Három éve jártam utoljára baba-mama körben, a lányom akkor már két és fél éves volt. Nem olyan távoli az emlék, mégis izgulok, hiszen most az összekötő kapocs: a baba nélkül érkezem, ráadásul a vírus miatt közösségben sem nagyon fordultam meg az elmúlt időszakban. A maszk alatt a szemeken azonban látom a mosolyt: örülnek, hogy jöttem. Hamar feloldódom, és szinte már azon kapom magam, hogy szokásos résztvevőként nevetek együtt velük, és csodálom a boldog, gondtalan gyermekeket.
A Covid idején mindenkinek sokat jelent, de főleg az anyukáknak, hogy – még ha egészségügyi szabályok betartásával is – kisgyermekeik társaságában találkozhassanak másokkal, értesüljenek őket érintő fontos kérdésekről. Ezért is rendezi meg baba-mama körét felekezeti hovatartozástól függetlenül a vámospércsi református gyülekezet. Amikor csak lehet, találkoznak. Az alkalmakat a helyi lelkipásztor felesége, Komorné Csernáth Erzsébet organizálja, aki már előző szolgálati helyükről, Nyíracsádról hozza tapasztalatait.
– Hat évvel ezelőtt szerveztem meg az első ilyen alkalmat, Nyíracsádon. Akkor született a legnagyobb gyermekünk. Nagyon jó hangulatú találkozásoknak adott teret ez a kör. Nem csupán a gyülekezetépítés volt ezek funkciója, inkább települési közösségformálásról beszélhettünk, hiszen eltérő felekezetű anyukák jártak az alkalmakra. Nyíracsádon kevés református él. A baba-mama találkozók létszáma mindenkor változó, közbeszólhat a betegség, és persze a babák magától értetődő módon időről időre kinőnek az alkalmakból – mondja nevetve. Erzsébet két éve kezdett a kismamák közösséggé formálásába Vámospércsen. A járvány ugyan áthúzta a számításait, és eleinte akadozott az alkalmak szervezése, de lelkes csapat fogadta az új tiszteletes asszony terveit.
Komorné Csernáth Erzsébet, a baba-mama kör vezetője
Istenre találás a baba-mama körben
A Covid ugyan aláásta ezeknek az alkalmaknak a folyamatos megrendezését, azonban van, aki éppen a járvány miatt kapcsolódott a közösségbe. Suba Krisztina ekkor talált vissza a hit útjára.
– Református családból származom, de a hitemet a konfirmáció óta legfeljebb ünnepekkor gyakoroltam. Letértem erről az útról, egyszerűen nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. A járvány első hulláma alatt, 2020 májusában született meg a kisfiam. Első gyermekes édesanyaként a vírus okozta bezártságot megélni, túléli nem volt egyszerű. Szüleimen, nővéremen kívül nem találkoztunk mással, párom pedig hét napból hetet dolgozott. Bármilyen tömegkommunikációs eszközt hallgattam vagy néztem, bárkivel beszéltem telefonon, mindig a koronavírus volt a téma: egyre inkább úrrá lett rajtam a rettegés. Már amiatt is lelkiismeret-furdalást éreztem, ha a szüleimmel találkoztam, nehogy éppen mi fertőzzük meg őket, vagy ők bennünket. Boltba is félve indultam el. Szörnyű volt, hogy nem élhettem meg a kisfiammal azokat az eseményeket, amelyeket más anyukák egy évvel ezelőtt még igen – mondja tapasztalatait Kriszta.
A karanténok, a folyamatos félelem elvette az önfeledt sétálások, találkozások örömét. A kisfiú, ha látott másokat, őket is arctalanul, maszkban, közben Kriszta egészségi állapotát rombolta ez a helyzet. Szorongás és pánikrohamok gyötörték. – Olyannyira el voltunk szigetelve, hogy azt sem tudtam, kik azok a környékbeli anyukák, akiknek gyerkőce egyidős a kisfiammal, akikkel mindennapjainkat megbeszélhetnénk, lelki támaszt nyújthatnánk egymásnak. Így telt az idő, míg 2020 szeptemberében egy Facebook-posztban megláttam Böbe hirdetését: a baba-mama kört ajánlotta. Nagyon megörültem, de kétségeim is voltak: én, aki eddig „félretettem” a hitemet, Istent, hogyan mehetnék el egy ilyen közösségbe! Végül aztán rászántam magam: ez volt életem egyik legjobb döntése.
Suba Krisztina a kismamák közössége által talált vissza a gyülekezetbe
Nem csak a vírus a téma
A vámospércsi gyülekezeti terem tágas. Ottjártamkor öt baba és édesanyjuk hangja töltötte meg, de még jutna bőven hely újonnan érkezőknek is. Játszószőnyeg, játékok, meleg tea, pogácsa és sok kedves szó várja a betérőket. Késni nem lehet, mert az összes résztvevő tudja, hogy a babák minden tervet áthúzhatnak... Hiába a maszk, ebben a teremben megszűnik a járvány, az anyukák egymás szavába vágva kérdeznek egymástól vagy az éppen meghívott szakembertől.
– A baba-mama kört hetente szervezzük, minden második héten hívunk valamely területről szakembert. Mivel az anyukák szívesen megosztják gondjaikat, mindig azokhoz keresünk értő előadókat. Járt már nálunk pszichológus, orvos, mentőtiszt, babaúszás-oktató és dietetikus is. Rendkívül informatívak ezek az alkalmak, sokat tanulunk belőlük. Az is lényeges, hogy kéthetente csak magunk vagyunk, ilyenkor adódik lehetőség személyesebb beszélgetésekre, megnyílásokra, ezek a lelket gyógyító alkalmak – vallja Böbe mosolyogva, hiszen háromgyermekes anyukaként tudja, mennyire sokat jelent, ha a sorstársak egymás történeteit hallgathatják. A vírushelyzetben ennek fontossága jócskán felértékelődött.
– Emlékszem, amikor először léptünk be az imaterembe, azonnal nyugalom töltött el, a béke átölelte a szívemet, lelkemet, leírhatatlan érzést éltem át – tekint vissza Kriszta. – A kisfiam is meglepően nyugodtan viselkedett. Csodálatosnak éreztem, hogy teljesen idegen emberek milyen nagy szeretettel fogadnak minket. Szerfölött jó érzés volt végre találkozni anyukákkal, beszélgetni, nekünk szóló témákban elmerülni, és közben tapasztalni: az Istenbe vetett hitünk is erősödik. Tiszteletes úréknak köszönhetem, hogy újra járok templomba. Lélekemelő érzés. Hálás vagyok nekik és Istennek, hogy a lehető legjobbkor hívta fel a figyelmemet arra az internetes hirdetésre, és erőt adott, hogy elmenjek az első foglalkozásra.
Anyukák és gyermekeik a vámospércsi gyülekezeti teremben
Gyülekezetépítés az ökumené jegyében
– Nyíracsádon a falut összefogó erő volt a találkozásokban. Vámospércsen többségben vagyunk reformátusok, a körbe jár továbbá baptista, római és görögkatolikus anyuka is gyermekével. Ez előremutató, mert sokszor máshonnan közelítünk egy-egy problémához, és rálátunk egymás szokásaira, betekintünk hitgyakorlásába. Úgy látom, épít bennünket a felekezeti sokszínűség – vélekedik Komorné Csernáth Erzsébet, s a kisközösség gyülekezetformáló erejét is tapasztalja. A kismamák és a kisgyermekes szülők sokkal bátrabban jönnek el a vasárnapi istentiszteletekre, mint korábban. Látják és érzik, hogy befogadó közegbe érkeznek.
Az eseményre persze nemcsak anyukák jöhetnek – Komor Csaba lelkipásztor, egyszersmind édesapa szívesen kíséri gitárral a közös éneklést
– Úgy érzem, lelkileg is kezdem visszanyerni a koronavírus előtti énemet, ez a baba-mama kör, valamint a közösség ereje nélkül nem történt volna meg. Az, hogy hiszek, és újra imádkozom Istenhez, felemelő érzés, megnyugtató, és biztonságot ad. A többi anyukával bátorítjuk egymást, tanácsokat adunk-kapunk. Arról már nem is beszélve, hogy a kisfiam is remekül érzi magát a gyerekek közt. Erre a baba-mama kör nélkül nem lenne lehetősége. Különösen lényeges ebben a nehéz időszakban, hogy tudjuk, tartozunk valahova, ahol szívesen fogadnak minket. S egyáltalán nem erőltetve, de minden alkalommal megmutatják az utat, hogyan követhetjük, miképp zárhatjuk a szívünkbe Istent – zárja szavait Suba Krisztina búcsúzáskor.
Nyugalom, biztonság, béke – ez költözött az én szívembe is az alkalom után. Mosollyal az arcomon kanyarodtam ki a Vámospércsi Református Egyházközség gyülekezeti terme elől, ahogyan a többi anyuka is megteszi ezt, hétről hétre.