Az ima mélysége

Létezik erős vagy gyenge ima?
Nem a mi feladatunk a rangsorolás. Néha gyengének vélhetjük a segítségkéréseinket, mégis sokat jelentenek. Egykori lelki vezetőm, teológiai tanárom mesélte, hogy sokáig imádkozott, múljon el a szemölcse. Egyszer véletlenül beütötte, és csillagokat látva a fájdalomtól kitört belőle a keserűség: „Uram, de jó lenne, ha már elvennéd ezt a szemölcsöt, nem lenne annyi problémám vele!” Meghallgattatott. Istennek elég volt a keserű, de mélyről jövő fájdalmas imádság. Kórházlelkészként ismertem a betegek panaszait, olykor életét is. A kórtermi áhítaton imádkozva azt éreztem, közel jött hozzánk a Lélek és vele a gyógyítás. Nyugtalanított, hogy a szoba legbetegebb asszonya nem volt jelen. Magamban azt kérdeztem Istentől: „Miért nem volt itt, hiszen talán neki lett volna a leginkább szüksége rád?!” Erre azt súgta fülembe az Úr, hogy bízzam rá. Ő dönti el, hogy egy-egy imádság kinek az életében és miképpen munkálkodjon. Isten szabadon dönti el, mikor és hogyan hallgassa meg könyörgéseinket. Nem feltétlenül a szárnyaló imádságra jön válasz. Ne méricskéljük magunkat! Olykor buzgón imádkozunk, máskor csak keserűen, szinte vádlón számon kérjük Istent. Fohászunk függ a lelkiállapotunktól, hogy mennyire lépünk be Isten lelkének miliőjébe, mennyire hangolódunk rá az Úrra.

Ezt hogyan tehetjük meg?
Kezdjük Isten dicséretével! Bőségesen akad miért hálát adnunk. Ez a mi szívünket is megnyitja az Úr előtt. Sok mindennel megajándékozott, sokféle kérésünket meghallgatta, ezért bizalommal fordulhatunk ezután is hozzá. Az imádság spirituális élmény. Mély harmóniába kerülünk Istennel, ha beleengedjük magunkat az ő Lelkének erőterébe.

A református tanítás szerint arra is kérnünk kell Istent, hogy meghalljuk a szavát.
Az imádság párbeszéd Istennel. Ha nem várok választ tőle, mi értelme a könyörgésnek? Miért megyek hozzá? Az imádságnak kölcsönös bizalmi légkörré kell válnia Isten és ember között. Kérdezzük meg Istentől, helyes-e, kedves-e előtte, amit kérünk! Higgyük el, valamiképpen válaszolni fog! Lehet, hogy Igéje által, a körülményeinkből, vagy amikor a beszélgetőtársunk tudattalanul olyanokat mond, amelyeket teljesen világos, kézzelfogható, Istentől jövő válaszként élünk meg. Akár közvetlenül az ő halk és szelíd hangját meghallva is megérthetjük a választ. Egy éjjel arra keltem, hogy Isten azt mondja nekem: „Evezz a mélyre, és vesd ki a hálót fogásra!” Emberhalászatra buzdított, és én ráléptem a kórházlelkészség nehéz és küzdelmes útjára. Sokféleképpen válaszolhat az imádságainkra, de bízzuk rá, hogyan és mikor! Várjunk! Legyünk türelemmel, ehhez alázatra és bizalomra van szükségünk! Élethelyzeteinkben csak egylépésnyire látunk előre, de Isten az egész élettörténetünket ismeri. Átlátja a körülményeinket. Ő több lépéssel előttünk járva kinyilatkoztatja, az adott helyzetben mit tegyünk ahhoz, hogy célba érjünk. Istent kérdezzük meg, ne csak embertársainkat!

Mit kezdjünk az érzésekkel? Kell készülni, tenni azért, hogy a Szentlélek jelenlétét megtapasztaljuk?
Mivel mozdítanánk meg Isten szívét és Lelkét? A hálával, a dicsőítéssel elsősorban saját szívünket nyitjuk meg. A Szentlélekre olykor türelemmel kell várni. Időnként akkor jön, amikor nem is várjuk, meglep és eltölt bennünket. A lelkünk mélyén érezzük, hogy mozdul a levegő, Isten értünk, mi pedig Istenért rezdülünk. Materiálisan ezt nem lehet megragadni. Ahhoz lehetne hasonlítani, amikor két ember egymásra hangolódva azonos gondolatokat, érzéseket fogalmaz meg. Szoktuk is így mondani: a számból vette ki a szót. Ugyanezt tapasztalhatjuk meg Istennel. Szentlelke munkálkodik bennünk. Ő adja szánkba a szavakat. Negatív tapasztalataink miatt talán nehéz elkezdeni imádkozni, lehet, hogy Isten nem, vagy még nem hallgatott meg. Már elfogyott a türelmünk, megharagudtunk rá. Nyűgnek is érezhetjük, de ha elkezdjük, Isten bekapcsolódik az imádságba, a Szentlélek folytatja az imát. Pál is azt mondja a rómaiakhoz írt levélben: „...amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal”. Valóban érezhetjük a Lélek jelenlétét.

Használjunk imakönyveket?
Nincs semmi baj ezekkel. Számos zsoltár segít megfogalmazni, amit nem tudunk, vagy nem merünk kimondani. Elővehetünk Ravasz László-, Kálvin János-imádságot, zsoltárt vagy imádságos könyvet. Ezzel magunkat is fejlesztjük. Szélesebb látókört kapunk az imaszolgálatban. A Szentírásban sok apró fohászt olvashatunk, tanuljuk meg ezeket, építsük be az életünkbe!

Lelki mélységben lehet akár szavak nélkül is imádkozni?
Mindenféleképpen. Szabadok vagyunk erre. Ha úgy érzem, nem tudok imádkozni, akkor csupán pár dolgot árulok el Istennek, a szívem legmélyéről. Jákób csak annyit mond Mózes első könyvében: „Szabadításodra várok, Uram!”

Olykor a hitünk megfárad. A hitetlen imák kidobott szavak lennének?
„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” – olvassuk A zsidókhoz írt levélben. Anna gyermekre vágyott, éveken át imádkozott érte. Zokogva könyörgött Istenhez Silóban. Éli azzal a jókívánsággal engedi útnak: „Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amivel hozzá folyamodtál!” Anna szívéből elmúlt a keserűség. De ahhoz, hogy a szívében újra hit támadjon, az Úrhoz kellett járulnia. A hitehagyott ember Isten jelenlétében gyógyul meg.

Azt is érezhetjük, nem érdemes valamiért könyörögni, mondván: lehet, hogy Istennek más tervei vannak.
Ha van egyértelmű válaszunk az Úrtól, felmerül az elfogadás kérdése. Bele tudok-e nyugodni Isten akaratába? Ha azonban nincs válasz tőle, érdemes azért imádkozni. A beregszászi kórházban találkoztam olyan hölggyel, aki húsz éven át imádkozott gyermekért. Megkapta. Egy év könyörgés is hosszú idő, nemhogy két év, öt év. Ő kitartóbb volt. Ez nem jelenti azt, hogy nem pihentethetünk, tehetünk félre imatémákat. Mondhatjuk: Uram, ebbe belefáradtam! Ezzel már nem tudok foglalkozni. Ez a kérés már elgyengít engem. Tehetetlenné tesz. Ha ezt nem valljuk meg, akkor önmagunkat csapjuk be. Ha egy témában úgy elmélyülünk, hogy örvényként húz le bennünket, az sem nekünk, sem az istenkapcsolatunknak nem tesz jót. Pál apostol háromszor kérte Istent, vegye el testéből a tövist. De nem tette, kegyelmet adott hozzá. Ez a szám utalhat arra, hogy egy bizonyos ideig kérjünk, majd bízzuk az Úrra, hogyan dönt felőle.

A gyermekek imái olykor nem állnak meg teológiailag. Érdemes kijavítani őket emiatt?
Amennyiben a családján keresztül megkapja a keresztyén mintát, hagyjuk, hogy gyermeki lelke az imádságban is kibontakozhasson. Sok múlik azon, mennyire merünk őszinték lenni a csemetével. Elmondhatjuk, hogy például a családi kutyus már nem fog meggyógyulni. De ne javítsuk ki állandóan! Ha megszületett benne az Isten iránti bizalom, már elértük a célunkat.