1922. szeptember 1-jén halt meg Pecz Samu építész, többek között a Szilágyi Dezső téri református templom, a Központi Vásárcsarnok, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium és a hozzá tartozó templom tervezője. Rá emlékezünk írásunkkal.
Pecz Samu szobra a Szilágyi Dezső téren
„Pecz Samu igazi valójában: templomépítő. Ez az ő terrénuma. Speciálisan pedig protestáns templomtervező” – írta az építészről Magyar Vilmos a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyében 1929-ben. A cikk apropóját a Döbrentei téri Pecz Samu-emlékkút felavatása szolgáltatta, amelyet tanítványai állíttattak, hogy emlékét megőrizzék. Pecz nem csupán tervezőként, de tanárként is kiemelkedőt alkotott. „Mint alkotóművész és mint tanár egyaránt igen értékes és eredeti egyéniség. Mennél mélyebben kutatom a lelkét, annál erősebb a meggyőződésem, hogy nála az építészt a professzortól nem lehet elválasztani. Valami ritka véletlen olyan csodásan forrasztotta eggyé a kettőt, hogy külön-külön el sem képzelhetem” – olvasható a már említett cikkben. A diákok rajongtak érte, pedig Pecz nem volt az ékesszólás mestere. Felkészültsége, elkötelezettsége és tudása ragadta meg az építésznövendékeket. Érezték, hogy olyan tudást szerezhetnek meg tőle, amelyet mástól nem lenne lehetőségük. Ehhez társult még „előadásának közvetlensége, sajátos hanghordozása és taglejtése”, amelyek mind hozzájárultak népszerűségéhez. Emellett az a hír járta róla, hogy „szigorú, de roppant igazságos”, hallgatói tudták, hogy „a professzor önmagával szemben épp olyan szigorú, mint velük szemben” – emelte ki Magyar az írásában. A hallgatók iránta érzett lelkesedését igazolja, hogy amikor a professzor a szerkezettannal foglalkozó előadását reggel nyolc óráról hétre tette át, akkor is töretlen maradt az érdeklődés, pedig az egyetemisták több mint száz éve sem szerettek korán kelni.
Pecz Sámuel János 1854-ben látta meg a napvilágot Pesten, egy evangélikus családban. Felsőfokú tanulmányai során két évet töltött a frissen megalakult József Nádor Műegyetemen, de ahogy önéletrajzában írta, „az építészi szakosztály akkor még kezdetleges állapotban” volt, így a stuttgarti műegyetemet kereste fel, ahol ugyancsak két évig tanult. Egyéves kötelező katonai szolgálatot követően a bécsi Képzőművészeti Akadémián Theophil Hansen dán építész tanítványa lett. Hazatérése után többek között Schulek Frigyes és Hauszmann Alajos mellett is dolgozott. 1882-től haláláig a Műegyetem oktatójaként is tevékenykedett.
A Pecz Samu-kút egy 1939-es fotón
A kép bal oldalán a Szilágyi Dezső téri református templom látható
A már említett, Pecz szobrával díszített emlékkút ma a Szilágyi Dezső téri református templom mögött található. A Duna mellett álló templomépületet Pecz mesterműveként tartják számon, ahol a geometriai és a liturgiai középpont egybeszerkesztésére tett kísérletet. Miért is fontos ez? – adódik a kérdés. A protestáns istentisztelet liturgiájának egyik legfontosabb szempontja, hogy a hívek a lelkészt mindvégig hallják és lássák, illetve minél közelebb legyenek a szószékhez és az úrasztalához vagy oltárhoz. Ennek fényében Pecz így vélekedett egy 1888-as tanulmányában az ideális református templomról: „kálvinista templomépület legmegfelelőbb alapalakja a centrális elrendezés”, így valósulhat meg, hogy az ülőhelyek egyenlő távolságra essenek az úrasztalától. Az általa lefektetett elvek az ötszög alapú Szilágyi Dezső téri templomban keltek életre, és határozták meg a két háború közötti centrális templomépítés irányait. Nem elhanyagolható a templom esztétikai értékei mellett, hogy valódi szükségleteket elégített ki, hiszen átadásakor, 1896-ban még nem volt református templom a főváros budai oldalán.
A szilágyi Dezső téri református templom 1896 körül
A Szilágyi Dezső téri templom előtt már Debrecenben is tervezett egy református templomot, illetve a fővárosi unitárius egyházközség bérháza és temploma is az ő nevéhez fűződik. A budapesti evangélikusok is hálával gondolnak rá, hiszen a Városligeti fasorban található gimnázium és templom is az ő tehetségét dicséri. Utóbbi avatásakor a tervező is jelen volt. „Elsősorban Pecz Samu építész tanár úrnak kell a babért nyújtanom, e sikeres mű geniális szerzőjének” – köszönte meg munkáját Góbi Imre igazgató az ünnepségen.
Az eddig említett munkái a protestáns, illetve protestáns jellegű felekezetekhez kapcsolódtak. Még pályája elején részt vett a Mátyás-templom helyreállításában, de a nádasdladányi katolikus plébániatemplomot is ő tervezte. Nem szakrális jellegű épületei a mai napig meghatározzák Budapest arculatát. Csak hogy néhányat említsünk: a Központi Vásárcsarnok, a Nemzeti Levéltár Várban lévő épülete, a BME Központi Könyvtára, az ELTE Múzeum körúti campusán található Gólyavár – és még sorolhatnánk kiemelkedő munkáit. Közös mindezekben, hogy Pecz fegyelmezettségét és virtuozitását dicsérik. „Egyes munkái, mint például a vásárcsarnok, az országos levéltár és a műegyetemi könyvtár raktárépületeinek szerkezeti megoldása, a műegyetemi könyvtár olvasótermének hálóboltozatos lefedése szinte a virtuozitásig menő szerkezeti megoldások, melyeket csak az mer megvalósítani, aki mestere szakmájának” – írta nekrológjában tanítványa és tervezőtársa, Rerrich Béla.
Nádler Róbert festménye a Nagyvásárcsarnokról (1898)
Pecz építészetét egyszerre jellemezte a hagyománytisztelet és az újítás. Arra törekedett, hogy „a régi történeti stílust a modern építészeti szükségletekhez egyéni felfogásban és nemzeti irányban fejlessze” – értékelték munkásságát az Építő Ipar – Építő Művészet hasábjain halála után egy hónappal.
Pecz 1922. szeptember 1-jén hunyt el szervi szívbaj, érelmeszesedés következtében. Nagy Károly, a Műegyetem tanára Pecz Samu emlékezete című írásában kissé patetikusan így fogalmazott: „A háború, valamint az azt követő s a hazára is szerencsétlen trianoni idők izgalmai annyira megviselték, hogy ugyan huzamosabb ideig tartó gyengélkedés után, de mégis váratlanul, aránylag korán, 68 éves korában […] elhalálozott.”