A bűnbánatot, az áldozathozatalt és a megtisztulást szolgálja a böjt vallásos gyakorlata. E negyvennapos időszak középkorban rendkívül szigorú volt: szerdán, pénteken és szombaton napjában egyszer ettek, csak kenyeret és sót fogyasztottak; a jóllakás és a húsevést pedig a többi napokon sem volt megengedhető. A böjt nem öncél, odafigyelést vár a keresztyénektől az Úr: legyen ez önmegtartóztatás, befelé fordulás vagy tartózkodás az evéstől, ivástól. A szokások közül talán a legismertebb a húsételek elhagyása – mondja Csomós András, az Ízzel-lélekkel rovatunk séfje.
A protestáns egyházak híveikre bízzák az önmegtartóztatást. Ön hogyan böjtöl?
Séfként nem tudom kiiktatni a húsos ételeket, hiszen meg kell kóstolnom a főztömet, mielőtt másoknak kitálalom. A böjt megszentelődésünk egyik útja, számomra felkészülési időszak, amely nem az önsanyargatásról szól, inkább olyan, mint egy adventi időszak. Nem az evés, hanem a médiafogyasztás terén szoktam visszafogni magam, cselekedetekkel böjtölök: elhagyom a közösségi médiát, csökkentem az internethasználatot, kevesebb filmet nézek, inkább olvasok, elcsendesedem. Gyerekként megtanultam, hogy a keresztyéneknek ebben az időszakban többet és tudatosabban kell imádkoznia, aktívabban kell kutatnia Isten akaratát.
Csomós András, a Reformátusok Lapja Ízzel-lélekkel rovatának séfje
A séf találkozik böjtölő vendégekkel is, olyanokkal, akik betartják a hamvazószerdát vagy a nagypénteket, és olyan böjti levesekhez szoktak, mint a cibereleves, céklaleves.
A hotel éttermében az adott ünnepkörnek megfelelő ételeket próbálunk beiktatni a menübe, így az a vendég is talál megfelelő ételeket, aki komolyan veszi a böjtöt. Őseink nem véletlenül találták ki ezeket a szokásrendeket. Magyarországon ebben az időszakban nem főztek-sütöttek állati eredetű zsírral; a nagyböjt kezdete előtt mindent a kamrába tettek, amit negyven napig nem vettek elő: szalonnát, zsíros ételekhez használt edényeket stb. Csak kétszer ettek egy nap: ebédre levest, böjtös pitét, vacsorára olajos káposztát, savanyú paprikát, diót és mézet. A hagyományos böjti étrendben helyet kapott még sokféle főzelék, aszalt gyümölcs, tojás- és halétel. Böjti időszak alatt tilos volt lakodalmat, mulatságokat tartani. Volt ennek gazdasági vetülete is: ilyenkorra a paraszti kultúrában már elfogyott a friss hús nagy része, a tartósított pedig még nem volt készen. Ez az, ami majd húsvétkor újra előkerül: a sonka, a kolbász. De nagyon szépen be tudták iktatni a növényi alapú élelmiszereket. Ez fontos is, mert mindannyiunk szervezete jelzi, hogy jön a tavasz, több zöldséget kívánunk, kevesebb húst, hüvelyest kellene ennünk. Idén korán kezdődik a böjt, nehéz friss zöldséghez hozzájutni, ezért vesszük elő a céklát, a diót, a különböző sajtokat, az idényzöldségeket.
A böjt mit sem ér, ha nincs benne a lélek. Lelkészcsaládban nőtt fel, milyen szerep jutott a böjtnek gyermekkorában?
Amikor kisiskolás voltam, a református lelkészség nem a legjobban jövedelmező szakma volt (megjegyzem, ma sem az). A mi családunkban tulajdonképpen más napokon is „böjtöltünk”, mert sokszor nem futotta húsételekre. Édesanyámnak trükköznie kellett, rengeteg főzeléket ettünk, sok zöldséget. Emlékszem, öt-hat évvel ezelőtt egy karácsonyi vacsoránál mi, testvérek, a négy fiú felidéztük, hogy régen mennyire szerettük a virslit. Gyerekkoromban előfordult, hogy anyukám virslipörköltet főzött a főzelékhez, másnap sült virslit készített, harmadnap meg szalonnába tekerte, és tett hozzá sajtot. És akkor édesapám könnyes szemmel elmondta, hogy dehogy szerettük a virslit, csak az volt otthon. Tehát ha húst akartak adni, akkor a virslit tudták megvenni. Arra emlékszem, hogy a nagypéntek nálunk is igazi böjt volt, olyankor valami könnyű leves és aranygaluska vagy kuglóf került az asztalra. A feleségem nagymamája ortodox vallású, ő nagyon szigorúan vette a böjti időszakot. Ő nagypénteken se nem evett, se nem ivott, egészen a húsvéti ételszentelést követő lakomáig.
Csomós András séf receptje
Spenótos lasagne
Gyermekkoromban olyan szerencsés voltam, hogy nem találkoztam a spenóttal: édesanyám nem szereti, ezért soha nem készített. Felnőtt fejjel ettem először, pont egy böjti időszakban, igazi házi, fokhagymás spenótfőzeléket. Rögtön megszerettem, a fokhagyma és a spenót elválaszthatatlan társak. Ennek a receptnek is ez az alapja, csak csavartam rajta egyet, így már igazán tartalmas főétel lehet a böjti asztalon.
HOZZÁVALÓK 4-6 SZEMÉLYRE 800 g fagyasztott spenót, leveles (vagy 2x ennyi friss); 5 gerezd fokhagyma; 100 g vaj; só, bors
A besamelhez: 80 g vaj; 80 g liszt; 800 ml tej; só, bors, fél szerecsendió, 1 babérlevél, 1 kis fej hagyma
A rétegezéshez: lasagne-lapok; 300 g mozzarella; 80 g reszelt parmezán A spenótot néhány órával előbb kivesszük, hogy kiengedjen. A fokhagymát aprítva megpirítjuk a vajon, hozzáadjuk a spenótot, sózzuk, borsozzuk, és kb. negyedórát főzzük, hogy sűrű „spenótragut” kapjunk. A besamelhez a tejet felrakjuk a babérlevéllel, az elfelezett hagymával és a fél szerecsendióval, amit megroppantunk a kés lapjával. Felforraljuk és 1 órát állni hagyjuk, majd leszűrjük. Ezután felolvasztjuk a vajat, rászórjuk a lisztet, és felhabzásig pirítjuk, kevergetjük, majd felöntjük a fűszeres tejjel. Folyamatos keverés közben megvárjuk, míg felforr és besűrűsödik, sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval fűszerezzük. Három lasagne-lap nagyságú tepsit kivajazunk, és megszórjuk zsemlemorzsával. Alulra teszünk egy réteg besamelt, jöhet egy réteg tésztalap, egy réteg spenót, erre ismét besamel, reszelünk rá a mozzarellából és szórunk rá a reszelt parmezánból, majd újra jöhet a tészta. Ezt a műveletet még kétszer megismételjük, az utolsó tésztarétegre már csak besamelt rakunk, és megszórjuk a sajttal. 200 fokos sütőben 35 perc alatt megsütjük. Ha megsült, kicsit hagyjuk állni, és csak azután vágjuk fel.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!