A Szentháromság Istenbe vetett hitünk talán legnehezebben megfogható tétele a Szentlélek Úristenre vonatkozik. Ugyanakkor éppen a róla szóló tan és személyesen ő óvja meg a keresztyén hívőt a tévelygéstől, hogy dualista módon szembeállítsa az Atyát és a Fiút, vagy Istenre pusztán az univerzum távol lévő uraként tekintsen, aki valamikor az idők kezdetén dolga végeztével azt mondta: „A gép forog, az alkotó pihen…” Hit-vallás rovatunkat folytatva a következő néhány bekezdésben az ő munkáját, ajándékait és áhított gyümölcsét vizsgáljuk meg röviden.
A Szentlélek munkájáról szólva legelőször is arra kell emlékeztetni magunkat, hogy ő egy az Atyával és a Fiúval, és a Szentháromságnak ebben az egységében a teremtés kezdetétől fogva munkában van (1Móz 1,2). Fölismerhetjük a munkáját a világban és az egyházban, már a bűnös emberben munkálkodik, és az újjászületett emberben különösen is. Nem feledkezhetünk meg Jézus szavairól sem, hiszen a Szentlélek minden munkájával, ajándékával is őt dicsőíti (Jn 16,14a). A Szentlélek Úristen Krisztust dicsőíti egyrészt a bűnös emberben végzett munkájával. Szükséges, hogy isteni erejével ő maga munkálkodjon a választottakban, a bűn állapotában lévő ember mindenestül fogva rabja ugyanis a bűn és a halál törvényének, el van zárva Istentől, hacsak újjá nem születik (Jn 3,5). Ennek a munkának három elemét tudjuk megkülönböztetni.
Először is a Szentlélek megvilágosítja a megsötétedett értelmünket az evangélium által, így, ha addig érdektelenül vagy akár ellenségesen hallgattuk is, egyre inkább érteni kezdjük belőle Isten akaratát. Másodszor munkája nyomán a Jézusról szóló bibliai bizonyságtételt nemcsak valamelyest megértjük, hanem igaznak is tartjuk, és meggyőződünk Jézus Krisztus váltsághalála felől. Harmadsorban a Szentlélek titokzatos módon megeleveníti a holt lelkiismeretet – bűnlátásra, bűnbánatra indít, megláttatja saját szentségtelenségünket Isten szentségének világosságában.
E titokzatos munka eredménye az újjászületés és a hit, amiről a Heidelbergi Káté az alábbi módon tesz bizonyságot (65. kérdés-felelet, vö. 21. kérdés-felelet): „Honnan származik a hit, amely által Krisztusnak és minden jótéteményének részeseivé leszünk? A Szentlélektől, aki a hitet a szent evangélium hirdetésével szívünkben felébreszti és a sákramentumokkal megerősíti.” A Szentlélek munkája azonban a hitre jutással és az újjászületéssel egyáltalán nem ér véget, ő mindenkor azokkal marad, akik hittel elfogadták általa az evangéliumot (Ef 1,13). Ő az, aki Isten képmásának helyreállítását előreviszi bennünk, hogy kiábrázolódjék bennünk a Krisztus. S teszi mindezt úgy, hogy ama végső napon hibátlan új teremtményként, tökéletességben és igazságban álljunk majd Krisztus előtt.
A Szentlélek által válunk a hívők közösségének tagjává: nemcsak az egyetemes anyaszentegyháznak, hanem a helyi gyülekezetnek is. Egyúttal mindegyik hívőt beoltja ugyanis Krisztus testébe, amelynek tagjaként töltjük be keresztyén rendeltetésünket (1Kor 12,13). Bár tapasztalhatjuk a Szentlélek munkáját az emberi lélekben is, mégis az egyház, a gyülekezet az a terület, ahol a leginkább tetten érhetjük. Pásztor János szerint „ahol a Szentlélek van munkában, ott emberek vannak munkában”. Mégpedig kegyelmi ajándékok, karizmák segítségével munkálkodnak, ugyanis a testbe beoltott tagok számára a missziót támogató ajándékokról gondoskodik a Lélek.
A kegyelem alapvető módon úgy nyilvánul meg az ember életében, hogy a Lélek által Úrnak vallja Jézust (1Kor 12,3). Lelki ember tehát, aki az örök élet kegyelmi ajándékának birtokában megvallja az élet Urát (Róm 6,33). Nyilvánvalóan szükséges, hogy az újonnan születettek összegyűljenek Jézus Krisztust magasztalni. Ebben a közösségben mindenkinek adatnak a fentiekre épülő változatos karizmák, lelki ajándékok a Krisztus-test egészséges működéséhez. Meg kell azonban jegyezni két dolgot: az ajándékok a közösségnek szólnak, nem egyéni megajándékozottságról van szó. Másrészt nem birtokoljuk az ajándékokat, hanem éppen mi vagyunk a Szentlélek hatalmában. A karizmák nem öncélúak, a misszió betöltését szolgálják – általuk valósul meg, hogy az egyház szolgálatában teljes mértékben maga a Szentháromság Isten cselekszik, egyszersmind teljes mértékben a közösséghez tartozó hívő ember cselekszik.
Az Újszövetségben több helyen is találunk felsorolást a kegyelmi ajándékokról (Róm 12,6–8; 1Kor 12,4–11.28–30; Ef 4,11 és 1Pt 4,10–11). A legrészletesebb ezek közül a korinthusi levélben olvasható, azonban mindegyik felsorolás nyitott, az adott helyzetre szükséges ajándékokat tartalmazza. Ez a nyitottság azt jelenti, hogy új helyzetben az egyház kérhet és kaphat új ajándékokat, amelyek az új kihívásokra vértezik föl az egyház népét. A lelki ajándékokat vizsgálva azt látjuk, hogy minden felsorolásban találunk a Krisztus titkának hirdetésével kapcsolatos ajándékokat. Ilyen a tanító, próféta, evangélista, a bölcsesség vagy az ismeret Igéje. Ezek segítségével lehetséges Isten szándékának mélyebb megismerése és alkalmazása a gyülekezet és a hívő életében. Vannak továbbá az ajándékok között diakóniai jellegűek, amelyek a másoknak való szolgálatra adattak. Ezek közé tartozik a gyógyítás, az adakozás és a vigasztalás, de a könyörület és maga a szolgálat (diakónia) is. Pásztor János megállapítása szerint a karizma csak akkor az, ha diakóniai jellege van, és szükséget tölt be.
A harmadik csoportot alkotják az egyházkormányzással kapcsolatos kegyelmi ajándékok: a vezetésé, valamint a pásztor és az elöljáró szolgálata. Külön érdemes szólni a lelkek megítélésének ajándékáról, amely képessé teszi az embert arra, hogy különbséget tegyen tiszta és tisztátalan lelkület, valamint ebből fakadóan tiszta és tisztátalan tanítás között, hiszen léteznek gonosz lelkektől származó próféciák és ördögi tanítások. A szolgálatok és a kormányzás lelkületének tiszta vagy tisztátalan voltáról is kell ítéletet hozni, amiben ugyancsak ez az ajándék van segítségünkre.
Mielőtt utoljára röviden a Lélek gyümölcséről ejtünk pár szót, szeretnék kitérni a Szentlélek és a Biblia kapcsolatára, ugyanis ő „cum verbo” (vagyis az Ige által) munkálkodik – az általa ihletett Szentírást szuverén úrként használva (2Tim 3,16). A Szentlélek munkáját látjuk a Biblia keletkezésénél, ahogy arról Péter apostol is beszámol (1Pt 1,21). Dávid király is arról tesz bizonyságot, hogy az általa elmondottak a Szentlélektől származó kijelentést képeznek (2Sám 23,2). Pál apostol pedig leszögezi, hogy nemcsak szóban hangzott egykor a Szentlélek erejével Isten szava, hanem az írott Ige is isteni tekintéllyel bír (Ef 3,4–5). Az egyház tehát csupán felismerte ezt a tekintélyt a kanonizáció során: nem válogatott, és semmiképp nem tőle származik a Biblia tekintélye. A történelem során többször is veszélyben forogni látszott a Biblia szövegének megmaradása, mégsem veszett el, nem is torzult. A régészeti bizonyítékok rámutatnak, hogy az évszázadok során végig megmaradt Isten népe számára. Isten eme gondviselő kegyelmének történetével találkozunk A királyok könyvében is, amikor Jósiás király idejében megtalálták a templomban Mózes elveszett és elfeledett törvényét. Isten ígérete szerint a Szentlélek őrzi számunkra az Igét (Ézs 59,21).
A Lélek gyümölcseiről szólva két, minden hívő számára kedves igehelyet érdemes fölidézni az emlékezetünkben. Talán különös, hogy kettőt említek, hiszen a galata levélben olvassuk: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22k) Mégis érdemes kicsit a szeretet himnuszára is figyelnünk, és megláthatjuk, hogyan rímel egymásra a korinthusi levél tizenharmadik fejezete és az előbbi felsorolás. Maga a Szentlélek termi meg a gyümölcsöt hívő életünkben, ugyanakkor ez a gyümölcstermő élet jelenti a legkiválóbb utat, ez maga a krisztusi szeretet, amelyben a Szentlélek munkája célt ér az ember életében. Minden egyéb ajándék is ennek érdekében adatott, hogy a hívő ember és a gyülekezet egyaránt gyümölcsöző – szeretet- és örömteli, békés, jóságos – életet élhessen Isten dicsőségére. „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” (Gal 5,25)
A szerző helyettes lelkipásztor Magyaratádon.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!