2019, ha úgy tetszik, utolsó igazi „békeévünk” decemberében készült el, és 2021. január 22-én nyílt meg Csurgón egy horvát–magyar régiós pályázatnak köszönhetően az első állandó – méghozzá a közönséget huszonegyedik századunkhoz illően megmozgató és bevonó, azaz interaktív –, Csokonai Vitéz Mihály életét és munkásságát bemutató, Legalább álmodj velem című kiállítás, Demeter Júlia irodalomtörténész, főiskolai tanár és Csokonai-kutató forgatókönyve, Kemény Gyula látványtervei és Mezei Ildikó grafikusművész dizájneri munkájának köszönhetően. A kiállítás nagyszerű, a költő életéhez és munkásságához méltó, s kiemelten csurgói időszakát is bemutató megvalósítása a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársainak az érdeme.
A nehéz, akár „antiturisztikainak” nevezhető körülmények ellenére az emlékhelynek már sok-sok látogatója volt, köztük a Csurgóval testvérkapcsolatot ápoló hévízi Csokonai Társaság is. Szerepelt itt – már az ünnepélyes megnyitón – Kobzos Kiss Tamás megzenésített Csokonai-versekből szerkesztett, kiemelkedő sikerű CD-jének egyik neves muzsikus közreműködője, Csörsz Rumen István, s a költőhöz hasonlóan sokat „vándorló” mai poéta, Zalán Tibor.
A komáromi szalon a kiállításon
Csokonairól, aki 1799. május 25. és 1800 márciusa között tanított Csurgón, természetesen már az emlékhely megnyitása előtt illő és méltó módon megemlékeztek a körülbelül 5300 lelket számláló somogyi városka református és világi berkeiben egyaránt. Költőnk egyik levelében „holtig édes emlékezetű vármegyének” nevezte Somogyot, ebből kiviláglik, hogy az itt töltött tíz hónap életének szokatlanul boldog korszaka volt, s tudjuk azt is, hogy a régi, kicsiny iskolaépülettel kezdetben egybeépült templom oratóriumában prédikált. Ez a szerénységében mindmáig oly „mesélő” épület – amelyben Csurgóhoz 1986 óta hűséges, meghívott előadóként, olykor kutatóként nagyon szép napokat tölthettem – érzékelteti azt a szeretetet, amellyel barátja, Sárközy István földbirtokos, továbbá más helybéli notabilitások, s elsősorban a diákok fogadták Csokonait, akinek a református iskola diákszínháza két darabját is bemutatta.
Az emlékhely hétfőtől csütörtökig 13–16, pénteken 13–15 óra között látogatható, Facebook-oldala is figyelemmel kísérhető
Csokonai Vitéz Mihályt Ady Endre méltán nevezte a „legbújdosóbb magyarnak” Vitéz Mihály ébresztése című, nevezetes költeményében. A Csurgón töltött helyettes tanári hónapok azonban több jeles alkotás körülményeit megteremtették számára. A költő, akit sok testi és lelki baj ért, itt nyugalomra talált. Nem csoda, hogy éppen Csurgón írta meg az angol Pope Fürtrablását több ponton felülmúló Dorottyát, s a csurgói Nagykönyvtárban őrzött, már említett prédikációját, amely a Közönséges Tanittás – Estve siralom, reggel öröm címet viseli, s amelynek napjainkban minden szava kincs, vagy, ha úgy tetszik – hiszen költőnk egy borbély-seborvos fia volt –, gyógyító flastrom: „Az egész természet egy olyan játékszín, amelyben szüntelen változnak az emberi dolgok. Ugyanis most a nap mosolyog és fényesen emeli ragyogó sugárait fejünk fölött; és pompásan jön ki a mennyei hajlékokból: majd egy komor és vak éjszaka az ő fekete homályával egy gyászos öltözettel von be… Íme tehát ilyen különféle színeket játszó játékszín, amelyet én most ti elibetek terjesztek… Ugyanis a gyönyörűségek és bánatok oszták fel ennek részeit… a sokféle atyafiság és barátság és az egymással hirtelen összetalálkozásból következni szokott keserűség és öröm: ezek azok a változó színek, amellyekel van festve az emberi élet sokféle ábrázatja.” Ezt ma, a „gyászos öltözete” és a „bánat” idején, érdemes volna, jelképes „aranybetűs lapocskaként”, napjaink élő részévé tenni, egy hívő költő örökérvényű üzeneteként.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!