A velünk lévő örök öröm

Mindig jó érzéssel tölt el bennünket, ha örömteli élményekben, pillanatokban részesülhetünk. Ennek forrása mindenkinél mást jelent, de a legtöbb esetben maradandó élmény számunkra. Veresné Kovács Judit pszichológus szerint gyakori, hogy mesterségesen teremtünk magunknak olyan helyzeteket, amelyek által örömet érezhetünk. A farsang, a mulatságok, bálok idején kicsik és nagyok beöltöznek, vigasságokkal okozunk felhőtlen, derűs pillanatokat. A gyerekek jelmezeik által különféle csodákat élhetnek át, bárkinek vagy bárminek beöltözhetnek. Hangsúlyos azonban éreznünk a természetünkből fakadó örömöt, amellyel Isten ajándékozott meg minket. Sokan ürességet éreznek egy örömteli esemény, kiemelkedő teljesítmény elmúltával, mert nem tudják, hogy az öröm Isten ajándéka. Jézus azt mondta a samáriai asszonynak: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! – te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. (...) az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” (Jn 4,10.14b) Isten önmagából adott, amikor megteremtett minket. Ez a lelki kapcsolat viszont a bűnesettel megszakadt.

Társas lényként hangsúlyosak a kapcsolataink. Az Istenhez tartozás a mi döntésünkön múlik. Felelősséggel jár a választásunk, akár feltételhez kötjük ezt a kapcsolatot, akár nem. A felmerülő kétely is természetes, hiszen elindul bennünk egy gondolat, például a világra való rácsodálkozásé. Ha csupán a természet formáit, színeit nézzük, azok összetettségét, felébredhet a kérdés, miként jöttek létre és hol is van ebben a helyünk. – Fiatalkoromban az egzisztencializmus híve voltam, úgy fogalmaztuk meg: a lét reménytelen kaland, amely úgyis véget ér. Elkezdtem keresgélni – idézte fel Veresné Kovács Judit. Véleménye szerint a válaszokhoz segítségként kellenek bizonyos lépcsőfokok, hogy meghalljuk Istent, aki azt mondja: enyém vagy. – Engem is elhívott az Isten egy evangelizációs alkalmon. Éreztem, hogy mennyi bűn terhel, ő mégis megkönyörült rajtam. Megszabadított minden gonoszságtól, mert Jézus elhordozta bűneimet. Ez személyesen nekem szólt. A férjemmel együtt megtapasztaltam a kegyelmet, békességet teremtett bennünk, körülöttünk. A családban is szépen kisimultak a dolgok – fejtette ki.

A megbékélés Krisztusban belső örömöt, derűt okoz. Biztonságban érezhetjük magunkat, mert mindig van valaki, aki gondol ránk, hordoz minket születésünktől kezdve. Ennek biztos tudatában a derű és az öröm megélése is könnyebbé válik. A belső háborgások azonban előbb-utóbb valamilyen konfliktusban öltenek testet, képesek elmérgesedni, gondoljunk például a szomszédunkban dúló háborúra, amely a jéghegy csúcsa. A békességre való törekvés szolgálatát nem lehet öröm nélkül végezni. A szeretet kulcsfontosságú az öröm megélésében.

– Az életünkben jelen lévő öröm nem állandó viháncolást jelent, hanem az életre való rácsodálkozást. Azt a tiszta érdeklődést és az új megismerésének vágyát, ahogyan a gyermekek is szemlélik a világot. Sokat tanulhatunk tőlük. Nem véletlen, hogy az óvodákban még gyönyörű színes rajzok készülnek. Az iskolákban már nem általános az a fajta gazdagság a képeken, a díszítéseken, mint óvodás korban, mert előtérbe kerül a szabályozottság, a megfelelési kényszer, teljesítmény alapján történik az elfogadás. A gyerekek is megérezhetik, hogy akkor kapnak szeretetet, ha megcsinálják ezt vagy azt a feladatot. A beilleszkedésnek is helye van életükben, vágynak a felnőttek és a diáktársak elfogadására és a figyelemre, amelyre szükségük van – mondta el.

Veresné Kovács Judit szerint a hitünkben rejlő erős reménység, hogy Isten úgy fogad el bennünket, ahogy vagyunk. Jót készített számunkra. Érdemes felismernünk, hogy a Sátán felett győzedelmeskedő Úr oldalán állunk, akinek szüntelenül gondja van ránk. Megvéd bennünket akkor is, amikor valami rossz történik velünk. A folyamatosan cikázó gondolataink, aggodalmaink időnként meg tudják zavarni a belső, bizonytalan hitből fakadó békességünket.

– Férjemmel a házaspári szolgálatban Pálhegyi Ferenc pszichológus, gyógypedagógus volt a tanítómesterünk. Mindig azt mondta: arról nem tehetünk, ha egy gólya átrepül a fejünk felett, de arról igen, ha már fészket is rak rá. A rossz gondolatokat, amelyeket jobb volna elengedni, gyakran megőrizzük és növesztjük – idézte fel a szakember. Hozzáfűzte: választhatunk, hogy elhisszük, Isten hatalmasabb annál a gondnál, és rendelkezik a megoldással, csak ezt mi még nem látjuk. Miközben mindig előttünk a választás szabadsága és lehetősége, hogy ha iszunk az ő vizéből, örök életre buzgó forrássá lesz bennünk. Ezt a szerető kapcsolatot úgy élhetjük meg az emberekkel is, ha a kapott békességet és örömöt megleljük Istenben.