A hit tükrében: testünk a Lélek temploma

Sokan küzdenek a negatív énkép és testkép következményeivel, amelyek akadályozzák az önelfogadást, emiatt is fontos felelőssége a keresztyén közösségeknek, valamint a segítő szolgálatban munkálkodóknak, hogy ismerjék e problémák okait és jellemzőit.

A különböző tudományterületek eltérő módon határozzák meg az énkép és a testkép fogalmát. De miért olyan fontos, hogy az egyén megragadja a saját személyiségét? Miképpen lehet értelmezni napjainkban magát az embert, az önértékelést és az emberi élet értékeit?

– Újra meg kell válaszolni azokat a kérdéseket, hogy kicsoda az ember, milyennek látja önmagát, milyen az énképe, milyen a viszonyulása a saját életéhez vagy akár a megjelenéséhez. Egészen kisgyermekkortól vannak különféle megfigyeléseink önmagunkról. Fokozatosan felszínre kerülnek bizonyos tulajdonságok, erősségek, gyengeségek, és ezek nyilvánvalóvá válnak számunkra – mondja Lucski Márta. – Emellett a személyiségünknek vannak olyan jegyei, amelyeket a környezet visszajelzései alapján ismerünk meg, ezek szintén befolyásolják az önmagunkról kialakított képünket. Végül ezekből együttesen alakul ki az énképünk, azaz amilyennek önmagunkat látjuk. Ehhez társul az önértékelés, amely már egyfajta minősítés. Keresztyén emberként pedig mindezekhez hozzákapcsolódik, hogy milyennek lát engem Isten, hogyan értékelhetem saját magamat az Istennel való kapcsolatomban – teszi hozzá az oktató.

Isten mindannyiunkat saját képmására teremtett, ez alapján nem kellene, hogy a különféle mesterséges ideálok befolyásoljanak bennünket, ennek ellenére sokan küzdenek megfelelési kényszerrel. – Ez egészen újkori jelenség, az ember önmagával foglalkozik, önmagára mint egyénre helyezi a hangsúlyt. A Biblia az embert a közösség részeként értelmezi. Nem könnyű tehát erre a jelenségre bibliai párhuzamot találni, de fontos lehet kiemelni először is azt az állítást a teremtéstörténetből, hogy Isten mindent jónak teremtett. Ez már önmagában segíthet az embernek úgy szemlélnie önmagát, hogy Isten szemében értékes. Az Újszövetségből pedig megismerhető a Krisztusban való megváltottság, ennek üzenete szerint Jézusnak az egész emberiségért hozott áldozatán keresztül értékesnek láthatjuk önmagunkat emberi gyengeségeink ellenére – vallja Lucski Márta.

A mai korszellem hatására elsődleges igény lett az ember számára, hogy önmagát külső és belső énjében definiálja, illetve hogy valamiképpen igazodjon a kor ideáljaihoz. A Bibliában találkozunk szép emberekről szóló leírásokkal is, de nem maga a szépség az, amely önmagában érték, kizárólag akkor értelmezhető így, ha belső értékekhez társul. Több helyen is szerepel a szépség olyan értelmezésben, mint ami Isten adománya, Isten áldása az embernek. Ez azonban nemcsak az ember megjelenésére vonatkozik, hanem minden másra is, ami szép a világban. Beszélgetőtársam is írja doktori értekezésében, hogy „bármivel kapcsolatban jelenik meg a szépség a Bibliában, mindig kapcsolódik hozzá Isten áldása”. – A külső megjelenésre minden eddiginél nagyobb hangsúly került, és az ember értéke szinte erre helyeződött át, sokan ez alapján hoznak ítéletet másokról. Nagyon fontossá vált az online jelenlét, hogy ott milyen képet mutatunk magunkról, mit látnak rólunk mások. A modern kori retusálások azonban sok sérülést is okozhatnak. A fiatalok különösképpen is nagy veszélynek vannak kitéve, hiszen a megszerkesztett, idealizált kinézet válik elérendő céllá, ahhoz kötődik az ember értékessége, azt ismerik el a társak. Ennek következtében kialakulhat a csökkentértékűség érzése és a szégyenérzet a fiatalokban, de akár más korosztályhoz tartozókban is. Mindezek enyhítésében tud segítséget nyújtani a pasztoráció, a lelkigondozás, a keresztyén szeretetközösség gyakorlása. A teológia tudományában a pasztorálpszichológia az a terület, amely a modern pszichológiai kutatások eredményeire reflektál, és azokat átvezeti a lelkipásztori gyakorlatba a hatékony segítségnyújtás érdekében. Emiatt fontos az egyházi szolgálatot végzőknek a bibliai alapú lelkigondozás ismeretei mellett tisztában lenniük az adott kor társadalmi jelenségeivel – hangsúlyozza Lucski Márta.

A bibliai korban is megfigyelhető volt az a jelenség, hogy a külső megjelenést illetően a társadalom más elvárásokat támasztott a nőkkel és a férfiakkal szemben. Megfigyelhetjük, hogy az Ószövetség többször használja a szép jelzőt a nőkre, mint a férfiakra, annak ellenére, hogy jóval több férfi szereplője van az Ószövetség könyveinek. További fontos tényező, hogy a külső szépség gyakran a sikerrel és az eredményességgel áll összefüggésben a Biblia szereplői között, amely hatással lehetett a személyiségükre. – Milyen lehetőségei vannak a pasztorációnak az én- és testképzavarokkal küzdők segítésében? – kérdezem Mártától. – Gondolhatunk először is arra, hogy a bibliai gondolkodásban a szépséggel kapcsolatosan nem az esztétikai érték a meghatározó, hanem az Isten általi teremtettség, amely magában hordozza azt, hogy minden, amit Isten teremtett, eredetileg jó. A belső szépség és jóság megtapasztalhatóságában nevezhető egy ember valóban szépnek. A Biblia értelmezése szerint a szépség természetéből eredően nem állandó. Sokkal inkább a benne megjelenő minőségtől függ. Ennek értelmében viszonylagosnak nevezhető – válaszolja a lelkipásztor.

Az étkezéssel összefüggésben a keresztyén ember számára Jézus asztalközösségei jelenthetik a legfőbb támpontot, amelyek az integrálásnak, a társadalmi megkülönböztetés figyelmen kívül hagyásának, valamint a szeretet gyakorlásának tökéletes példái. A pasztorációs gyakorlatban a közösség asztal körüli megélése, amely a tényleges funkcióin túl a keresztyén testvériséget szimbolizálja, segítség lehet az egyén egészséges önértékelésében, hiszen a társak részéről elfogadást tapasztalhat meg – mondja Lucski Márta.

Az étel és a társaság alapvető igény minden ember részéről, egyrészt a testi létezésünk fenntartása, másrészt kapcsolati szükségleteink szempontjából. Az étkezések közötti különbségtétel szemléletformálóvá válhat, az életmódban és nem utolsósorban az egészségi állapotban ugyanis egyaránt egyensúlyt teremthet a szerényebb hétköznapi étkezések és gazdagabb ünnepi étkezések váltakozása. Itt kiemelhetjük a nemrég elkezdődött böjti időszakot.

– Az étel valóban közösségteremtő eszköz, amely formálja a személyes és a közösségi identitást. Sokaknak negatív a kötődésük az ételhez, akár evészavarral is küszködnek vagy éppen negatív testképpel, amelyhez szégyenérzet is társul. Felerősödik bennük a bűntudat, és habár az egyén éppen az ételben keres vigaszt, a csökkentértékűség érzete miatt eltávolodik a közösségtől. Ezen a ponton szintén meg lehet említeni példaként Jézus asztalközösségeit – mondja Lucski Márta. – A Mester olyanokkal is együtt evett, akik egyébként a társadalom kirekesztettjei voltak. Ez is azt mutatja, hogy az étel közel tudja hozni az embereket. Az ételnek nem csak a tápláló, életet fenntartó funkciója fontos, vagy ahogyan a külsőnket alakítja, a hovatartozást is kifejezi, azt, hogy annak a közösségnek, ahol épp megosztják velünk, fontos és értékes tagjai vagyunk. A megosztott étel a közös tehervállalás és az együttérzés jele. A sérelmek feloldásában pedig a megértés tudja a leghatékonyabb segítséget nyújtani. Ha az embert a maga testi-lelki valóságában, a megjelenésével vagy éppen a bizonytalanságával együtt elfogadják, és így megtapasztalhatja a közösséghez tartozás élményét, az lehet a leginkább gyógyító hatású. A gyülekezeti közösség már önmagában is lelkigondozói funkcióval bír – hangsúlyozza az oktató.

Az életkor is befolyásolja az önértékelést. A kamaszok szeretnének mielőbb nagykorúak lenni, mert azt gondolják, akkor majd nyitva áll előttük minden kapu. Majd az élet derekán jön a kapuzárási pánik, amikor megint csak azért küzdenek sokan az önértékeléssel, mert korosodnak. – A pasztorációban ezekre az életkori sajátosságokkal együtt járó problémákra is található megoldás. Egymás segítése, a gyülekezeti közösség megélése, a találkozások lehetőségének megteremtése mindenképpen ezekhez sorolható. A különféle korosztályoknak találkozniuk kell, mert így tudnak pozitívan, építően hatni egymásra. Az idősebb újra fiatalabbnak érezheti magát, megerősödik benne annak a tudata és érzete, hogy még hasznos tagja a közösségnek, új lehetőségek rajzolódhatnak ki előtte. A fiatalok pedig az útkeresésben számíthatnak az idősebbek tapasztalataira – mondja Lucski Márta. – Ha azt látja az ember, hogy más is hasonló problémákkal küzd, oldódik a feszültsége, sőt együtt is megtalálhatják a válaszokat a kérdéseikre – teszi hozzá.

A keresztyén közösség szembemehet a korszellemmel, mert azt közvetíti, hogy ahogyan Isten megbocsát nekünk és szeret bennünket, úgy mi is szerethetjük felebarátainkat és önmagunkat. Ennek ellenére sokan elégedetlenek önmagukkal és a megjelenésükkel. A Biblia arra tanít bennünket, hogy okkal teremtett minket Isten olyanokká, amilyenek vagyunk – hangsúlyozza az oktató. A hit abban nyújt támaszt és eligazítást, hogy megtaláljuk azt az utat, azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten ad nekünk, és ez önmagunk elfogadására is vonatkozik.

– Az ember lelke és teste összetartozik. A pasztoráció során a keresztyén szeretetközösség megélésével a testükkel elégedetleneknek, önértékelési zavarokkal küzdőknek fel tudjuk mutatni Jézus egyik legfontosabb tanítását: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mk 12,31). Az ember a hitből fakadó szeretetének megnyilvánulásai által válik értékessé és szerethetővé önmaga számára is. Pál apostol tanítása szerint Isten megadta nekünk azt a méltóságot a magunk testi létezésében, hogy a Szentlélek temploma lehessünk. Ha ezt hittel elfogadjuk, akkor képessé válunk saját testi létezésünkben is értékesnek látni önmagunkat. A hit felszabadíthat a negatív önértékelés megbetegítő hatása alól. Az ember a testét Istentől kapta, azzal együtt tartozik hozzá, így a test és azzal összefüggésben az ember létezésének értékessége csak a vele való kapcsolat fényében válik teljessé – fejtegeti Lucski Márta, hozzátéve: a pasztoráció során fontos szemléltetni, hogy a szépség áldásként van jelen a teremtett világban, amelyen keresztül az ember megtapasztalhatja, hogy az élet lehet örömteli. Szépséget és jóságot találhat az életében, amelyet Isten ajándékoz az embernek. Mindez értelmet és célt adhat, amelyek által értékes lesz, kiteljesedik az élete. Ezek a Biblián alapuló felismerések segítségül lehetnek abban, hogy el tudjuk fogadni önmagunkat úgy, ahogy vagyunk.