1. A húsvéti hit a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit.
Jézus Krisztusban az élő Isten testet öltött, közel jött hozzánk, megbizonyította magát, bemutatta önmagát, és határtalan szeretetével megváltott bennünket. Jézus Krisztus feltámadott a halálból, a mi feltámadásunk zálogaként, legyőzve bűnt, betegséget, halált, gonoszt. Megváltott emberek vagyunk!
Jézus Krisztusban valójában az élő Istennel lehet találkozásunk. Jézus a Krisztus, a felkent, a Messiás, az Isten Fia, Megváltó. A ma embere számára érthetőbben mondva: Jézus Krisztus a megoldás. Jézus Krisztus ma is az ezer sebtől, bűntől, önzéstől, hazug képmutatástól, háborúságtól, haláltól vérző emberi élet számára az egyetlen, végérvényes, örök megoldás. Olyan a megváltás, mint amikor a csomót kibogozzák, a rákos daganatot kioperálják, a diót feltörik, a Rubik-kockát kirakják. Csakhogy életünk összegabalyodott csomóját nem tudjuk mi magunk kioldani, mint ahogy a rákos daganatot sem tudjuk magunkból kioperálni, kemény szívünk és ügyeink dióját szintén nem tudjuk emberi bölcsességgel és erővel feltörni; én még a Rubik-kockát sem tudtam soha kirakni. Nem tudjuk önmagunkat megváltani. Valós, teljes, örök megoldás nem érkezhet az embertől.
Ezért az élő hit nem más, mint megismerni Jézus Krisztust, felismerni benne a megígért Megváltót, és elismerni azt, hogy nekünk rá van szükségünk. Ez az élő hit: megismerni az Urat és feltámadásának erejét (Fil 3,10).
2. A húsvéti hit a Szentíráson alapuló hit.
A Krisztus-esemény dokumentuma a Szentírás. Az Írások Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot. „Mindezek pedig azért vannak megírva…” – hangsúlyozza János evangélista. Ezért az élő hit mindig a Szentíráson alapuló, Isten Igéjére figyelő hit, hiszen a Szentírás tartalma, centruma, dobogó szíve egy élő személy, a feltámadott Jézus Krisztus, akivel Igéje és Lelke által ma is személyes találkozásunk lehet.
Ezért a Szentírás minden szakaszát – a legnehezebbet, a legítéletesebbet is – az élő, feltámadott Jézus Krisztus magyarázza, mint Isten megváltó szeretetnek testet öltése. Ez a legdöntőbb írásmagyarázati elv. Így megtapasztalhatjuk a teljes Írás ihletettségét.
Mindebből az is következik, hogy a Szentírás több tanok logikus rendszerénél; sokkal több erkölcsi parancsok gyűjteményénél; több mint misszióstratégiák ugródeszkája vagy diakóniai és közéleti aktivitásunk motiválása. Ezek fontos következmények lehetnek csupán, de csak a felszínen evickélünk, ha kizárólag ezekre koncentrálunk szolgálataink során. Mindezek önigazoló és önmegváltó pótcselekvések a feltámadott Jézus Krisztussal való élő közösség nélkül, amelyek csak e világra tapadnak, és az örök élet boldog bizonyosságát kilúgozták a keresztyénség hitéből.
3. A húsvéti hit életet elnyerő hit.
Jézus Krisztus nélkül nincs megoldás, válasz, értelem, cél; nincs megtisztulás és újrakezdés, nincs élet. A feltámadott Jézus Krisztus nélkül minden hiábavalóság. Hiszen az örök élet reménysége nélkül mindent itt, most, ebben a világban akarunk megélni és elérni; azonnal, minél többet akarunk a jelenben élvezni és birtokolni, másokkal nem törődve. Énünk gyarló igazát keresztülpréseljük mindenütt, és kizárólag a magunk győzelmet tudjuk elfogadni; inkább vesszen minden, ha nem mi győznénk…
Ebből az állapotból az a szabadulás első jele, ha valaki legalább belátja mindezeket és felkiált, miként Zelk Zoltán tette több versében is: „Szélfútta levél a világ. De hol az ág? de Ki az ág?”
Isten hatalmas kegyelme, hogy ő a feltámadott Jézus Krisztusban új és örök életet ajándékozott nekünk. Jézus Krisztus azért jött, hogy életünk legyen és bőségben éljünk (Jn 10,10).
„Mindezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek…” Feltámadott Urunk, könyörülj; sokféle háborúságok között adj nekünk húsvéti hitet, majd növeld és tisztogasd a mi hitünket; adj örök életbe vetett bizonyosságot, hogy földi életünket is a te dicsőségedre és egymás javára élhessük!
A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!