Minden évszaknak megvan a maga ígérete, várakozása és beteljesülése. Nyáron a gyümölcstermés, ősszel a levelek színe változása, télen az első hó, tavasszal a rügyek fakadása tanít a reményteljes, örvendezve várakozó előretekintésre.
Az egyházi évnek is megvannak a várakozó időszakai. Krisztus születéséhez, eljövetelének ünnepéhez négy jeles vasárnapon, a húsvét csodájához, a győzelmes feltámadáshoz hat böjthéten keresztül közelítünk. Innen 50 napra számoljuk pünkösd vasárnapját, a Szentlélek eljövetelének ünnepét, mégis mintha csak csendben bújna meg ez a vasárnap és az azt megelőző időszak az előző két ünnep mögött. Népszokások is kevésbé kapcsolódnak hozzá, a jelentősége is megfoghatatlan. Éppúgy, ahogy megfoghatatlan hitünkben a kapcsolat a Szentlélekkel.
A húsvéti időt az áldozócsütörtök, a mennybemenetel napja zárja le. A Feltámadott negyven napon át adta bizonyságát tanítványainak, hogy ő él, a halál valóban nem az utolsó szó (ApCsel 1, 3). Majd amikor mind együtt voltak, „megparancsolta nekik:
„Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” (ApCsel 1,4)
Az áldozócsütörtökre következő vasárnapot a régi magyarok váróvasárnapnak nevezték, de a meghallgatás úrnapjának is hívták. Az utána következő napokat pünkösdig pedig váróhétnek, a Szentlélek adventjének.
Várjuk-e a Szentlelket? Vágyjuk-e a Szentlelket? Hívjuk-e, reméljük-e az Atya által megígért ajándékot, kapcsolatot, mennyei erőt? Él-e bennünk a remény, a bizonyosság, a tapasztalat, hogy Isten-várásunk nem hiábavaló? Gyakoroljuk-e az Isten-jelenlét bizalmát egész évünket átfogó, mindennapi imádságainkban, sürgésünkben-forgolódásunkban, szolgálatainkban? Éljük-e a Szentlélekben kapott mindennapi Isten-kapcsolatot?
Talán a Szentlélek megfoghatatlansága, megragadhatatlan misztériuma okozza, hogy nehezebb kapcsolódni hozzá, mint a világot teremtő és kormányzó Atyához, a testté lett, meghalt és feltámadt Fiúhoz. Talán a bennünk élő elképzelések visznek tévútra, amikor a Szentlélekkel való betöltekezést valamilyen természetfölötti, a mindennapoktól elrugaszkodott, rendkívüli élménnyel, Isten-tapasztalattal azonosítjuk, amihez mintha nekünk kéne a megszokotton felülemelkedni és elérni valami önmagunkon túli, magasban lévőt. Így ha ez nem sikerül, a Szentlélek várása, megtapasztalásának kérése inkább hiányhoz, csalódáshoz kapcsolódik, jobb is, ha ránk mindez nem vonatkozik. Pedig a pünkösd csodája épp az ellenkezőjéről szól. A Szentírásban a Lélek olyan Istentől kapott valóság, amely a magasból száll alá, árad le ránk, hozzánk, földhözragadt emberekhez. Ő közelít és tölt be minket a hétköznapok megújulására.
Ezáltal leszünk immár nem pusztán az anyagi valóságnak kiszolgáltatott biológiai teremtmények, hanem Isten társai, akik immár Isten országa tágasságában kapcsolódunk Istenhez és az emberekhez, a teremtett világhoz és annak történelméhez, régen és ma élő keresztyénekhez, önmagunkhoz és a minket körülvevő emberekhez, ránk bízott mindennapi feladatokhoz és ügyekhez.
A Szentlélek győz meg bennünket a leghétköznapibb történések közt, hogy több az élet annál, mint ami földi viszonylatban látható. A várakozásban reményt ad, a reménységben pedig örömet, mert táplálja bennünk a bizalmat az Atya ígéreteiben.
Miközben a Szentlélek megfoghatatlan, újra és újra átélhetjük, hogy őbenne az életünk nem elszellemiesedik, hanem betöltődik, igazán valósággá válik. Jörg Zink így fogalmaz: „Nyugodtan járhatok életem ismeretlen útján, mert a Lélek tölti be azt, és a Lélek beszél is hozzám a maga titokzatos módján.” Beszél hozzánk. Legtöbbször megfoghatatlanul, de az Ige szavain és a sákramentum jegyein keresztül hallható, tapintható és érzékelhető módon is.
Váróvasárnapon és a váróhéten készítsük szívünket a Szentlélek eljövetelére, adventjére, hogy a pünkösdi istentisztelet Igéje és úrvacsorája a Szentlélekben való megújulássá, a vele való betöltekezéssé lehessen!
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!