Május utolsó hévégéjén rendezik meg a XVIII. Református Zenei Fesztivált, amely idén a hagyományok megőrzése mellett a fiatalítást tűzte ki célul. A rendezvény művészeti vezetőjével, Tóth Endrével beszélgettünk, aki vallja: – Valahol az Istenhez kerülünk közelebb azáltal, hogy spirituális élményben van részünk a zenehallgatás révén.
Tóth Endre, a XVIII. Református Zenei Fesztivál művészeti vezetője
Ön a XVIII. Református Zenei Fesztivál művészeti vezetője. Hogyan találta meg ez a feladat?
Szávay László, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) ügyvezető-helyettese keresett meg, mert tudta, hogy szerveztem már kulturális és tudományos eseményeket. Emellett a zenei világban viszonylag kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezem, főleg a klasszikus zene, a népzene és a jazz területén. A felkérésen nem kellett sokat gondolkodnom, hiszen egy izgalmas feladatról van szó. Bár zenetörténész végzettségem van, legszívesebben kultúraközvetítéssel foglalkozom koncertek és a Bartók rádió műsorvezetőjeként, a Müpa kiadványainak, szövegeinek szerkesztőjeként, illetve cikkszerzőként is. Ezt a tevékenységi kört terjeszti ki egy új irányba a Református zenei fesztivál szervezése, művészeti vezetése.
Korábban is ismerte a rendezvényt?
Tavaly például ott voltam az egyik koncerten, amelyen zongoraművész feleségem lépett fel, de természetesen a korábbi években is tudtam a fesztiválról. Néhány szabadtéri koncertre el is jutottam, bár érdekes módon nem elsősorban klasszikus zenei, hanem inkább népzenei-világzenei produkciókra.
Milyen szellemben állították össze a repertoárt, hívtak meg előadókat?
Amikor megkeresett az RKK, kifejezetten kérték, hogy történjen egyfajta vérfrissítés és fiatalítás, de a korábbi struktúrákat is őrizzük meg. Ennek érdekében igyekeztem felmérni, hogy az elmúlt években milyen arányban szerepeltek az egyes műfajok. Ezenfelül figyelembe vettük, hogy az adott helyszínekhez milyen produkciók illenek, egy szabadtéri színpadhoz például populárisabb zenék. Emellett törekedtünk arra, hogy az előadóknak lehetőleg legyen valamilyen kötődése az egyházhoz, de persze ez nem jelent meg elvárásként.
Ha jól értem, akkor minden helyszínnek lesz egy saját profilja.
A Bakáts téri nagyszínpadon elsősorban népzenei, világzenei, illetve könnyedebb műfajú produkciók szerepeltek eddig is. Figyelembe vettük továbbá, hogy a fesztiválra május utolsó hétvégéjén kerül sor, így a szombat egy részére kvázi előgyereknapként tekintettünk, ezért a délelőtti, kora délutáni programokat ennek fényében állítottuk össze. Törekedtünk arra, hogy gyermek-, illetve családbarát előadásokkal álljunk elő, így került a képbe Bognár Szilvia népzenész és a Búgócsiga Zenede is, akik gyermekprogramjaikkal rendszeres vendégei többek közt a Müpának is. Az előbbi előadó Pünkösdi Titoktok című műsora a közeledő ünnepre is reflektál majd. Emellett táncos programok, gólyalábas mutatványosok is várják az érdeklődőket. Ezek teljesen új színfoltok lesznek a programban. A Kálvin Kamarakertben korábban is főként jazz szólt, idén azonban teljes mértékben ezé a műfajé lesz ott a főszerep. A Ráday Házban pedig – néhány koncertet leszámítva – alapvetően az előadások és a kerekasztal-beszélgetések kerülnek középpontba. Az egyértelműbb struktúra kialakítása mellett próbáltunk arra is odafigyelni, hogy a programok egymásutániságából, a műfajok váltakozásából is kirajzolódjon egy ív.
„Valahol az Istenhez kerülünk közelebb azáltal, hogy spirituális élményben van részünk a zenehallgatás révén”
Milyen közönségre számítanak?
Vegyes és színes közönséggel számolunk: a fesztivál nyilván nem kifejezetten térítő szándékkal jött létre, de használja a kultúra és a művészet eszközét arra, hogy mutasson egy képet a református egyházról, segít annak kilépni a templom falai közül. Örülünk, ha az egyház kulturális programjain keresztül az emberek közelebb kerülnek a reformátussághoz. Persze nem csak kulturális eseményekre kell számítani: a fesztivál istentisztelettel kezdődik és azzal is zárul, illetve pénteken késő este zenés áhítatot tartunk, ahol szintén lesz igehirdetés, továbbá a hagyományos éneklős fáklyás menet sem marad el, és templomi koncertek is lesznek, de a fesztivál nemcsak a reformátusoknak szól, hanem mindenkinek, akit érdekel a kínálatunk.
Az említett fiatalítás miként nyilvánul meg?
Igyekeztünk fiatalabb előadókat, zenekarokat is meghívni, akik esetleg a közösségi médiában is aktívabban vannak jelen, ezzel is bevonzva a fiatalabb közönséget. Ezenfelül az előadások terén is próbáltunk modernebb témákat felvonultatni, így külön örültem, hogy Körösvölgyi Zoltán művészettörténész elfogadta a felkérésemet, és tart egy előadást vallás és dizájn témában a Ráday Házban. A fiatalításhoz hozzátartozik az innováció is, így meg akartuk mutatni azt is, hogy nem csak egyféleképpen lehet a gyülekezeti énekeket feldolgozni. Ebben a szellemben fog előadni a Cantus Dei formáció, amely rögtön a nyitó istentisztelet után, egy szűk fél órában játszik majd jazz-rockosabb köntösben klasszikus református dicséreteket. Hasonló koncepció jelenik meg a Kálvin Kamarakertben is, ahol Papp Mátyás és Bartha Mátyás duója kifejezetten jazzes stílusban nyúl majd hozzá a református énekekhez, de ebben a tekintetben meg kell említenem az ugyancsak a Kálvin Kamarakertben fellépő Invocatio Musicalist és a Nagy János Triót is. Az innovációnál maradva, meghívtuk Gyöngyösi Levente zeneszerzőt, aki a Ráday Házban fog beszélni frissen komponált operájáról, amelyet Az ember tragédiájából írt. Különleges program lesz még Bellák Gábor művészettörténész Pünkösdi HangSzínek a festészetben és a zenében című előadása, amely során pünkösdi tematikájú festményeket fog majd bemutatni, és ezek mellett játszanak majd különböző klasszikus zeneműveket az ország legrégebbi, Erkel Ferenc által alapított zenekara, a Budapesti Filharmóniai Társaság muzsikusai. Egészen egyedi rendezvényünk lesz az összművészeti borkóstoló, amelyen Rajkai Zoltán színművész fog felolvasni részleteket Hamvas Béla A bor filozófiája című művéből, illetve válogat majd egyéb, a borhoz köthető írásokból, versekből. Az elhangzottakat, illetve a bor ízét ifj. Szakcsi Lakatos Béla improvizációi kísérik majd. Ez lesz egyébként az egyetlen nem ingyenes eseményünk. Emellett rengeteg kiváló orgonistát ismerünk az egyházon belül, és azért, hogy az ő sokoldalúságukat is meg tudjuk mutatni, Orgonamaraton+ néven rendezünk egy négy és fél órás koncertet a Kálvin téri templomban. Kilenc orgonista lép fel egymás után, és azért került be a „plusz” az elnevezésbe, mert többen kamarapartnerrel érkeznek majd, ezzel is hangsúlyozva a repertoár sokszínűségét. Persze a hagyományokról sem feledkezünk meg, vasárnap a záró istentiszteleten a Központi Református Kórus lép majd fel. Talán közhelyesen hangzik – bár mint a legtöbb közhelynek, ennek is magas az igazságtartalma –, de mind a hagyomány, mind az innováció elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ilyen rendezvény érvényes tudjon maradni.
Mit tud megmutatni közvetítő eszközként a kultúra és a zene a hitünkkel és az egyházunkkal kapcsolatban?
Valahol az Istenhez kerülünk közelebb azáltal, hogy spirituális élményben van részünk a zenehallgatás révén. Bach például számos partitúrájának a végére odaírta: SDG – vagyis „egyedül Istené a dicsőség”. Ez is mutatja, hogy rengeteg zenemű készült vallásos meggyőződésből, még ha nem is közvetlenül egyházi használatra. Ezenfelül a zenélésnek és a zenehallgatásnak is van közösségteremtő ereje. A református hitben pedig a közösségnek, a gyülekezetnek különösen fontos szerepe van, ezért nincsenek például programok vasárnap délelőtt, mert ilyenkor a hívők általában a gyülekezetükben vannak.
Milyen terveik vannak a jövőre nézve?
A fesztivál során természetesen figyelni fogjuk a közönség reakcióját, számítunk a visszajelzéseikre, a tanulságok levonását követően pedig elkezdjük szervezni a 2024-es Református zenei fesztivált. Vannak terveink és álmaink, szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni az összművészeti programokra, az újdonságokra, örülnénk, ha a fesztivál egy-egy új produkció ősbemutatójának is teret adhatna majd. Személy szerint nagyon szeretném, ha a jövőben szimfonikus zenekari koncert szervezésére is lehetőségünk nyílna, és terítékre kerülhetne egyebek mellett Mendelssohn V. („Reformáció”) szimfóniája, amely úgy jelent mély szakrális élményt, hogy közben egy igen szenvedélyes, romantikus lírai műről van szó.
„FONTOSNAK TARTJUK MEGMUTATNI, HOGY A KERESZTYÉN ÉLET EGY VIDÁM ÉLET”
A Református zenei fesztiválról kérdeztük a szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetőjét, Zila Gábort.
Kinek szól a Református zenei fesztivál?
Nyilván egy ilyen fesztivál, mint ahogy a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) is, kicsit kettős célt szolgál. Egyfelől erősítenünk kell azokat, akik egyházunk tagjai, akik az Úristenhez tartozónak vallják magukat, másfelől pedig az a dolgunk, hogy olyan pontok között hozzunk létre összeköttetést, amelyek között eddig nem voltak. Ennek egy szép és kiváló eszköze a zene, amellyel olyan környezetbe vonhatjuk be a kívülállókat is, ahol találkozhatnak Isten Igéjével és az egyházzal is.
Milyen visszajelzéseket szoktak kapni a fesztiválról?
Sok ember ilyenkor találkozik először az egyházi zenével, mondjuk a fáklyás felvonuláskor, amikor több százan megyünk együtt, és zsoltárokat éneklünk a Ráday utcán. Ez a magával ragadó élmény sokakat megérint azok közül is, akik egyébként nem tartoznak az egyházhoz.
Mi az, amit másképpen kell csinálni idén, mint korábban?
Például kifejezetten ügyeltünk arra, hogy a fáklyás felvonulás előtt egy elmélyülősebb zenekar lépjen fel, hogy lélekben fel tudjunk készülni arra, ami következik. Ilyen típusú finomhangolásokra igyekeztünk odafigyelni.
Milyen újdonságokat vagy visszatérő elemeket sikerült beépíteni a programba?
Nagyon fontos, hogy több teret tudtunk adni az egyházi és a klasszikus zenének is, és újra lehetőséget kaptunk arra, hogy a Kálvin téri templomban is legyenek programjaink. Itt utolsó eseményként a Krisztus hét szava a keresztfán című oratórium fog megszólalni, ami egy szép zárszó ebben a szakrális térben. Emellett fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy az egyházi zenének hatalmas ereje van, és ez meg tud tölteni egy fesztiválprogramot.
Mit szeretnének közvetíteni ezzel a fesztivállal?
Nagyon fontosnak tartjuk megmutatni azt, hogy a keresztyén élet egy vidám élet, erről szól a fesztivál mottója is: „A művészet öröm”.