Csillag és kereszt

Német- és Magyarszentkirály – ebből a két kis bakonyi faluból egyesült a múlt század első felében Bakonyszentkirály. Előbbit sváb katolikus szőlősgazdák, vízimolnárok és mesteremberek, utóbbit magyar református földművesek lakták. A két nyelvből és a más felekezethez tartozásból fakadó különbségek a régi időkben még olykor-olykor konfliktusokhoz vezettek, mára ezek megszűntek, és István király intelmeire figyelve, miszerint „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő", egymás között házasodnak és egymás templomait látogatják a helybéliek. Szépen kifejezi a békés együtt­élést a település címere is, amelyen a Bakony hegyvonulatain trónoló Szent István király jobbja felől a katolikusokat jelképező kereszt, balja felől a reformátusokat szimbolizáló betlehemi csillag látható.

Közös ünneplés

A március 15-i megemlékezést például mindig a református templomban tart­ják, hogy együtt emlékezzenek '48–49 hősei között arra a Szabó Sándor nemzetőrkapitányra, aki nem mellesleg Bakonyszentkirály református lelkipásztoraként szolgált harminc­egy esztendőn keresztül, és ma a falu református teme­tőjében várja a feltámadást.

Bár augusztus 20-át, Szent István király napját és az új kenyér ünnepét nem a két templom valamelyikében, hanem a kultúrházban és a falu köz­pont­jában álló Szent István-szobornál rendezi meg az önkormányzat, ez sem képzelhető el a lelkipásztorok jelenléte, sőt megszólalása nélkül. Az évek során „munkameg­osztás" alakult ki közöttük: míg a katolikus plébános a magyarok első királyának szerepét szokta hangsúlyozni, addig a református lelkész az új kenyérről beszél az embereknek.

Idén azonban másképp lesz kicsit, mert a katolikus pap az ünnep idején tölti a szabadságát, nem lesz a faluban, így fiatal református kollegájának kell most István királyról is megemlékeznie. „Nem a katolikus egyház szentjeként, hanem egy olyan emberi példaként fogok róla beszélni, ami minden bakonyszentkirályi ember által követhető a 21. században. A legfontosabb számomra, hogy ez alkalomból is szóljon az evangélium, mert legyünk akár reformátusok, akár katolikusok, felekezettől függetlenül mindannyian ugyanolyan mértékben szorulunk rá az Isten kegyelmére" – mondja Gilicze Tamás. A bakonyi község református gyülekezetének pásztora úgy véli, településükön már jól kialakult az ökumenikus együttélés gyakorlata. Ennek része az István királyhoz való viszony is: „Ameddig a Szentírás elenged minket az emberi példák vizsgálatában, esetleg tiszteletében, addig bátran elmehetünk, ám nyilvánvalóan nem fogunk eljutni odáig, hogy ezeknek a példás életű embereknek az ereklyéit tiszteljük és hozzájuk imádkozzunk. Ezt katolikus testvéreink is tudják, ezért nem is várják el tőlünk, hogy átlépjük ezeket a határokat."

Krisztus fényének tükrözői

A falu központjában még 2001-ben felállított Szent István-szoborra is ezzel a lelkülettel tekintenek a reformátusok: szép műalkotás, amire büszke lehet a falujuk. Ennek ellenére sokan ma is úgy gondolják közülük, hogy jobb lett volna, ha a katolikus templom közelében kap helyet. A település akkori vezetése azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotását a falu központjában, a református templomtól nem messze állítsák fel, kiváltva ezzel a református gyülekezet presbitériumának tiltakozását. A szobor ugyanis azt a pillanatot rögzíti, amikor az államalapító király Mária kegyeibe ajánlja országát. „Mi, reformátusok, mivel Mária és a szentek közvetítő szerepe helyett közvetlenül és személyesen szeretnénk Istenhez fordulni, nem érezzük magukénak a »Mária országa« gondolatát. Ezért tiltakoztunk akkoriban az ellen, hogy ez a katolikus hagyományú szobor a református templom környezetében kapjon helyet" – emlékezik vissza Tislér Gyula, a gyülekezet gondnoka a tizenegy éve történtekre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ügy érdekessége volt, hogy a reformátusok tiltakozása ellenére, vagy éppen amiatt, a szobor avatására az akkori dunántúli református püspököt kérték fel a szervezők. A helyiek emlékei szerint Márkus Mihály igeszerűen, református módon avatta fel ezt az alapvetően katolikus témájú alkotást, amikor arra emlékeztetett: Krisztus van a középpontban, ő minden világosság forrása, és István király, de Mária is csak akkor ragyoghat, ha Jézusról árad rá a fény.

Az István király nevét viselő településeket tömörítő, 1997-ben alakult Szent Király Szövetség munkájában természetesen Bakonyszentkirály is részt vesz – tudjuk meg Csillag Zoltán polgármestertől, aki idén is ott lesz a huszonkét tagot számláló szervezet rendes közgyűlésén. Mint mondja, nagy tétje van az idei találkozásnak, hiszen arról is döntenek, hogy jövőre melyikük legyen a házigazda. A bakonyszentkirályiak örömére szó van róla, hogy 2013-ban esetleg településük – a közeli Királyszentistvánnal és Szentkirályszabadjával összefogásban – látja majd vendégül tagtársait. Hogy az összefogás mennyire fontos a bakonyiaknak, az is mutatja, hogy a főtéri szobor melletti régi kutat fedő márványtáblára a szövetség tagtelepüléseinek neveit vésték.

Hitből fakadó türelem

Mégis mi az, amit egy évezredes távolból István király üzen nekünk? Gilicze Tamás szerint a hitből fakadó türelem az egyik legfontosabb erény, amire szükség van a hétköznapokban, és amit első királyunktól is eltanulhatunk. A lelkipásztor úgy véli, a türelem gyakorlása sokkal célravezetőbb a sürgetésnél, a kényszer vagy éppen a lelki erőszak alkalmazásánál. Mint mondja, a templomba járást sem kéri soha számon a távol maradókon, mert bár lehet, hogy a részvételi adatok rövid távon javulnának, nem hiszi, hogy a hosszú távú cél, a valódi lelki eredmény elérhető lenne a hívek dorgálása által.

A bakonyszentkirályi reformátusok lelki vezetője úgy érzékeli, hogy az emberek az utóbbi időben egyre feszültebbek, egyre türelmetlenebbek. Ő ezt is megértéssel fogadja, hiszen nagy átalakulás előtt áll a világ, ami sok feszültséggel jár. Ebben a helyzetben fontosnak tartja, hogy az átalakulással járó nagy bizonytalanságban legyen egy hely, ahol az emberek nyugodt, higgadt szót hallhatnak, hátha megértenek ott valamit az Istenbe vetett bizalomból, reménységből, egyszóval abból, amiből ez a nyugodtság származik.

Mi ez a nagy változás, ami előtt a világ áll? „Józan paraszti ésszel is belátható, hogy a fogyasztásra és az állandó növekedésre épülő civilizációnk felélte tartalékait, nem tartható fenn tovább. A jelenlegi világ összeomlóban van, előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de vége szakad" – magyarázza a lelkipásztor, aki szerint ez a változás a fogyasztói társadalom által fontosnak tartott értékek újragondolását követeli meg tőlünk. Gilicze Tamás szerint, ahogy az ezer évvel ezelőtti, István király által véghezvitt társadalmi átalakulás idején, most is fontos szerepe lehet az egyháznak, a Krisztus-követők közösségének a valódi, a lelki értékek felmutatásában.

Kiss Sándor

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja augusztus 19-i számában.