A hagyományok tisztelete az első – tette egyértelművé újra a Zsinat csütörtöki ülésén, miután elfogadta a Heidelbergi Káté új fordítását, de elvetette a szöveg csonkítását vagy egy esetleges kiegészítés betoldását.
A május 24-én a XIII. zsinati ciklus tizedik ülésszakának első napjának kiemelkedő témája volt a Heidelbergi Káté új fordítása. A terv az, hogy ha a Magyarországi Református Egyház Zsinata elfogadja a szöveget, és az ismét az ügyet eddig is gondozó, a Kárpát-medencei reformátusokat tömörítő Generális Konvent elé kerül. Ha minden részegyház jóváhagyja, akkor 2013-ban, a Heidelbergi Káté lérejöttének 450. évfordulóján, közös Zsinaton fogadhatja el a Magyar Református Egyház hitvallási iratának az új fordítást. Tehát a kátéfordítás ügye túlmutat az MRE keretein, közös Kárpát-medencei folyamatról van szó.
A zsinat köszönetet mondott a Heidelbergi Kátét Fordító Bizottságnak a káté új szövegváltozatú fordításának elkészítéséért, illetve elfogadta, hogy a bizottság által átdolgozott szöveg a Magyar Református Egyház egységesen használt szövegű hitvallása legyen.
Reformátusok a katolikus miséről
Ennek a témának izgalmas része volt a nyolcvanadik kérdés szövege. A javaslat szerint a katolikus misét bálványimádásnak minősítő mondat csak zárójelben kerülne be a szövegbe, csillagozva meg is magyaráznák, hogy ma már ez a bántó kifejezés nem használatos.
A 80. kérdés és válasz így hangzik:
80. Mi a különbség az úrvacsora és a pápista mise között?Az úrvacsora azt tanúsítja egyrészt, hogy Krisztus egyszeri keresztáldozatáért teljes bűnbocsánatot nyertünk, másrészt, hogy a Szentlélek minket a Krisztusba olt, aki most valóságos teste szerint a mennyben, az Atya jobbján van, és azt akarja, hogy őt ott imádjuk.
Ezzel szemben a mise tagadja, hogy élő és holt elnyerhetné Krisztus szenvedéséért a bűnbocsánatot, hacsak a misemondó papok nem mutatják be naponta értük a Krisztus áldozatát. Továbbá azt tanítja, hogy Krisztus testileg van jelen a kenyér és a bor színe alatt, és ezért ezekben kell őt imádni. A mise így alapját tekintve megtagadja Jézus Krisztus egyszeri áldozatát és szenvedését és ezért kárhozatos bálványimádás.
E szövegrésszel kapcsolatban így hangzott a határozati javaslat: Az Zsinat elfogadja, hogy a Heidelbergi Káté 80. kérdésére adott válaszban „és ezért kárhozatos bálványimádás" kitétel zárójelben, valamint a lábjegyzetben így jelenjen meg: „A kifejezést csak a történelmi hűség kedvéért hagytuk a szövegben. Amit a 16. században a Káté szerzői jónak láttak, azt ma már – mint római katolikus hittestvéreinket bántó kitételt – nem használjuk."
Zárójelek, lábjegyzetek
Parázs vita kezdődött. Az előterjesztő, Dr. Márkus Mihály, a Jogi és Egyházalkotmányi Bizottság részéről, valamint a fordítóbizottság elnökeként rögtön az ominózus 80. kérdés megvitatásával kezdte. A szövegrész kapcsán először 1993-ban merült fel, hogy ellenkezik a katolikus egyház mai tanításaival. Egyes helyeken – így erdélyi hittársaink – ezt a részt el is hagyták. A nyugalmazott püspök hozzátette, a 80. kérdésfelelet nem is szerepelt a Káté első kiadásában. Dr. Szabó István püspök hozzászólásában erre reagálva megjegyezte, hogy a Heidelbergi Kátét a magyar reformátusok ezzel a kérdéssel együtt vették át, mert a második kiadást tették a magukévá.
Alább teljes hosszában megnézhető a Zsinat vitája a Heidelbergi Káté új fordításáról
"Nem bántunk senkit, ha hitvallásunkban egy 16. századi markáns hitvallás jelenik meg – jelentette ki Szabó István, aki szerint a legjobb, ha így marad a szöveg. A dunamelléki püspök azzal is érvelt, nemcsak egy 450 éves szövegről van szó, a tanítás ma is érvényes és fontos, mert a református egyháztagok között ma is előfordul a szentségimádás. – Amit a káté kimond, azt ma is így gondoljuk, de nem így mondjuk."
Dunántúli tagtársa, Elter István megjegyezte, hogy nem szabad feladni azokat az eszméket, amelyek miatt a reformáció kialakult. A Heidelbergi Káté nem Szentírás – kezdte mondandóját Futó Zoltán, aki szerint ha a változtatás igénye meglenne, nem egy pontra kellene fókuszálni, hanem az egész hitvallást tanulságos lenne átnézni. Pintér Gyula felidézte, hogy ő egykor éppen a 80. kérdés miatt került összetűzésbe katolikus hittársaival. Osztotta Futó Zoltán nézetét, miszerint a hitvallást egy az egyben lenne érdemes tárgyalni. Simonfi Sándor felhívta arra a figyelmet, hogy eredetileg a fordítás megvitatásáról volt szó, így a zsinat feladata az azzal kapcsolatos döntéshozás lenne, nem pedig a hitvallás megváltoztatása.
Török Zoltán kiemelte, hogy a kátét nemzedékek ismerték meg ebben a formájában. Nagy Balogh Csaba feltette a kérdést: mivel a káté kérdés-feleletei igehelyeket is tartalmaznak, azokra hivatkoznak, akkor az igehelyeken is változtatni kell?
A vitán felmerült az is, hogy a szöveg maradjon, de az előszóban helyet kaphatna a zsinat vitája, egyfajta gesztusként a katolikus testvérek felé. Végül győzött a református hagyományok tisztelete: a zsinat név szerinti szavazáson (17 igennel és 57 nemmel) nem fogadta el a határozati javaslatot.
reformatus.hu