A Nemzeti Vallásturizmus Fórum első ülésén különböző felekezetek vezetői és világi szakemberek vitatták meg a vallásturizmus fejlesztésének lehetőségeit. Az esztergomi Szent Adalbert Központban tartott tanácskozásról Fekete Károly tiszántúli püspököt kérdeztük. Megítélése szerint a testvéregyházak e területen is tanulhatnak egymástól. „Az ágazat lehetőséget teremt, hogy megmutassuk egyházunk értékes, szép arcát, ezért igényesnek kell lennünk a kommunikációban, s minden más téren is”.
A kétnapos, kedden és szerdán tartott tanácskozás nyitóáhítatában Udvardy György, a Veszprémi Főegyházmegye érseke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökhelyettese kiemelte: az egyházak számára az a feladat, hogy aki turistaként érkezik, zarándokként induljon haza.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke fontosnak nevezte, hogy az egyházak történeti, teológiai korrektséggel mutassák be a kegyhelyeket, „nem egymást víz alá nyomva”. A püspök szerint a testvéregyházak a vallásturizmus területén is tanulhatnak egymástól. Az ágazat lehetőséget teremt, hogy megmutassuk egyházunk értékes, szép arcát, ezért igényesnek kell lennünk a kommunikációban, s minden más téren is – mondta Fekete Károly.
Fekete Károly a Nemzeti Vallásturizmus Fórumon Esztergomban
Fürjes Zoltán, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a vallásturizmus Magyarország gazdag szakrális épített örökségének megőrzésén kívül jó lehetőség nyitásra és találkozásokra.
Az ágazat öt nagy stratégiai feladata a népszerűsítés bel- és külföldön, az alapfeltételek és a szervezeti feltételek megteremtése, élmények szervezése és a nemzetközi események kiaknázása – mondta Szontágh Szabolcs, a Nemzeti Vallásturizmus Tanács (NVT) főtitkára, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) vallási turizmus programigazgatója. A turizmus funkciója az embereket a kegyhelyekhez vinni, a megszólításuk viszont az egyház feladata. Szontágh Szabolcs szerint a vallásturizmusban a pénz, a bevétel nem cél, hanem eszköz, ez a terület lehetőség a találkozásra Istennel és önmagunkkal.
A mi értékeink üzennek – Fekete Károly tiszántúli püspököt kérdeztük
– Miért fontos, hogy református örökségünk turisztikai szempontból is előtérbe kerüljön?
Épített örökségünk, tárgyi emlékeink és értékeink lehetőséget adnak arra, hogy sokan találkozzanak egyházunk értékes és szépséges arcával. Láthassák minél többen azt a közkincset, amely igen magas művészeti és eszmei minőséget képvisel.
– Milyen értékeink vannak, amelyeket érdemes megmutatnunk mindenkinek?
Típusában és műfajában is felsorolhatatlanul sokféle értékünk van, de ezek mögött mindig több van, mint maga az épület, a művészeti alkotás vagy az adott tárgy. A mi értékeink üzennek. A mögöttük levő történetek, egyének, személyiségek és közösségek hitvallása, a tájegységek lelkisége, áldozathozatalok és felajánlások, történeti és egyháztörténeti mozzanatok, az őket létrehozó és megőrző gyülekezet teszi értékessé őket. Az erre való rátalálás miatt érdemes útra kelni és megismerni a spiritus loci-t, annak a helynek a lelkét. A genius loci, a hely szelleme elbűvölhet, a spiritus loci meg is ragadhat, hitre ébreszthet.
– Milyen hatással lehet ez a kezdeményezés az egyház vagy az egyes gyülekezetek életére?
A vallásturizmus élénkítése visszahat ránk. Jó érzés, ha érdeklődést tapasztalunk, ha fölfedeznek bennünket, ha kíváncsiak ránk. Ez ösztönzés arra, hogy öntudatosabban képviseljük a hitünket. Lehetőséget ad arra, hogy a kultúrát szülő hittel hitébresztést végezzünk. A kultúra eszköze lehet annak, hogy közelebb hozzon sokakat Istenhez, az egyházhoz, a keresztyén hithez.
– Tanulhatnak-e valamit a református egyházi emberek a világi, turisztikai szakemberektől vagy esetleg a többi felekezet képviselőitől a turisztikai konferenciákon, megbeszéléseken?
Bőven van mit tanulnunk, mert az értékeink közkinccsé tételének útjait-módjait fejlesztenünk kell. Értékeink bemutatása nem történhet esetlegesen. Az installációtól a kommunikációig annak az igényességnek kell megjelennie, amelyik méltó a magas minőségű emlékanyagainkhoz. A szakmai igényesség nem öncélú, mert azzal is Isten dicsőségét szolgáljuk.
- Turista és zarándok. Mi a különbség, és van-e átmenet egyikből a másikba? Szolgálhat-e missziós célokat a turizmus?
A turista látni és megismerni szeretne, el szeretne jutni valahová, ami tiszteletre méltó cél. A zarándok ezeken túl azért kel útra, hogy lelkileg töltekezzen és tudatosan tegyen lelki állóképességének növeléséért. Hála Istennek, van átjárás a kettő között, mert az Istentől megáldott és ihletett látvány, fogadtatás és bemutatás, a spirituális erőtér nem marad hatástalan. Meggyőződésem, hogy lehet a misszió egyik eszköze a turizmus is.
- Milyen jövőt képzel el a Nemzeti Vallásturizmus Fórum számára? Mik a célkitűzéseik a következő évekre?
Mivel a fórumot meghívtam, és elfogadták a meghívást, ezért a következő ülése református helyszínen lesz. Örülnék, ha a helyenkénti fejlesztések mellett elindulna a tematikus útvonalakban való gondolkodás, a komplex programokra törekvés, a tudatosabb és magasabb színvonalú szakmai együttműködés a református turisztikai célpontjaink között, majd ez kapcsolódhatna a testvéregyházak hasonló helyszíneihez.