A jelenkorban jelen lenni

– A magyar táncművész küldetésének tartom, hogy ismerje a saját anyanyelvét, tánckultúráját. A lelkiség nélkülözhetetlen, olyan alapot képez, amely nélkül nem lehet ezt a hivatást végezni – fogalmaz Zsuráfszky Zoltán. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője szerint a táncon keresztül elmesélni egy történetet többet jelent a különböző néptáncok bemutatásánál. Együttesénél rendkívül sok témában használják az örökségként velünk lévő és ápolni szükséges anyanyelvet.

Zsuráfszky Zoltán 1956-ban született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szikszón. A helyi református templom kőfallal körülvett, gyönyörű épület, gyerekkorukban megmászták, felmentek a toronyba, számára ezek jelentették a templomi élményeket, családjával fiatalkorában nem jártak istentiszteletre. Onnan került el tizennégy évesen, amikor felvették az Állami Balettintézet néptánc tagozatára. Most a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője, a Honvéd Együttes Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsannával – aki évtizedek óta egyben alkotótársa is – a budapesti, Hold utcai református templomban házasodtak össze 1986-ban. Balog Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora adta össze őket az akkor még raktárként használt templom kis mellékkápolnájában. A Magyarországi Református Egyház püspökét, a Hold utcai Református Egyházközség lelkipásztorát lelki vezetőjüknek tartják, a mai napig ebbe a gyülekezetbe járnak vasárnaponként. Feleségével négy gyermekük és öt lányunokájuk van.

Ahogy fogalmazott, főleg a vasárnapi istentiszteletek alkalmával tud lelassulni, elcsendesedni, a prédikációt meghallgatni, azon elelmélkedni. Amikor az igehirdetést hallgatja, megnyugszik a lelke. Jó érzés találkozni a gyülekezettel, kezet fogni a barátaikkal. – Egészen más, mint a menedzseréletben jelen lenni. A művészetnek ez a fajta képviselete és a lelki tartalom kiegészítik egymást, számomra így válik kerek egésszé a hivatásom – teszi hozzá. Ebbe beletartozik a tanítás, a fiatalok biztatása, a tapasztalat átadása, ezáltal is megszerettetni velük ezt a szakmát. Most rövid időre kiadta a kezéből a vezéri pálcát készülő műsorukban. A Régi tánc, új nemzedék című előadásban hét fiatal koreográfus mutatkozik be.

A népművészettel, a hagyományokkal való kapcsolata fiatalkori utazásai során alakult ki. Együttesénél műsoraik alapja és anyanyelve az eredeti, hagyományos néptánc- és népzenei kultúra. Alkalmazzák ezt a Dózsa Györgyről, Benyovszky életéről, a Tenkes kapitányáról készült előadásaikban, illetve amikor egy balladai feldolgozást visznek színre. Sikerrel megy A hűtlen feleség című táncdrámájuk. – A fiataloknak szóló, illetve a magyar mese- és mondavilágra épülő vagy az eredeti táncokat bemutató programjaink is hangsúlyosan képviselik táncos anyanyelvünk bemutatását. A tematikus, prózai, drámai játékot is tartalmazó, továbbá játékos előadásaink színpadra állításához viszont el kell rugaszkodni a néptáncoktól. Ebben feleségemnek, aki dramaturgként, társrendezőként van jelen a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnél, szintén kiemelkedő szerepe van. Az ő áldozatos munkájának köszönhetően valósulnak meg azok az előadások, amelyeket a közönség elé viszünk. Különlegesnek tartom a Körhinta című darabunkat, amely az 1956-os, Fábry Zoltán rendezte film alapján készült. Az Egri csillagok szintén egyedülálló produkció, mert a mi táncosaink alakítják benne mind a várvédőket, mind a törököket. A Tenkes kapitányában pedig a kurucokat és a labancokat. A produkcióink alapjául szolgáló történetek mind a magyar történelem részét képezik – hangsúlyozza. Azáltal, hogy táncban mesélik el, közelebb viszik a gyerekeket is az iskolai tananyaghoz, filmszerűvé válik a történelem, amelyet a zene tesz még színesebbé és érzékletesebbé. A Csíksomlyói passió című előadást Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával közösen vitték színre, amelyet már bemutattak Csíksomlyón, Esztergomban, Debrecenben, idén pünkösdkor a budapesti Szent István-bazilika előtt lesz látható. Ebben a műsorban az együttes táncosai meg is szólalnak: prózát mondanak, párbeszédet folytatnak a színészekkel. Többet jelenítenek meg egyszerű táncos feladatnál. A művészeti igazgató csodálatosnak nevezte az érzést, amelyet a misztériumjátékban szereplés jelent számukra. – Amikor nagyszínpadon, több száz táncossal adjuk elő a programot, akkor mindenki, a szereplők és a nézők is lelki megtisztulásként élik meg a látottakat, kivételes élmény részt venni ebben a kétezer éves történetben – fogalmaz. Táncegyüttesével évi százhúsz műsorral, három-négy bemutatóval állnak a közönség elé. Idén március 15-én Kiskőrösön, a Petőfi Sándor szülőházánál tartandó ünnepségre készülnek.

Zsuráfszky Zoltán felelősséget érez a magyar néptáncművészet képviseletéért is. Számára ezért is volt fontos zsűritagként részt venni a Fölszállott a páva című, televíziós tehetségkutató műsorban, amely jó alkalmat adott a fiatal hagyományőrzők, néptáncosok bemutatkozására, megismerésére. Küldetésének tekinti, hogy a néptáncművészet képviselője, egyfajta követe lehessen a magyar néptáncnak, a táncművészetnek és a pedagógiának. Megtisztelőnek tartja, hogy tavaly megkapta a Nemzet Művésze címet, amely elismerés szintén segíti a missziójában: felszólalni a magyar néptáncművészet jelentősége, sokszínűsége és sokrétűsége mellett, hogy az kortársként tudjon jelen lenni. A hazai néptáncművészet rendkívül széles skálán mozog, hiszen együttesében az autentikus táncok mellett a feldolgozott néptáncokat is tanulják és alkalmazzák előadásaikhoz. Az elmúlt ezer év magyar történelmét rendkívül sokféle módon be tudják mutatni, tarkítva a nemzetiségek táncaival, hagyományaival, ahogyan egymást csiszolták a népcsoportok zenei dallamai, táncai, motívumai, amelyekből megszületett egyedülálló örökségünk. – Számomra különös jelentőséggel bírnak a tárgyak is, mindegyik mesél valamit, emlékeztet egy utamra vagy egy fontos személyre, eseményre. A szobám inkább hasonlít gyűjteményre, mint egy igazgatói irodára – meséli el. Zsuráfszky Zoltán büszkén mutatott meg egy kedves ajándékot, a debreceni kollégium diákjai által használt tűzoltódorongot, az úgynevezett gerundiumot. A régi időkben ezzel a fából készült bottal segítettek megfékezni vagy eloltani a tüzet. Szobájában egyebek mellett található egy Petőfi Sándor- és egy Dózsa György-mellszobor, a Feszty-körkép sámánáldozatát bemutató festmény, grafika és fotó mesteréről, Martin Györgyről, valamint számos népművészeti tárgy.

Kiemelkedőnek és örök értéknek tartja a Magyar Tudományos Akadémián őrzött archív felvételeket, amelyeket Martin György és munkatársai készítettek. Ő maga is bekapcsolódott ebbe a társadalmi gyűjtőfolyamatba a ’70-es évektől a ’90-es évek elejéig. Hálás azért, hogy „tiszta” forrásból táplálkozhatott. Érdekességként megemlítette, hogy a táncnak, a zenének és az éneklésnek tudományosan is bizonyított, pozitív hatása van a szervezetre. Vidnyánszky Zoltán agykutató felkereste, hogy kísérleti jelleggel megvizsgálják, mit jelent a tánccal foglalkozni az időseknek. Gyakorolni, mozgatni az agyukat, sorozatot megjegyezni, énekelni tánc közben, fizikailag jelen lenni, egy órán át koncentrálni. Kétszer húsz alkalomból állt a tanfolyam. A vizsgálat végén az derült ki, hogy a táncórákon részt vevő emberek jobban aludtak, ügyesebbek lettek, fizikailag többet bírtak, jót tett a személyiségüknek. A művészeti igazgató reményét fejezte ki, hogy majd folytathatják ezt a képzést.