A híd korlátján fürtökben lógnak a lakatok, kulcsra zárva. A szerelmespárok felírták nevüket, megismerkedésük dátumát, majd rázárták a lakatot a korlátra, és a kulcsot a folyó mélyére dobták, hogy hűségük zárját senki és semmi ki ne nyissa. A szokás az egymásnak fogadott hűség szimbolikus megnyilvánulása. Mély feszültség rejlik benne: fontos a számomra, hogy hűséges legyen hozzám a társam, és vágyom rá, hogy magam is hűséges maradjak.
Szerelemlakatok
Az egymás iránti ragaszkodásunk kizár más kapcsolatokat. Emberi természetünkből adódóan persze egyáltalán nem szeretjük a kötöttségeket. Vonzóbb az a gondolat, hogy csak addig tartsunk ki egy ügy mellett, amíg bizonyíthatóan megéri, amíg nincs veszteségünk belőle. A hűség ma gyakran kap negatív értelmet. Ha azt halljuk: egy házasságon belül szerelmi kaland bontakozott ki, ritkán jut eszünkbe az az értelmezés, hogy a férj és a feleség szerelme lobbant lángra újult erővel. A válási statisztikák a hűség hiányáról árulkodnak.
Napjainkban sok támadás éri az egy férfi és egy nő élethosszig tartó házasságának intézményét. Sokak számára már vállalhatatlan, így hallani sem akarnak a holtomiglan-holtodiglan elköteleződésről. Ez az elutasítás messzemenő következményekkel jár egész társadalmunkra. A rövid távú, elkötelezettséget alig vállaló kapcsolatokkal ellentétben a Mindenható vonzó és fenntartható életközösséget mutat be. Férj-feleségként tartalmas kapcsolatot élhetünk értékrendjében összezavart világunkban. A házasság Isten kegyelmének különleges megnyilvánulása, hiszen társunkban minket kiegészítő, élő ajándékot kapunk.
A házastársi hűség alapját a Teremtőtől kapott útmutatás adja. Az elhagyás, ragaszkodás és eggyé válás megfogalmazás négyszer található meg a Szentírásban. Ha egy gondolatot a Biblia ennyire kiemel, akkor annak súlya van. Nyugodtan építhetünk az ’e’ betűvel kezdődő három életmódtanácsra: elhagyni, elköteleződni, eggyé válni. A házassági hűség ezáltal már a házasság megkezdése előtt megalapozódik. Az isteni sorrend megtartása elengedhetetlen. Elhagyom a származási családomat, így válik lehetővé, hogy a társam mellett teljes mértékben elköteleződjek. Majd miután a fontosságot és biztonságot adó szeretetközösségben elköteleztük magunkat Isten és egymás mellett, örömmel válunk eggyé testileg és lelkileg. Ennek a folyománya a hűség, ezért azt a sorrend megfordításával elveszítjük. Ha előbb válunk egy testté, és utána próbálunk egymáshoz ragaszkodni, akkor a végén nem a szüleinket, hanem egymást hagyjuk el, mert nem éljük meg kapcsolatunkat sem fontosnak, sem biztonságosnak.
A szerző a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársa
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!