Angyali köszöntés

A betlehemi mezőn az angyalok köszöntötték a csodálkozó pásztorokat. Bizonyára jól meggondolták, hogy mit mondtak. Ugyanis a pásztoroknak és a világnak, amelyikben éltek, éppen békességre volt a legnagyobb szüksége. A Római Birodalom fennen hirdette a Pax Romanát, a Róma hozta békességet, mégis felbolydult, békétlen világban éltek. A birodalom peremén szinte folyamatosan dúltak háborúk. A belső területeken pedig éppen népszámlálás bolydította fel az emberek életét. Mindenki felkerekedett az otthonából, hogy a származási helyén vegyék nyilvántartásba. Így került József és Mária is Betlehembe, ahol a Mi Urunk, Jézus megszületett. Mi okozta ezt az állandósult békétlenséget? A hatalmasok dicsőségvágya! A császárok azért háborúztak, hogy dicsőséget szerezzenek maguknak. Azért, hogy kiterjesszék országuk határait és nagyobb terület, több ember fölött uralkodjanak. A népszámlálásnak pedig az volt a célja, hogy meghatározzák, pontosan hány ember, hány potenciális katona és hány adófizető volt a birodalom területén. A hatalmasok dicsőségvágya vette el az emberek békességét. Nem véletlen tehát az angyalok köszöntése a békés pásztoroknak: Dicsőség Istennek, és a földön békesség…

A mennyei seregek köszöntése a Mi Urunk születését hirdette meg. Jézusét, aki soha nem kereste a maga dicsőségét, hanem az Atya akaratát teljesítve jött el a földre. Az örök Fiút angyali seregek sokasága szolgálta a mennyekben, és az Atya jobbján ült, nem volt soha senki dicsőségesebb nála. Ő mégis emberként született meg Betlehemben. Egy egyszerű családban nőtt fel, élte a vándorló tanítók számkivetett életét, gyógyított és tanított. Tette mindezt dicsőségvágy nélkül, mert az Atya dicsőségét építette. És ezzel hozta el a békét is. Aki hallgatta őt, az megbékült önmagával. Békére leltek az egymással szembenállók is. A golgotai áldozat pedig békességet hozott Isten és ember között. Isten nem haragszik ránk, mert bűneinkért elégtételt kapott. Nekünk pedig nem kell bujkálni vagy menekülni előle. Béke van ég és föld között, mert Jézus az Atya dicsőségét állította helyre.

2022 karácsonyán a világ mindennél jobban vágyik a békességre. Mikor e sorokat írom, Ukrajnában háború dúl. És ott a feszültség sok más országban is: Szerbia és Koszovó, Irán és Szaud-Arábia, Kína és Tajvan… Az emberek többsége vágyva sóhajt fel: legyen végre béke! Az első karácsony óta változatlan a helyzet. A hatalmasok dicsőségvágya elveszi az emberek békességét. Azért, hogy valaki több föld és több ember ura legyen, milliók szenvednek. Senki sem akarja, hogy dicsőségén csorba essen. Nem szabad meghátrálni, mert ez, arcvesztéssel járna. Mindnyájan vágyjuk és szeretnénk a békét. De vajon megszívleljük-e az angyali köszöntés első felét is? „Dicsőség a magasságban Istennek” – így szóltak az angyalok. A békét mindig megelőzi az, hogy lemondunk a saját dicsőségvágyunkról, meghajtjuk magunkat Isten akarata előtt és neki engedelmeskedünk. A békesség – gyümölcs. Az Istennek való engedelmesség fáján terem. Nem lehet megvásárolni.

A hegyi beszédben Jézus azt tanítja, hogy „boldogok, akik békét teremtenek”. De manapság kevés eszközünk van erre. A világ hatalmasai, politikusok és pénzemberek döntenek a háború és béke dolgában. „Csak imádkozhatunk érte”, mondjuk sokszor. És valóban buzgón könyörgünk is békességért. Mi itt, Kárpátalján már évek óta tesszük ezt. De tehetünk még valamit! Életünkben adjuk Istennek a dicsőséget! Őt szolgáljuk szavainkkal és tetteinkkel! Az ő országa épüljön a lábunk nyomán! Életünk úgy simuljon bele Isten tervébe, ahogyan Jézusé. Ha így teszünk, annak látható eredménye lesz. Először csak bennünk lesz több a békesség. Elfogadjuk saját magunkat, és a körülményeink ellenére béke árad majd belőlünk. Az ilyen ember békét teremt mindenütt, amerre csak jár. És ha egyre több ember cselekszik Isten dicsőségére, jobb, békésebb hely lesz a világunk is. Bárcsak 2022 karácsonyán igaz lenne a régi angyali köszöntés: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség!”

A szerző a bátyúi (Kárpátalja) református gyülekezet lelkipásztora