Az emberiség ősrégi és megújuló élménye, hogy ha a vér elfolyik, akkor az élet megszűnik. Innen ered a vér és az élet fogalmának összekapcsolása. Magyarországon először 1954. november 27-én adományoztak kitüntetéseket a sokszoros véradóknak, a Magyar Vöröskereszt javaslatára ez a nap a magyar véradók napja lett. Csali Annamária, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) kommunikációs vezetője önkéntes véradó, a Szeretethíd véradó alkalmának kezdeményezője, szervezője.
A véradók napján azokat ünnepeljük, akik önként vesznek részt mások segítésében, és azokat is, akik szervezik ezeket a véradásokat. A véradó kicsit az életét is „odaadja” ismeretlen embertársának. Önnek miért lett fontos a véradás?
A véradással először végzős gimnazistaként találkoztam, akkor még nem túl nemes cél vezérelt minket, csak a matematikaóra alóli mentesség. Néhány évvel később a Magyar Vöröskereszt kommunikációs vezetőjeként kerültem ismét kapcsolatba a véradással, és az akkori munkám fontos részévé vált ennek népszerűsítése. Vitathatatlanul fontos ügyről van szó, hiszen egyetlen véradással három embernek tudunk segíteni. Második véradásomnak már felnőtt fejjel, kellő háttértudással vágtam neki. Ekkor már pontosan tudtam, hogy AB Rh-negatív vércsoportúként – amely a legritkábbnak számít – felelősségem van abban, hogy ha tudok, segítsek másoknak. Itthon a biztonságos vérellátáshoz évente ötszázezer egység vérre van szükség, ehhez pedig mintegy félmillió önkéntes véradóra.
Kimondhatjuk, hogy a véradás az önfeláldozó szeretet jelképe?
A véradás az önkéntesség egyik legszebb formája, hiszen önszántunkból és önmagunkból adunk, életmentés céljából. A vérnek óriási jelentősége van a betegellátásban, mert élő anyagként semmi mással nem pótolható. Nem csak akut helyzetekben fontos, a legnagyobb mennyiségben a különböző daganatos megbetegedések kezeléséhez használják a vérkészítményeket. A véradásnak is vannak feltételei, többek között a minimum ötvenkilós súlyhatár, én többnyire ezzel küzdök. Ezért aztán több év kihagyással kerülhetett sor a harmadik véradásomra a Szeretethídon. Valamiért most nehezebben is jött le az a 4,5 deciliter vér, de nem adtam fel, és a vérellátós nővér is nagyon segítőkész volt, fogta a tűt a karomban, hogy végig tudjam csinálni.
Csali Annamária, a Magyar Református Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője, önkéntes véradó
Több református gyülekezet szervez rendszeresen véradást, és az MRSZ-nél is sokan rendszeresen adnak vért. Ezzel is a „jobb adni” mottót erősítik?
Az MRSZ-nél több kollégám is rendszeres véradó. A véradás igazi közösségi élmény tud lenni: kijelölnek egy napot, és együtt mennek el vért adni. Most először volt véradás a Szeretethíd nyitó eseményeként. Az apropót az adta, hogy a koronavírus miatt csökkent a véradók száma, ezzel nemcsak a hazai betegellátást szerettük volna segíteni, hanem újból felhívni a figyelmet az önkéntesség ezen formájára. Nagy öröm volt, hogy a Millennium Házába szervezett eseményen mindössze néhány óra alatt negyvennégyen adtak vért, közülük négyen első alkalommal. Balog Zoltán püspök úr rendszeres véradóként szintén segítő karját nyújtotta az eseményen.
Akarva-akaratlanul eszembe jutott a jelkép: Krisztus vére és lelke által mossa el az ember minden tisztátalanságát. A Krisztus vérével való megmosatás a bűnök bocsánatát jelenti.
A bibliai nyelvben a vér a lélekkel kapcsolódik össze: Jézus vérére van szükségünk ahhoz, hogy szellemi életünk legyen. Nem véletlen, hogy több gyülekezetünk évente akár több alkalommal is szervez véradást. Emiatt és a szeretethidas véradó alkalom sikerén felbátorodva merült fel bennem, hogy milyen jó lenne ezeket a kezdeményezéseket összefogni. Szervezhetnénk református véradó napokat a feltámadás ünnepéhez kapcsolódva, és közösen nyújthatnánk segítő karunkat egy jó ügyért. A véradásra mint a segítségnyújtás egyik formájára is érvényes a jézusi parancs: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!