A svédasztalos keresztyénség nem tart meg

Első témaként Horváth Szilárd a népszámlálási adatokat hozta fel, amelyek azt bizonyítják, hogy sokan nem válaszoltak a vallási hovatartozást firtató kérdésre, és hogy jelentősen csökkent a magukat hívőnek vallók száma.

Udvardy György érsek arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel a válaszadás nem volt kötelező, ezért a népszámlálás erre vonatkozó részét inkább egy közvélemény-kutatásnak kell tekinteni. A katolikus egyházi elöljáró szerint mindenekelőtt azt a kérdést kell megválaszolni, hogy tulajdonképpen kit is tekintünk az egyházhoz tartozónak. Azok mellett, akik személyes meggyőződéssel az egyházuk szabályai szerint élik az életüket, azokat is meg kell becsülni, akik érzelmi vagy kulturális alapon, esetleg családtagjaikon keresztül élik meg a keresztyénségüket, mert erő rejtezhet ezekben a csoportokban is.

A vallástalanok száma 220 ezerrel csökkent – mutatott rá Balog Zoltán, és emlékeztetett, hogy miközben a fizikai világon túlmutató dolgok iránt nő az érdeklődés, a történelmi egyházak iránt azonban csökken, ez pedig kijelöli a feladatunkat. A nyugati keresztyénségben van egy hihetetlenül erős reformképesség, de közben megvan benne a fék, ami a túlzásoktól véd – tette hozzá a püspök. Felhívta a figyelmet arra is, hogy mindeközben az adójuk egy százalékát felajánlók száma nagyot nőtt. A szélek töredeznek, a közép erősödik – foglalta össze Balog Zoltán, aki szerint számos olyan közösség van, ahol élő hittel lehet találkozni, függetlenül attól, hogy a társadalomban és a politikában épp hátszél fúj vagy szembeszéllel kell küzdeni.

A püspök beszélt arról is, hogy szerinte koncentrikus körökben kell gondolkodni a hívek tekintetében. A református választói névjegyzékben 289 ezer ember szerepel, míg az adójuk egy százalékát 340 ezren ajánlották fel az egyháznak. – Kaptunk hatvanezer meghívót, csak a címet nem írták rá – jelentette ki Balog Zoltán, aki szerint meg kell keresni ezeket az embereket, mert elmúlt a világ, amikor arra lehetett várni, hogy majd bejönnek a templomba.

Udvardy György szerint az iparosodás, majd a II. világháború és a téeszesítés elvágta a gyökereket és meggyengítette az egységes keresztyén kultúrát, ezáltal a társadalom töredezetté vált, az ember pedig ma emiatt rengeteg egzisztenciális kérdésben egyedül marad. – Elemi érdekünk, hogy a közösségeket erősítsük, mégpedig azokat, amelyek magukon belül élik a hitbéli, értékbeli döntéseiket, és kialakítják vagy fölélesztik a tradíciót, ami a múltat és a jövőt összekapcsolja, kijelöli a szent és a profán helyét, valamint rendet biztosít a hétköznapokban és a társadalmi szerepekben egy új keresztyén kultúra kialakítására – mondta a veszprémi érsek. Balog Zoltán Udvardy György ezen véleményét megerősítette azzal, hogy keresztyén kultúra csak rövid ideig létezhet személyes, vállalt döntések és keresztyén közösségek nélkül.

Miközben az intézményrendszerünk növekedett, a tagságunk csökkent – hívta fel a figyelmet a református püspök, aki szerint az intézményeknek az evangéliumi találkozások helyévé kellene válni, ahol derűsen és vonzón fel tudják kínálni a keresztyén életet és az evangéliumot. Úgy gondolja, hogy aztán az emberek majd eldöntik, hogy mindez kell-e nekik, vagy sem.

Udvardy György felidézte, hogy az egyházi iskolába járók egy felmérés szerint ugyan nem gyakorolják az átlagnál gyakrabban a vallásukat, mindenesetre fontosabbnak tartják a keresztyén értékek megjelenítését a társadalomban, ami azt mutatja, hogy ez még nem az élő hit, de annak egyfajta előszobája. Az érsek szerint erre lehet építeni, de azért az elvárásainknak reálisnak kell maradnia: egy társadalmi megjelenésből még nem következik feltétlenül személyes hit, de megnyithatja hozzá az utat. Mindent a maga szintjén kell értékelni, és az iskolákat az evangelizáció helyévé kell tenni – nyomatékosította a katolikus egyházi vezető.

Bátorság és öröm – ezt a két szót hangsúlyozta Balog Zoltán, és hozzátette: ha poros, kispolgári, nyomott, elvárásokkal teli rendszerbe próbáljuk belenyomni a gyerekeket és a szülőket, az nem fog működni. – Az életeseményekhez kötődő alkalmak lehetőségek: az iskolai hittan után sok gyerek eltűnik, és legközelebb akkor tűnnek fel, amikor az életük társának igent akarnak mondani, utána pedig amikor gyermekük születik. Ilyenkor van arra lehetőség, hogy olyan impulzusokat kapjanak, hogy érdemes ebben a világban maradniuk – mondta a Zsinat lelkészi elnöke. Balog Zoltán emlékeztetett arra, hogy a társadalmi szerepvállalás mellett szükség van a személyes beszélgetésekre is, olyan emberekre, akik úgy hallgatnak meg, úgy válaszolnak, hogy abból érezni a krisztusi lelkületet.

– Ma minden reklámozza magát, ezért nekünk is erőszakmentesen, de bátran meg kell jelennünk – mondta Udvardy György. Az érsek szerint korábbról olyan pasztorális rendszert örökölt az egyház, amelynek a lényege fenntartani, elvárni, követelni, miközben teljesen más magatartást kíván az, amire ma szükség van: létrehozni, meghívni. – Misszionáriusokra van szükség, egyértelműen képviselnünk kell azt, hogy kik vagyunk – figyelmeztetett az egyházi vezető, leszögezve, hogy ez az intézményekre és az egyháztagokra is vonatkozik. Horváth Szilárd, a beszélgetés moderátora ezzel kapcsolatban idézte Karácsony Sándor egy írását, aki azt vallotta, hogy a magyar nevelés akkor lehet sikeres, ha a nevelők papokká magasztosulnak.

Balog Zoltán a kultúra fontosságát emelte ki, mert szerinte ezen keresztül sok emberhez lehet közel vinni a keresztyénséget. Udvardy György ezzel kapcsolatban megemlítette a turizmus jelentőségét. A veszprémi érsek úgy véli, nem engedhető meg, hogy azt a sok ezer embert, akik megfordulnak a templomokban turistaként, ne próbáljuk megszólítani és Krisztushoz vezetni.

Horváth Szilárd egy felmérésre hivatkozva megemlítette, hogy Nyugat-Európában sok keresztyén nem hisz abban, hogy Jézus valóban feltámadt. Udvardy György szerint sokan elhiszik, hogy úgy válogathatnak a hitbéli tanításokból, ahogy nekik tetszik, megjegyezte azonban, hogy az egyén nem tud teljességben gondolkodni, ezt láthatjuk a művészetben és a tudományban is. Felidézte II. János Pál pápa egy mondását, amely szerint az a hit, amely nem teremt kultúrát, valójában nem hit. Az érsek szerint el kell gondolkodni azon, vajon a keresztyénség manapság teremt-e kultúrát.

– Az a baj a svédasztalos keresztyénséggel, hogy az a hit, amit te barkácsolsz össze, az nem fog megtartani, mert abba nem lehet kapaszkodni – szögezte le Balog Zoltán. A jólét és az elvallástalanodás kapcsolatának témakörében a püspök arról beszélt, hogy az a démoni az anyag birtoklásában, hogy azt az illúziót kelti, hogy az elég a biztonsághoz. A Zsinat lelkészi elnöke szerint akinek valamije hiányzik, az jobban tudja, hogy Isten nélkül nem megy, és hogy az életünk végső biztonsága nem a kezünkben van. Akinek sok pénz van a bankszámláján, az tévesen azt gondolhatja, hogy jól megvagyok, amikor pedig bajba kerül kerül, akkor nincs mibe/kibe kapaszkodnia – tette hozzá. Udvardy György Loyolai Szent Ignácot idézve arra figyelmeztetett, hogy veszélyes, ha az ember isteníti magát az anyagi javakban, majd azt hangsúlyozta, hogy oda kell állni a szegények mellé, mert enélkül az evangélium pusztába kiáltott szó. A szeretet konkrét, közvetlen cselekedeteinek gyakorlása elengedhetetlen – emelte ki az érsek.

Horváth Szilárd feltette a kérdést, hogy nekünk, keresztyéneknek meg kell-e az egyházat változtatni, és ha igen, milyen tekintetben. – Az egyház természete a megújulás, de ezen azt értjük, hogy hogyan tudjuk magunkat alkalmasabbá tenni az evangélium hirdetésére a jelen körülmények között – mondta Udvardy György, majd nyilvánvalóvá tette, hogy az egyház tanítása világos: nem a tartalmat kell formálni, hisz az az üdvösséget jelenti számunkra. Ezt sem kiárusítani, sem demokratikus úton megváltoztatni nem lehet – jelentette ki a veszprémi érsek.

Balog Zoltán arról beszélt, hogy a felekezeti különbözőségek túlhangsúlyozása árt a keresztyénségnek, majd Ravasz Lászlót idézte, aki úgy fogalmazott, hogy a lövészárokban nincsenek hitviták. A Zsinat lelkészi elnöke úgy véli, hogy amiben együtt tudnak működni a keresztyén felekezetek, abban működjenek együtt. Arra is figyelmeztetett, hogy a „legyen meg a te akaratod” ima nem passzív várakozást jelent, hanem azt, hogy közösen, imádságban kell keresni Isten akaratát, és aztán azt megcselekedni. – A lelkipásztorok hittel, tisztességesen végzik a dolgukat. Az, hogy ebből Isten növekedést vagy csökkenést ad, az már kívül van a döntésünkön – jegyezte meg Balog Zoltán püspök a beszélgetés végén.