Amikor Isten küldetést ad, társakat is ad

A szárszói konferencia résztvevőit Konc Gáll László balatonszárszói lelkipásztor köszöntötte a templomban, nyitóimádságában hálát adott Istennek az ünnepi óráért, a jelenlétéért, és hogy általa a megjelentek is közösségben lehetnek egymással.

Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház dunamelléki egyházkerületének püspöke a „Mit számít?” kérdéssel kezdte igehirdetését. – Mit számított, hogy nyolcvan évvel ezelőtt hatszázan gyűltek össze Balatonszárszón gondolkodni az ország jövőjéről, mit számít a nagyvilág sorsának alakulásában, hogy most kétszázan beszélgettek arról, hogy a lelkipásztor és a hívő ember mit tehet az egyházért és a nemzetért? Mit számít egy hitoktató, egy családot látogató lelkipásztor vagy egy Ige szerint élő egyház? – folytatta a sort a püspök, aki szerint a nagyvilág csak megy a maga útján, és a tömegmédia meg a magát szociálisnak nevező antiszociális média sémái alakítják a tömegek életét.

– Mit számított, hogy majdnem kétezer éve kivégeztek egy politikai lázadónak minősített férfit egy közel-keleti város szeméttelepe fölé magasodó hegyen? – tette fel a következő kérdést Balog Zoltán, majd hozzátette, hogy ha a hegy nevét kimondjuk, akkor rögtön meglesz a válaszunk: ez a hegy a Golgota. Ez a válasz egyben hitvallás is, mert rögtön tudjuk, hogy mit számít, és mivel ő számít, mi is számítunk, mert ahogy az Írásban olvasható: „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén”. – Ez számít, és ezért számítunk, mert benne vagyunk abban a nagy történetben, amely már a világ teremtése előtt elkezdődött, és az idők végezetéig tart – emlékeztetett a Zsinat lelkészi elnöke, majd hozzátette, hogy számítottak az 1943-as konferencia résztvevői is, a XVI. századi reformátorok is, az első keresztyének a Kárpát-medencében, és számítanak majd az unokáink unokái is.

– De ha nem tudjuk, hogy milyen jelentős, hogy számítunk, akkor – ahogy a Bibliában is szerepel – a tudatlanság állapotában a világi sémáknak, szabványoknak engedünk – mondta Balog Zoltán, és tisztázta, hogy a Szentírásban a tudatlanság nem információhiány, hanem önismerethiány, az istenismeret hiánya végső soron Isten hiánya. – Mert ha nem tudod, hogy ki vagy, mert nem tudod, hogy ki a te Krisztus Istened, akkor a világ sémái és a világ szabványai fognak téged meghatározni – szögezte le a püspök.

Balog Zoltán felidézte, hogy nyolcvan éve a szárszói találkozón Kodolányi János így intette a tanácskozókat: „A szavak inflációjának idején mérhetetlen tömegű szót zúdítanak ránk, hogy így vagy úgy gondolkozz, vagy ne gondolkozz – így vagy úgy érezz, vagy ne érezz, ennek vagy annak tudd magad, vagy ne tudd magad semminek.” Balog Zoltán szerint reformátusként is figyelhetünk Róma püspökének, Ferenc pápának a szavaira, amikor arra intette a magyar egyházakat, hogy vigyázzanak, hogy ne a hatalom saját logikája határozza meg őket. – Mert ezt sugallják a világ sémái, hogy vagy senki vagy, vagy csak te számítasz, de mindkettő hazugság, hiszen tudjuk, hogy Krisztusé vagy, ezért számítasz – mondta a püspök. Emlékeztetett, hogy Isten szuverenitása helyezett minket arra a helyre, ahol vagyunk, és a kérdés, hogy ezen a helyen életben tartjuk-e a reményt, hogy a végső győzelem Jézus Krisztusé, és ezért azoké, akik Jézus Krisztust követik. – Emlékeztet-e a hely, amit alakítunk – egy család, egy település, egy gyülekezet, egy szervezet, egy baráti társaság – arra a végső rendre, Istennek a megtartó rendjére? Szentek legyetek, mert én is szent vagyok, mondja az Úr, olcsóbban nem megy – figyelmeztetett Balog Zoltán, de hangsúlyozta, hogy ez az életszentség nem elsősorban erkölcsi kategória, mégpedig abban az értelemben, hogy a szabad és nem szabad dolgok közül ki mennyit csinált, nem csinált, hanem arról van szó, hogy legyél más, mint a körülötted lévő világ, mert akit ő magához vonz, az szembe úszik az árral, akármilyen épp a hivatalos ideológia.

– Megszentel: ez azt jelenti, hogy elkülönít, és ő adja az életednek azt az értelmet és célt, amiben megtalálod az igazi szabadságot – mondta a Zsinat lelkészi elnöke, és újra rácsodálkozott arra, hogy micsoda mély értelmű üzenete ez a keresztyén életnek, hogy akkor lehetünk szabadok, ha teljes mértékben Istentől függünk, és akkor tesszük magunkkal a legjobbat, ha azt keressük, mi az ő akarata. A püspök szerint ehhez sok mindenről le kell mondanunk, mert aki mindent akar, és nem azt az egyet, amit Isten az életébe célként helyezett, az a végén sehova nem jut. – Egy ügyű élet, irányba állt élet, tökéletes élet, de nem abban az értelemben, hogy semmi sem hiányzik belőle, hanem úgy, ahogy a Biblia gondolja: célját betöltött – mondta Balog Zoltán. Kitért arra is, hogy a tudatlanságban sokszor a vágyaink vezetnek minket, de ezek is akkor veszélyesek, ha nem tudunk Krisztus megváltó szeretetéről, de lehetnek olyan vágyaink is, amelyek életünk krisztusi kiteljesedését szolgálják. Felidézte az aznapi ószövetségi Igét az Énekek énekéből, amelyben egy szerelmes és bizony testiségben is boldog énekben olvashattuk, hogy milyen az, ha egy férfi és egy nő szereti egymást. – A szerelem is lehet Isten ajándéka, és segítheti az életünk beteljesedését, segítheti azt, hogy lépjünk egyet előre önmagunk és Isten megismerésében, életünk céljának a megvalósításában – mondta Balog Zoltán.

A Zsinat lelkészi elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy azért vannak ott Balatonszárszón és az életben a helyükön, mert ki akarják bontakoztatni azt a célt és értelmet, amit Isten az életükbe helyezett. És hogy arról beszélgettek itt a konferencián is, hogy mit is jelent együtt lenni egy olyan világban, ahol „azzal a hazugsággal áltatnak bennünket, hogy a vallás magánügy”. – Ahogyan a nagy német mártír teológus Dietrich Boenhoffer mondta, Krisztus, a testvér szavában mindig erősebb, mint a te ide-oda kalandozó, kétségeskedő gondolataidban. Ez az együtt azt jelenti, hogy az igazi keresztyén élet az közösségben életképes. Amikor Isten küldetést ad az életünknek, akkor társakat is ad hozzá. Ezért hívjuk az egyház, a gyülekezet, egyházunk közösségébe azokat, akik termékeny életet akarnak élni velünk együtt – mondta Balog Zoltán az igehirdetésében, imádságában pedig úgy fordult az Úristenhez: – A te néped vagyunk, a te néped akarunk lenni.

Ezután a Lelkipásztorok Isten és a nemzet szolgálatában? című konferencia főbb előadásairól, témáiról Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKKA) ügyvezetője számolt be a gyülekezetnek, és hálát adott azért, hogy „Isten idén is megengedte, hogy összegyűlhessünk, és megbeszéljük dolgainkat”.

Az istentisztelet végén az úrvacsoraosztásban Hella Ferenc somogyi esperes segítette Balog Zoltán püspököt és Konc Gáll László balatonszárszói lelkészt.

A templom előtt Zila Gábor, az RKKA ügyvezetője és Gér András zsinati tanácsos helyeztek el koszorút az 1943-as szárszói tanácskozás emléktáblájánál.

A templomból való távozás után eljött a búcsúzkodás ideje, bár voltak, akik még az utolsó napi ebédre visszatértek a konferencia-központba, de lassan az SDG környéke is kiürült, és véget ért a Reformátusok Szárszói Konferenciája.