes eljönni. Remek kórusok, Caramel és mi, a Gryllus testvérek Mártival (Sebestyén Márta – a szerk.) együtt veszünk részt rajta.