Idén is a budapesti Szilágyi Dezső téri református templom adott helyet az augusztus 20. előtti hagyományos ökumenikus istentiszteletnek, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szervezett.
Az összegyűlteket Illés Dávid esperes, a gyülekezet lelkipásztora köszöntötte. Majd a nemzeti ünnep előestéjén Steinbach József dunántúli református püspök, a MEÖT elnöke idézte fel köszöntőként a 127. zsoltár sorait: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget."
Köszöntötte az ünnepi alkalmon megjelenteket Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke is. Emlékeztetett, az Úr asztalán látunk mindent, amit ez az ünnep ad: a Szentírást és az új kenyeret. Augusztus 20. két szabadságünnepünk, a tavaszi és az őszi között olyan alkalom, amikor a szabadság forrását, a Szabadítót, az Urat is ünnepeljük, mondta. Az elnök-püspök szerint együtt van ebben az ünnepben a szent és a profán együtt.
Az alkalmon szolgálatot a MEÖT tagegyházainak vezetői teljesítettek szolgálatot. Isten Igéjét Gáncs Péter hirdette, prédikációja középpontjában az Úrtól kapott imádság állt.
„Én még ma is csüngök a Miatyánkon, csüngök rajta, mint egy gyermek, és úgy majszolom, mint öreg" – osztotta meg a hallgatósággal a gondolatait az evangélikus egyházvezető. Gáncs Péter a kenyérhez hasonlítja az Úrtól tanult imádságot, a szószékre is vitt egy vekni kenyeret. Jelezte, az imádság két „serclijéről", vagyis az elejéről és a végéről szól majd, ezeket ízleli meg prédikációjában. Az igehirdető elmondta, az imádság eleje a mennyei perspektívát nyitja meg a tanítványoknak. Talán elsiklunk, amikor rutinosan elmondjuk a Miatyánk elejét, de ez hatalmas örömüzenet a számunkra, mennyei az Atyánk, ő az, aki beemel az ő mennyei közösségébe, az Atya Fiú, Szentlélek közösségébe. A felső szálba, a Megtartóhoz kapcsoló szálba kapaszkodhatunk ezáltal. Azonban nemcsak engem emel be ebbe a közösségbe, hanem azt is, aki mellettem van, vagyis ő sem idegen a számomra, hanem testvérem.
Az elnök-püspök ezután az imádság zárásának magyarázatára tért át és hozzátette, ez a zárás nem minden Bibliában van jelen, a Szentírás fellelt első változatában nem szerepelnek ezek a szavak. Ez egy hitelesítő pecsét, mindennek azért van értelme: MERT övé az ország, a hatalom, a dicsőség. Gáncs Péter szerint azért mondjuk, hogy jöjjön el az országa, hogy nehogy azt mondhassa valaki, nincs országa az Úrnak itt a Földön. A hatalom pedig azért említtetik, hogy ne mondhassa azt senki, hogy az Úrnak nincs meg a hatalma mindenhez. A zárás tekinthető ószövetséginek is, hiszen Dávid király is így dicsőíti az Urat.
Tied az ország, mondhatjuk, sokszor ilyenkor az országunkra, Magyarországra gondolunk. Gáncs Péter óvott a teológiai bakugrásoktól, hogy valaki arra gondoljon, hogy Magyarország lenne az Isten országa, a kiválasztott ország. Ilyenkor Augusztus 20-án azonban egyértelműen emlékeznünk kell: Szent István több mint ezer évvel ezelőtt nem földi, nem egyházi nagyságok kezébe ajánlotta az országot, hanem, Márián keresztül, az Úréba. Az evangélikus egyházvezető szerint azóta is bebizonyosodott, azok tudtak tenni ezért az országért, akik tudták, nem az övék ez az ország, nem az övék a hatalom, és nem az övék a dicsőség, hanem az Úré.
Csepregi Botond, fotók: Muresán András