Az egyház elkötelezett lelkészei folyamatos képzése mellett

Mikor és milyen céllal indult el a lelkésztovábbképzés?

A Magyarországi Református Egyház Zsinata még 2009-ben határozott arról, hogy egységes rendet kell felállítani a lelkésztovábbképzésre vonatkozóan, amely mind a négy egyházkerületre érvényes. 2011-ben lépett életbe az a rendszer, amely a mai napig meghatározza a továbbképzés kereteit. Ennek a lényege, hogy a lelkészeknek hatévente meghatározott számú továbbképzési alkalmon kell részt venniük. A lelkésztovábbképzés esetében az elvi kiindulás, hogy egyházunk elkötelezett aktív lelkészei folyamatos képzése mellett, amely az evangéliumi szolgálatot támogató fontos jelenségek, témák teológiai reflektálását, kompetenciák kibontakoztatását, teológiai ismeretek mélyítését, illetve a specializáció lehetőségét is magában foglalja. Mindezzel végső soron a keresztyén élet alapegységében, a gyülekezetekben folyó lelki, bibliai, teológiai munkát kívánja megerősíteni a lelkészeken keresztül. 2021-ben kaptam a felkérést a Dunamelléki Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézetének vezetésére. Minden egyházkerület rendelkezik ilyen intézettel, a vezetők pedig egyebek mellett azért felelnek, hogy a továbbképzési programok minden évben elkészüljenek. A különböző előadásokat, képzéseket az Országos Továbbképzési és Koordinációs Testületben (OTKT) akkreditáljuk, ahol minden kerület képviselteti magát. Ez a testület megvizsgálja, hogy megfelelnek-e a meghirdetett képzések a kritériumoknak, megfelelőek-e az előadók, a tartalom, a formai keretek. Az akkreditált képzések kreditpontokat érnek, ezekből kell a lelkészeknek hatévente kilencvenet összegyűjteni.

Frontális előadásokra kell gondolni a képzés kapcsán, vagy inkább egyfajta szemináriumi műhelymunkára?

Amikor továbbképzésről beszélünk, akkor főként közösségi tanulmányi alkalmakra gondolok, amelyek között találunk nyilván előadásokat, de természetesen előfordul, hogy az előadásokhoz kapcsolódóan szervezünk műhelyeket is, hogy kisebb csoportokban dolgozzák fel a résztvevők a hallottakat.

Mennyiben reflektálnak a szervezők az aktuális viszonyokra, környezeti hatásokra, trendekre?

Az evangélium, amelyet a keresztyén gyülekeztek és a lelkipásztorok képviselnek, nem változik, a környezet azonban igen. Ugyanazt hirdetjük, mint a reformátorok, viszont a közeg, amelyben ez történik, folyamatosan mozgásban van. Van, hogy a kultúra segítséget jelent, mert felszereli az embereket például olyan alaptudással, amelyhez könnyen lehet kapcsolni az evangéliumot. Mondjuk az, hogy létezik Isten, hogy vannak objektív értékek, a felvilágosodásig, de inkább a XX. század elejéig teljesen egyértelműnek számított. Ha a mai világra tekintünk, akkor azt látjuk, hogy pontosan az ezzel ellenkező világképet alakítják ki az emberekben: csak a materiális világ létezik, csak ez számít. Az énközpontú gondolkodás az alapvetés, de nekünk ilyen körülmények között is hirdetni kell az evangéliumot, és erre fel kell készülnünk. Fontos megjegyezni persze, hogy minden kor sajátos kihívást intéz az evangélium felé, a jelenkor egyik ilyen kihívása a teremtési rendek újraértelmezése, mint a nemiség, a szexualitás, a házasság vagy a család. De a teológián belül is jelen van a progresszió, amely alapvető tantételeket támad, mint a helyettes engesztelés vagy az ember romlottságának bibliai tétele. Ezekre teológiai válaszokat kell adni, hogy az Isten igazsága megmaradjon.

Hogyan tudják felmérni az igényeket?

Fontos alap a kanonika vizitációs jegyzőkönyv. Amellett, hogy a lelkésztovábbképző intézet vezetője vagyok, a kerületi tanulmányi bizottság elnökeként is szolgálok, és ide érkeznek be az említett jegyzőkönyvek. Ezek adminisztrációs jelentések az egyházkerület gyülekezeteinek életéről, amelyek a lelkészek tanulmányairól, önképzéséről is beszámolnak. Az ezekből érkező visszajelzések alapján kirajzolódik, mi érdekli, foglalkoztatja a lelkészeket, milyen szakirodalmat olvasnak. Egyházkerületi szinten igyekszünk inkább egynapos alkalmakat szervezni, kiegészítve az egyházmegyék általában többnapos képzéseit. Az egynapos intenzív kurzusok során persze nem tudjuk az adott témát a végletekig kivesézni, de fontos előadókkal, szakirodalmi ajánlással, a lényegre való rátapintással fel tudjuk dolgozni ezeket.

Idén mely témák jelentik a vezérfonalat?

Tavaly egyebek mellett a lelkipásztori szerep közéleti vonatkozásáról is szó esett, illetve az LMBTQ-ideológiát, valamint a progresszív teológiát is górcső alá vettük. Ezenfelül a teológia és a pszichológia helyes egyensúlyáról, a keresztyénüldözésről, valamint a homoszexuális vágyakkal élő keresztyének biblikus lelkigondozásáról is szót ejtettünk egy rendhagyó zsinati továbbképzéssel együtt. Mivel 2023 a lelkészi hivatás éve, így szerveztünk már homiletikai képzést is. A lelkészi hivatás egyik alapvetése, hogy prédikálunk, hirdetjük az evangéliumot, így érdemes megnézni, milyen kortárs mozgalmak léteznek ezzel kapcsolatban. Érintettük még a munkatársképzést is, valamint egy jogi fókuszú alkalomra is sor került már. Utóbbi azért fontos, mert az evangélium változó jogi körülmények között terjed, és egyre több oldalról éri jogi támadás azokat, akik elsődlegesen Isten kijelentéséhez, illetve a Biblia igazságaihoz ragaszkodnak. Gondolok itt akár Päivi Räsänen finn képviselő helyzetére vagy a skót egyházak egyházjogi átalakulásaira. Ezek számunkra is tanulsággal szolgálhatnak, hogy adott esetben mire kell felkészülnünk. Jöhet olyan időszak, amikor vállalni kell, hogy kisebbségben maradunk azért, mert inkább ragaszkodunk az Isten Igéjéhez és igazságához, mint a korszellem gondolataihoz.

Szembeötlő, hogy az előadók közül sokan nem a református egyházból érkeznek.

A református reflexió mindig előkerül, de fontosnak érezzük, hogy külső szakértőkön, testvéregyházi vagy nem csak testvéregyházi személyeken keresztül gazdagítsuk a látásunkat. Ez abban is segít, hogy felismerjük saját erősségeinket is, amelyeket egymás között sokszor nem veszünk észre. Lesz például olyan alkalom, az egyház és kultúra képzésben, hogy Köves Slomó rabbi fog előadást tartani a hagyományok, szokások és rítusok megtartó erejéről. Ebben a témában kiváló példa a zsidó ortodoxia, hiszen őket többek között a szokásaik, hagyományaik tartották meg évszázadokon keresztül a legkülönfélébb kulturális viszonyokban. Mindez segíthet minket abban, hogy bibliai alapon megújítsuk, illetve kialakítsuk a szükséges saját szokásainkat, amelyek segítenek bennünket a lényegre emlékeztetni. Üdvtörténetileg az Újszövetség korában élünk, de antropológiai értelemben ugyanolyanok vagyunk, mint az ószövetségi ember. Emlékeztetni kell magunkat újra és újra az Isten igazságára, szövetségére. Reformátusként hozzuk magunkkal a reakciós magatartást, amely a XVI. században teljesen érthető magatartás volt az egyház rossz szokásaival szemben. Ha azonban a rítusaink teljesen eltűnnek, akkor kapaszkodókat veszítünk el, és akkor az igazság, az Isten Igéje szenved csorbát. Ugyanebben a témában szólal majd meg református oldalról Köntös László, aki már évek óta fejti ki a kulturális világban sajátos módon az evangéliumot, de mégis azt az igazságot hangsúlyozza, amelyek a szószékről is elhangoznak, de olyan szavakkal, hogy azokat a hétköznapi ember is megérti. A teljesség igénye nélkül szó lesz még a módszertanról is, hiszen a teológiai problémák sokszor már a módszertannál megjelennek, és ha rossz a módszertanunk, akkor olyan hibát kódolunk a gondolkodásunkba, a cselekvésünkbe, amely aztán biztosan kárt fog okozni. Az egyháztörténetről sem feledkezünk meg, különböző egyháztörténeti helyzeteket vizsgálunk, amelyek valamilyen szempontból hasonlóak a mai korhoz, és igyekszünk levonni az akkori tanulságokat.

Hogyan segíti a lelkésztovábbképzés a hivatásban való megmaradást?

Önmagában az, hogy olyan emberekkel találkozunk, akik szavak nélkül is értenek bennünket, óriási dolog. A résztvevő lelkészek érezhetik, hogy nincsenek egyedül a gondjaikkal, problémáikkal. Emellett ez olyan találkozási pont, amely igen ritka, hiszen a lelkészek inkább az egyházmegyéjükben, a hozzájuk közel szolgáló kollégáikat ismerik, itt pedig egyházkerületi szintű találkozásokról beszélhetünk. Kiderülhet például, hogy sokszor hasonló cipőben járnak a vidéken és a városban szolgálók is, illetve az egyházkerület déli és északi szegletében is hasonló kihívások adódnak.

Milyen irányban szeretnék továbbfejleszteni a lelkésztovábbképzést?

Elképzelhető például, hogy nemzetközi oktatókat is bevonunk a továbbképzésekbe. Olyan előadókra gondoltunk, akik a lelkészképzésben is tudnának szolgálni, sőt még a gyülekezeti tagjainkat is meg tudnák szólítani egy-egy nagyobb közösségi alkalmon. Kiemelten fontosnak tartjuk az egyéni munkát, amelynek a fontossága a járvány alatti időszakban is megmutatkozott: gondolok itt a szakirodalom egyéni olvasására, feldolgozására. Fontos, hogy hitvalló, reformátori teológiai szakirodalmat olvassunk, illetve fordítsunk, és tegyük azt elérhetővé. A kanonika vizitációs visszajelzésekből látható, hogy a lelkészek olvassák a magyar nyelven megjelent friss szakirodalmat, amelyek a lelkészi szolgálatot segítik. Fel kell térképzeni, hogy mire lenne igény, és elindítani a fordítói munkát. A terveink között szerepel, hogy egy bibliai szoftver előfizetésével támogatnánk az igehirdetési szolgálatokat. Utóbbi tartalmaz görög és héber szótárakat, bibliai szómagyarázatot, kommentárokat, tehát olyan kellékeket, amelyek segítik egy prédikáció összeállítását. Ezenfelül szeretnénk kiépíteni egy teológiai tudásbázist. Ettől az évtől felvesszük az előadásokat, amelyek később videó és hanganyag formájában is elérhetők lesznek. Továbbá egy-egy témához megbízható cikkeket, videókat, könyveket gyűjtenénk össze, amelyeket nyugodtan lehetne használni a gyülekezeti életben. Ami a szervezést illeti, idén már nem kétórás blokkok lesznek, hanem kilencvenperces bontásban zajlanak a képzések, így jobban igazodunk az emberi figyelem határaihoz. Újítás még, hogy a Ráday Ház átadásával a továbbképzések helyszíne egyben a teológushallgatók otthona is, ezért megnyitottuk ezeket az előadásokat, alkalmakat előttük is, így hamar láthatják, adott esetben milyen kihívásokkal kell egy lelkipásztornak szembenéznie, találkozhatnak az egyház valóságával.