A református irodalombarátoknak ritkán találunk napjainkban, a harsányabb kiadványok korában méltóbb olvasmányt, mint az eredendően többnyelvű, először finnül megjelent, terjedelmében szerény, de tartalmában egy életre szóló útravalóul szolgáló, Cili címet viselő emlékkönyvet.
A kötet költőien szép, még szeretett északi testvérnépünk zászlajának színét is felidéző finn címe ez: Faliszőnyeg kékből és aranyból. A magyar, német, angol és finn nyelvű, különböző hangvételű, de egymást tökéletesen kiegészítő, kivétel nélkül hiteles és tartalmas visszaemlékezések közül a mi anyanyelvünkön születetteket Pente Bernadett Ouluban élő magyartanár fordította finnre. Az egységes és harmonikus szövegegyüttes idegen nyelvű részleteit heten tolmácsolták magyarul, köztük Kubinyi Kata, aki azon a turkui egyetemen tanult, ahol jómagam is tanítottam 2005 őszén. Amikor ebből a már jóval korábban, egy írószövetségi utazás során megismert finn–svéd városból visszajöttem, alaposan megbeszéltük Cilivel a Turkuhoz (svéd nevén Åbóhoz) köthető élményeinket. Neki, a hit, a megtestesült diakónia és a keresztyén kultúra nagykövetének beszámolómnak különösen egy részlete tetszett: az, hogy az ottani angol intézet vezetője egy művében alapos és elmélyült elemzést adott a hírhedett salemi boszorkányperek nyelvezetéről, szóhasználatáról, a korai koncepciós perek világát kiválóan érzékeltetve.
Emlékképek Trenovszky Cecíliáról. Haficamm Kiadó, Budapest, 2022
A közelmúltban magyarul is megjelent Cili-portré előszavát Balog Zoltán püspök, a Zsinat lelkészi elnöke írta: „Honnan jön az erő? Honnan kapnak erőt az olyan emberek, mint Trenovszky Cecília? Költői kérdés. Aki ismerte, annak a válasz magától értetődő. »Onnan felülről«, onnan belülről. Személyes Megváltójától, aki beköltözött az életébe, Jézus Krisztustól kapta az erőt mindenre, amit tett szegényekért, cigányokért, magyarokért, betegekért – összefogva németekkel, finnekkel, hollandokkal, akik ugyanebből az erőből táplálkoztak… Örömmel tölt el, hogy vannak egyházunkban olyanok, akik hűséggel emlékeznek rá, és ma is erőt merítenek abból a felülről kapott erőből, amely Trenovszky Cecília szolgálatát is táplálta.” E hűségesek egyikeként őrzöm a mi Teréz anyánk és az általa létrehozott egyszemélyes magándiakónia emlékét (amelyben természetesen számtalan bel- és külföldi szövetségese volt!); egy a sok forgatástól szétesett ősnoteszemben az ő régi, tágas, hol menedékhelyként, hol kórházként szolgáló lakása számára máig rá-rálapozok. Trenovszky Cecília 1930-tól 2007-ig élt, s azok közé tartozik, akik nem fáradó segíteni tudásukkal örök példák számunkra.
Ami személyes kapcsolatunkat illeti: irodalomszeretete mellett az is összekötött bennünket, hogy az általam legmélyebben megismert és megszeretett, gyakran látogatott színhelyek, Hollandia, Finnország és Németország mindkettőnk életében fontos szerepet játszottak. Nekem különösen sokat jelentett az is, hogy a Skót Misszió iskolájában Cili Jane Haining tanítványa volt egy ideig, a mártírrá lett skót tanárnőé, aki együtt ment zsidó növendékeivel Auschwitzba, és társuk lett a halálban. A misszió kápolnájában, még Cili életében, magam is jártam, s szívből örült, amikor arról is beszámolhattam neki, hogy a Károli-egyetem angol szakosai elkísértek egy istentiszteletre a Vörösmarty utcába. Ez a Haining-epizód és Johannes von Duisburg kamaraénekes A hit hegyeket mozgat meg című írása külön kiemelést érdemel! Johannes, Cili egyik nagyon szeretett német barátnőjének fia szorgalmazta és tette anyagilag lehetővé a magyar változat megjelenését. Emlékezetes továbbá az a szép halotti beszéd, amelyben Karsay Eszter lelkipásztor, lapunk egyik rovatának állandó szerzője idézte fel Cili tetteit, vállalásait. Ez a könyv beszédes példa, egyszersmind színes olvasmány, ugyanakkor méltó és követendő útmutatónk!