A felvilágosodás korában öntudatra ébredt modern európai ember elhatározta, hogy a ráció erejét használva elfoglalja Isten helyét a világ trónján. Ez természetesen stilizált állítás, így nem hangzott el sehol, de ha tanulmányozzuk az európai civilizáció (benne a szélesebb Nyugat) XVIII–XXI. századi történetét, ez a törekvés egyértelműen kiolvasható. A kérdéskörnek rengeteg ága-boga van, az sokkal szélesebb spektrumú, mint az egyébként alaposan kutatott szekularizációtörténet, mert benne foglaltatnak az ipari, a tudományos és a technikai forradalmak, az 1960–70-es évek úgynevezett ellenkultúrái vagy a ma reflektorfénybe került lmbtq-mozgalom. (Ez utóbbi a trónfosztás csúcsa, mert nemcsak a teremtést tagadja – ezt megteszik az ateista neodarwinisták is –, hanem állítja, hogy az ember alkotja a nemi identitást, sőt magukat a nemeket is.) A törekvés olyan, látszólag távol álló rendszerek mögött is fölsejlik, mint a kommunizmus és a fogyasztói társadalom.
Oroszországban a bolsevikok a hatalmuk megszilárdítása után meghirdették a régi eszmék, közösségek, értékek, erkölcs lerombolását, újak, jobbak megalkotását, valamint az igazságos társadalom megteremtését. A kommunisták a modernitás lázában égtek, hitték, hogy pár évtized alatt a tudomány és a technika segítségével létrehozhatják szekuláris édenkertjüket, a kommunizmust. Nem tudták, de a mintát a Bibliából vették. A bibliai édenkertben nem volt konfliktus és viszály; a marxizmus–leninizmus ezt úgy fordította le, hogy ha a világforradalom győz, akkor a munkásosztály és a dolgozó parasztság mindenütt hatalomra kerül, így már nem lesz szükség államra (rendészeti és erőszakszervezetre). A bibliai paradicsomban bőség volt, Ádám és Éva a jó és a gonosz tudásának (azaz az isteni szabályok, az erkölcs) fájának kivételével bármelyik gyümölcsből ehetett. A marxizmus–leninizmus szerint a kommunizmusban mindenki a szükségletei szerint részesül a javakból. A kommunisták megteremtették a maguk szentírását: a nagy klasszikusok és a napi brosúrák határozták meg, mi erkölcsös és mi erkölcstelen, mit szabad és mit nem szabad tenni.
Míg a kommunista paradicsom utópia maradt – nem mellesleg a kísérletbe sok millióan belehaltak –, az individualista, liberális modern nyugati ember meg is valósította a maga szekuláris édenkertjét, a fogyasztói társadalmat, ahol majdnem végtelen az anyagi javak bősége. Ideológusaik sokszor kinyilvánították – különösen a Szovjetunió bukása és a 2007-es válság között –, hogy a demokratikus kapitalista formáció a lehető társadalmak legjobbika, mert progresszív és békés, már csak azért is, mert demokratikus államok nem háborúznak egymás ellen. Korunk emberének a legfontosabb feladata az önmegvalósítás (a fogyasztás is ezt szolgálja), így tehát ő került a világ középpontjába, azaz a trónra.
A liberális, demokratikus fogyasztói társadalom is jól tudja, hogy nem csak kenyérrel él az ember, szentírása ugyan nincs, de van tömegkultúrája, amely napról napra megmondja, mi a jó és a rossz.
Közös a kommunista és a fogyasztói paradicsomban a múlthoz való viszonyulás. A modern ember állandóan a jövőbe tekint – látszólag, mert valójában a mának él. „A múltat végképp eltörölni!” – szól az Internacionálé. Hasonló a szemlélet a szép új fogyasztói világunkban: ami nem a legújabb, az elavult és eldobandó, a negyvenéves ember már öregnek számít a munkaerőpiacon, az ifjúságkultusz együtt jár az idősek megvetésével. A múlthoz vezető szálakat elvágták, ez történelmi diszkontinuitást jelent, aminek gyökértelenség a következménye. Az elmúlt pár évtizedben világossá vált, hogy a fogyasztói társadalom javai értéktelenek, a rendszer fenntarthatatlan, mert lerombolja a környezetet és szemétbe fullasztja az emberiséget. A remélt boldogság helyett általános problémává vált az elidegenedés, a kiégettség, a közösségek szétesése és a magány. „Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mt 7,14)
A szerző nyugdíjas levéltáros, a Budapest-Külső-Kelenföldi Református Egyházközség tagja.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!