Aki tényleg hisz, az gazdag és egészséges?

Szalai András tanulmányában leírja, hogy 1975 és 1984 között kilencven ember halt bele abba, hogy elutasította az orvosi segítséget Isten állítólagos ígéreteiben bízva. A jólét és egészség evangéliumának mozgalma ezek után inkább az anyagi jólétre helyezte a hangsúlyt, miszerint az egészséget és a jólétet mindenki igényelheti Istentől. Szalai András leírja, hogy Kenneth Hagin amerikai prédikátor szerint „lsten azt akarja, hogy az ő gyermekei a legjobb ruhát viseljék, a legjobb autót vezessék, mindenből a legjobbat akarja nekik – csak igényeld, amire szükséged van”. Eszerint az, aki hisz, nemcsak a bűneire kap bocsánatot, hanem bármit igényelhet Istentől, legyen az akár egészség, akár jólét. Ha pedig ezeket nem kapja meg, akkor valójában az adott személy nem hisz eléggé.

A rendszerváltás után Magyarországon református körökben is ismertté vált David Yonggi Cho dél-koreai lelkész neve. A buddhistából keresztyénné lett prédikátor a Negyedik dimenzió című könyvében leírja, hogy imádkozott egy asztalért, egy székért és egy bicikliért, de több hónap alatt sem kapta meg Istentől. A szegény körülmények között élő lelkipásztor egy nap teljesen leverten, elkeseredve imádkozott, és megkérdezte Istent, hogy miért nem kapta meg azt, amiért könyörgött. Hiszen Isten a földkerekség ura, mi pedig az ő gyermekei vagyunk. Neki nem jelentene gondot az, hogy adjon gyermekének egy szerény asztalt, egy széket és egy biciklit. Imádság közben Cho arra a megvilágosodásra jutott, hogy Isten azért nem adja meg neki ezeket a dolgokat, mert sokféle kerékpár, asztal és szék létezik, és az Úr nem tudja, hogy ő milyet szeretne.

Arra jutott, maga elé kell képzelnie, hogy konkrétan mi az, amire vágyik, és pontosan azt kell kérnie Istentől. Ezután azért imádkozott, hogy adjon neki Isten egy Fülöp-szigeteki mahagóniasztalt, egy amerikai gyártmányú erős, többsebességes kerékpárt és egy gurulós széket. Egy idő után ezeket meg is kapta.

Érdekes olvasni David Yonggi Cho történetét, ahogyan hittel várta imádságára Isten válaszát, és hamarosan megkapta pontosan azt, amit kért. Nem baj, ha Istentől kérünk valamit, és hittel várjuk annak beteljesedését. A gond akkor kezdődik, ha a földi javakra helyezzük a hangsúlyt, és kéréseink meghallgatása a hit fokmérőjévé válik. Szalai András leírja: „Sok valóban újjászületett hívő szenved a hitben hajótörést, mert sikertelensége, problémái, betegségei okát mindig saját bűneiben, hitetlenségében vagy démonokban keresi.” John Piper amerikai újszövetségi tudós arra mutat rá, hogy a jóléti evangélium Isten ajándékaira tereli a figyelmet, mintha azok lennének a boldogságunk fő forrásai és nem maga az élő Isten. Akik a földi jólétre és egészségre figyelnek, azok megfeledkeznek arról, hogy Jézus a szenvedésre adott példát nekünk: „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek...” (1Pét 2,21) Nekünk nem a Földön, hanem a mennyben kell kincseket gyűjtenünk. Ahogyan a filippiekhez írt levélben olvassuk: „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (3,8)

Az Ószövetségben sokszor abból látjuk, hogy Isten ott van valaki mellett, hogy megáldja őt egészséggel és gazdagsággal. Ezzel szemben az Újszövetség nagy alakjainak éppen abban áll a hite, hogy szenvedéseik közepette is tudják dicsőíteni az Urat, és el tudják fogadni Istentől, amikor azt mondja: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Éppen ezért ha valaki nem gyógyul meg, vagy szegénységben él, nem mondhatjuk rá, hogy azért van ez így, mert nem hisz eléggé, vagy éppen azért, mert bizonyára titkos bűnei vannak.

Az Evangelikalcsoport.hu oldalon olvasható Márkus Tamás András református lelkipásztor interjúja Parti Benedekkel. Az interjúban megemlíti: „Bizonyos karizmatikusok bűntudatot éreznek amiatt, ha nem gyógyulnak meg, vagy szegények maradnak, mert azt hallják: »Kevés a hited, nem imádkozol megfelelően, rejtett bűneid vannak, nem a megfelelő módszert alkalmazod.« Így aztán a szerényebb anyagi körülmények között élő keresztyének, vagy azok, akik egyenesen szegények és segítségre szorulnak, folyamatosan középszerűnek, bizonyos értelemben bűnösnek, elvetettnek érzik magukat, mert szegénységük hátterében az állítólagos szellemi deficitük áll.”

Futó Zoltán mezőberényi lelkipásztor mondta el, hogy édesapja harminchat évesen egy betegségből fakadóan mozgáskorlátozott lett, és egészen haláláig, harminckilenc éven keresztül ágyban fekvő beteg volt. A jólét és egészség evangéliumából kiindulva mondhatnánk azt, hogy bizonyára nem hitt eléggé. Csakhogy valójában betegsége éppen annak volt a következménye, hogy a kommunizmus ideje alatt hívő református presbiter volt, aki korábban a teológiára is jelentkezett. Hite és Istenhez való hűsége miatt a rendszer megtagadta tőle a szakszerű orvosi ellátást. Isten azonban nem hagyta el őt, és ágyban fekvőként is sokak számára lehetett áldás az élete.

Imádkozhatunk hittel gyógyulásért, hiszen Isten tud csodákat tenni, és a mindennapi kenyérért, hiszen Jézus Krisztus is így tanított minket imádkozni. De a jólét és egészség evangéliumával azért kell vigyázni, mert sokakat megtéveszthet. A Gotquestions.org leírja: „A világ tetemes hányadú szegény embere a keresztyénséget a nyugati jólét képzetével kapcsolja össze. Elképzelhetőek tehát sajnos olyan esetek is, amikor egyesek látszólag örömmel fogadják az evangélium felszabadító üzenetét, valós szándékuk azonban csak az, hogy jólétben élhessenek.” John Piper elmondja, nem az a feladat, hogy a vagyonunkat látva hozzánk jöjjenek az evangéliumért, hanem az, hogy mi vigyük el az örömhírt minden népnek. Nem arra van szükség, hogy felhalmozzuk a vagyont, és az történjen, amit az Ószövetségben látunk, hogy Sába királynője eljön megnézni Salamon gazdagságát, és elismeri, hogy hatalmas Istene van. Hanem az, amit az Újszövetség ír, miszerint a feladatunk abban áll, hogy mindent feláldozva eljuttassuk másokhoz az evangéliumot: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20,24) John Piper sokkal fontosabbnak tartja a nyomorúság és szegénység ellenére is megnyilvánuló szeretetet, mert így az örömünk nem a javakban és az egészségben, hanem Istenben gyökerezik.

Imádkozzunk bizalommal Istenhez, mert ő valóban a mindenség ura, egy gazdag Isten, akinek bármire van hatalma, és aki mindent megadhat az ő szeretett gyermekeinek! De azzal az alázattal kell Isten elé vinni kéréseinket, ahogy Sadrak, Mésak és Abéd-Negó tették, akik tudták, hogy Isten meg tudja őket menteni a haláltól, „de ha nem tenné is” (Dán 3,18), akkor sem tagadják meg őt.