Félelmetesen más adventi helyzetben vagyunk, mint az eddigi években… Úgy gondolom, most különösen is érdemes meghallani azokat a mennyei üzeneteket, amelyek az első karácsony, Isten megtestesülése előtt angyal útján érkeztek a földi világba, és amelyek közös nevezője a „Ne félj!” bátorítás.
Az isteni küldött először egy korosodó férfinak jelenik meg, őt és idős feleségét szólítja néven, és így bátorítja: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.” (Lk 1,13) Egy kegyes életű, de önmagában reményvesztett idős házaspár kap itt gazdagító üzenetet, mégpedig félelmetesen precízen előkészített találkozásban, amikor Zakariás papi származásával együtt járó kötelességének tesz eleget a templomi szolgálatban. Miután sorsvetéssel őt jelölik ki, hogy a szentélyben illatáldozatot mutasson be, ott bent jelenik meg neki Gábriel angyal a „Ne félj!” biztatással – üzenve, hogy van jövő, még a magára tekintve reményvesztett ember számára is.
Időben mintegy fél évet haladva a menny követe is továbblép: nemcsak egy papi származású és kegyes életű idős férfinak az életéig, és nem is csak a jeruzsálemi szentélyig, a menny és föld közötti félútig közeledik, hanem aláhajol Názáretig. Egy különben jelentéktelen galileai kisvárosig ereszkedik le, egy fiatal lány vidéki életvalóságáig, és megszólítja: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!” (Lk 1,30) Itt is Gábriel tolmácsolja az üzenetet, és Mária életében felragyog a biztatás, hogy a menny kész egészen a kis ember mindennapjaiig közeledni ajándékával. Kegyelmet lehet találni Istennél, kegyelmébe fogadottá lehet válni, meg lehet élni az Úrral való közösséget és annak örömét, ami tartást ad és hat a félelemmel szemben.
Az események sorrendjét követve és időben is tovább haladva még közelebb jön a menny és bátorítása. Az angyal egy fiatal férfihoz, Józsefhez érkezik álmában, ugyancsak személyesen megszólító, bátorító üzenettel: „József, Dávid fia, ne félj!” (Mt 1,20) Pedig ő nem főszereplője a történéseknek – csak egyszerű názáreti ács, jóravaló mesterember a maga életének ügyes-bajos dolgaival és gondjaival. Pont és egészen ide: a megoldatlan és megoldhatatlannak látszó gondok szintjéig, az álmok és a tudatalatti mélységéig ereszkedik a menny üzenete. „Ne félj!” – meghallhatjuk ezt mi is, akik gyakran úgy érezzük, szenvedő mellékszereplői vagyunk a történéseknek, sok gonddal küszködünk, amelyek esetleg még aludni sem hagynak nyugodtan.
Végül pedig, amikor Jézusban találkozik a menny és a föld, amikor megszületik Betlehemben a Megváltó, a városhatárban tanyázó pásztorok kapják az isteni bátorítást: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömöt hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek…” (Lk 2,10–11) Ez a megszólalás több szempontból is üzenetértékű: egyrészt fontos, hogy a menny szóba áll a pásztorokkal, akik az akkori társadalomban peremre szorultaknak számítottak. A munkájuk körülményei miatt tisztátalanok is voltak, a templomba sem léphettek be.
És lám: a magát kívülállónak gondoló ember is megtapasztalhatja, hogy Isten közeledik hozzá, közeledésével új erőtérbe helyezi az életét, és gazdagítja minden életösszefüggését.
A felemelő történés másik megszívlelendő üzenete pedig a mindenkit – így minket is – bevonó többes szám: „Ne féljetek!”
Négy adventi „Ne félj!” bátorítás, amelyből – valaki összeszámolta – 365 van a Szentírásban. Jut belőle minden napra. 2022 adventjében és karácsonyán is közel engedhetjük magunkhoz a menny gazdagító üzenetét – akárcsak az értünk megszületett, a kereszten értünk szenvedett és feltámadott Urunkat, Jézus Krisztust, aki ezzel az ígérettel közeledik és van közel: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Ennek bátorító megtapasztalását és áldott karácsonyt kívánunk!
A szerző a Szekszárdi Református Egyházközség lelkipásztora
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!