Az egyetemi katedra mellett közéleti feladatokat lát el, volt alkotmánybíró, brüsszeli és párizsi nagykövet, igazságügyi miniszter, majd európai parlamenti képviselő, februártól pedig a Károli Gáspár Református Egyetem rektora. Trócsányi László jogászprofesszor, a budahegyvidéki református gyülekezet presbitere vonzó, színvonalas egyetemet álmodott meg, ahol olyan tehetséges fiatalok is bontogatják szárnyaikat, akik a jövő keresztyén értelmiségévé válhatnak.
Sok helyre hívják, de a református egyház vezetőinek kérésére mondott igent. Miért?
Amikor a megtisztelő felkérést megkaptam Balog Zoltán püspök úrtól, sokat töprengtem, hogy mit válaszoljak. Egyrészről a családi hagyományok köteleztek. Felmenőim között többen is oktattak még a második világháború előtt református felsőoktatási intézményekben. Trócsányi József a sárospataki református jogakadémia tanára volt, Trócsányi Dezső pedig a pápai teológián tanított, mindketten számos könyv szerzői voltak. Másrészről a Szegedi Tudományegyetemen több jogászgenerációt nevelhettem fel, ottani feladataimnak eleget tettem. A Gondviselés új utat jelölt ki számomra. Ennek felismerésére időre volt szükségem, ma már azonban látom, hogy mi az az út, amely számomra rendeltetett.
Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora
Közélet vagy jogászprofesszorság?
Az 1989-es rendszerváltás szabadságot hozott. A kommunizmus bezártsága után úgy éreztem, hogy tenni kell valamit a jövő érdekében. Többek között Martonyi Jánosnak és Németh Zsoltnak köszönhetem, hogy különböző feladatkörökben bekapcsolódhattam a közéletbe, ugyanakkor a „jogászsapkámat” sosem vettem le, és a jövőben sem fogom.
A Károli-egyetemhez a kezdetektől kapcsolódott, hiszen már a megszületésénél is bábáskodott.
A református felsőoktatás ügye mindig fontos volt számomra. A rendszerváltozás előtti időszakban az egyházakat kiszorították az oktatás területéről, az egyházak leginkább politikai kontroll alatt működtek, a jót a rossztól megkülönböztetni képes keresztyén szellemű tanításra nem volt lehetőség. A rendszerváltás lehetőséget adott arra, hogy az egyház újra meghatározza önmagát. A kilencvenes évek elején Hegedűs Loránt püspök úr nevéhez fűződik az egyetem megalapítása. Sokan segítettek neki ebben, de ki kell emelnem Ujfalussy József rektor úr és Barátossy Jenő szerepét, akik fáradhatatlanul dolgoztak az egyetem érdekében. Ebben az időszakban közreműködhettem a jogászképzés megindításában, majd a jogi kar felállításában, később azonban más irányba indultam el.
1993-ban az egyetem alapításakor sokak számára kérdés volt, hogy miért kell az egyháznak egyetem. Most, a 21. században, mi a válasz erre?
A keresztyén hit szerint „kezdetben vala az Ige”. Ez a forrása és végső mércéje minden valóságnak, így minden tudománynak és rendnek, köztük a jogrendnek is. Az egyház mint az Ige letéteményese az isteni szóra tanít. De tanít az egyetem is: emberi szóra, tudományra, diszciplínára. Egyházi egyetem esetében tehát kettős kötődésről beszélhetünk. Figyelembe kell vennie, honnan származik, kinek a nevét viseli, másrészt az egyetem „universitas” is, amely az egyetemességet és a nyitottságot jelképezi. Ma, amikor értékválság van, fiataljaink elbizonytalanodnak, számos dolgot megkérdőjeleznek, akkor nagyon is szükség van az értékalapú oktatási intézményekre. A Károli Gáspár Református Egyetemnek mint kiemelt felsőoktatási intézménynek nagy a felelőssége: keresztyén szellemiségét és az „universitas” együttesét kell felmutatnia, képviselnie és tanítania. Nagy kérdés előtt állunk. Ma nem az a kérdés, hogy volt-e keresztyén Európa, keresztyén Magyarország, hanem az, hogy lesz-e. Ez tőlünk függ majd.
Hogyan lehet ezt megtenni?
Értékalapú tanításra van szükség. Hallgassunk a lelkiismeretünkre, ne féljünk kimondani azt, hogy mit jelent a hit, a nemzet, a család, az emberi méltóság, hogy csak az alapokat említsem. Tudnunk kell, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, és hova tartunk. A mai bonyolult, felgyorsult, globalizálódó világban olyan kérdésekben kell állást foglalni, amelyek a korábbiakban ismeretlenek voltak.
Balog Zoltán, a Zsinat lelkészi elnöke többször is beszélt arról, hogy a Károli-egyetemet a református egyház zászlóshajójának tekinti, egyszersmind missziós terepnek is. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Hiszen az egyetemre különböző világnézetű diákok járnak.
Ezek tények, ugyanakkor nekünk abban van a felelősségünk, hogy kik veszik át a kezünkből a zászlót 10-20 év múlva. A hallgatók valódi, elérhető példaképeket keresnek, és hála Istennek, sok nagyszerű tanárunk van. Azokat a fiatalokat szeretnénk felkutatni, akik a diplománál többre vágynak, akik valódi értelmiségiekké akarnak válni, annak ellenére, hogy tudják, ez plusz felelősséggel jár. Éppen ezért a rektori programom egyik kiemelt pontja lesz a tehetséges fiatalokkal való kiemelt törődés. A református oktatást pedig érdemes egységes rendszerben nézni az óvodáktól egészen az egyetemig.
A Károli egy korábbi rendezvényén arról beszélt, hogy a keresztyén értékeink megtartása mellett vonzónak is kell lenni. Mitől leszünk vonzók?
A nyolcezres hallgatói létszámunkkal nem tartozunk a legnagyobb egyetemek sorába, de éppen a családias légkör, az összetartó közösség, az odafigyelés, ami vonzó lehet. Természetesen számos dolog szerepet játszik a hallgatók választásában: a minőségi oktatás, a versenyek, sportolási és kikapcsolódási lehetőségek, a kollégiumi szállások, valamint a különböző ösztöndíjak. A Károli jelentős eredményeket ért el az elmúlt 29 évben, de mindig van újabb lépcső, és én erre próbálok rálépni. Olyan jó hangulatú egyetemen szeretnék dolgozni, ahol a hallgatók és a tanári kar is jól érzik magukat, van bőven munka és sok mosoly is.
„Olyan jó hangulatú egyetemen szeretnék dolgozni, ahol a hallgatók és a tanári kar is jól érzik magukat, van bőven munka és sok mosoly is.”
Az egyetem dinamikusan növekszik, öt éve háromezer hallgatója volt, most pedig nyolcezer. Akar tovább növekedni a Károli?
A hallgatók létszáma demográfiai kérdés is. A nyolcezres létszám megtartása reális és ideális, legalábbis így látom induló rektorként. A növekedés mindig külön felelősséggel jár, ma a stabilizációt tartom a legfontosabbnak.
A demográfiai korlátokat említette, számos egyetem külföldi hallgatókkal próbálja feltölteni a létszámot. Ez követendő irány lehet a Károlinak is, hiszen a szavaiból az derül ki, hogy a református identitás és a magyar nemzet, ami kiemelten fontos. Most mintegy ötszáz külföldi tanul a Károlin.
Fontosak a létező és kialakításra váró nemzetközi kapcsolatok, az Erasmus-programok ebben nagy segítségünkre vannak. Egy református egyetemnek azonban prioritásai közé kell tartoznia a Kárpát-medencében való gondolkodás. Nem az a célunk, hogy a határainkon kívül élő magyar fiatalokat az egyetemünkre csábítsuk, sokkal inkább az, hogy miképpen segíthetünk a határon túli egyetemeken Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken és Kárpátalján. Keressük az új típusú együttműködési formákat.
Továbbra is tart a verseny a minősített oktatókért? Az úgynevezett „intercity professzorok” akár több egyetemen is tanítanak, mert mindenki a magáénak akarja tudni őket.
Mára a helyzet megváltozott. Az egyetemek nagyobb szabadságot kaptak, egyre kevesebb olyan tanár lesz a közeljövőben, aki két-három egyetemen tanítana egyszerre. A teljesítményértékelési szempontok, az indikátorok rendszere lehetővé teszik, hogy a teljes odaadással tanító, a hallgatókkal foglalkozó és publikáló tanárok jól érezzék magukat az egyetemen. Változnak az idők, és ez valamennyi egyetem felfogásán kimutatható. Remélem, ez a szemlélet a Károlin is erősödni fog. Fontos, hogy az oktatók sajátjuknak érezzék az egyetemünk céljait, büszkék és elégedettek egyenek, hogy nálunk oktatnak.
„Fontos, hogy az oktatók sajátjuknak érezzék az egyetemünk céljait, büszkék és elégedettek egyenek, hogy nálunk oktatnak.”
Az oktatási piacon kiket tart a Károli versenytársainak?
Ez szektorfüggő, mert nem mindegy, milyen képzésről beszélünk. A Károlinak öt kara van, a teológián kívül van bölcsészkar, jogi kar, pedagógiai kar, valamint egy újonnan alapított szociális és egészségtudományi kar. Vannak olyan területek, amelyek esetében a Károli évek óta rendkívüli eredményeket ért el, ezt jól bizonyítja az egyetemek rangsorában elfoglalt előkelő helyezések.
Bevallom, azt gondoltam, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet említi.
Mi lenne, ha nem versenytársként, hanem partnerként tekintenénk egymásra, hiszen közös keresztyén gyökereink vannak? A szövetségi politikánk kialakítása a következő évek feladata lesz, de egy biztos: az együttműködés a Károli alapfilozófiája.
Mi a helyzet az infrastruktúrával?
Több oktatási intézményben vagyunk jelen, folyamatosan törjük a fejünket, hogyan lehetne racionálisabbá tenni az elhelyezést, azonban nem az ingatlankérdést tartom a legnagyobb problémának. Számomra a legfontosabb, hogy a Károli magas minőséget és színvonalat képviseljen a magyar oktatási palettán.
Hogyan látja a teológia szerepét az egyetemen?
Teológia nélkül nincs Károli! A lelkészképzés történelmi hagyományokra tekint vissza, a teológia professzorainak pedig világítótoronyként kell fényleni. Szeretném, ha a teológusok és a többi kar hallgatói minél többet találkoznának és beszélgetnének egymással, hiszen a szolgálatuk alatt is a legkülönfélébb emberekkel kell hangot találniuk. Az egyetem megteremti a lehetőséget, hogy a karok falai között nyitott ajtók is legyenek.
Melyek lesznek az első lépések, amelyeket megtesz rektorként?
Az első feladat a szabályozott munkarend kialakítása, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogyan működik az egyetem. Ezek olyan adminisztratív teendők, amelyet a kollégáimmal együtt kell kidolgozni. Ezután következik a prioritások meghatározása közösen a munkatársakkal. Nem hordom magamnál a bölcsek kövét, abban viszont hiszek, hogy ha jó szándékkal ülünk egy asztal körül, akkor eredményeket érhetünk el. Jövőre harmincéves lesz az egyetem, szeretnénk méltó módon megünnepelni az évfordulót.
Ha öt év múlva beszélgetnénk, és visszatekintene a rektorságára, mikor mondaná azt, hogy elégedett a szolgálatával?
Ha a hallgatók úgy hagynák el az egyetemet, hogy azt mondanák: büszkék arra, hogy a Károlin tanulhattak!