A kisebb, szórványban élő közösségek több odafigyelést érdemelnek, hiszen ők egy védvár bástyáiként oltalmazzák a református egyházat – fogalmazta meg misszióját az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondoka. Ambrus Attila újságíróval, a Brassói Lapok főszerkesztőjével szolgálatáról, az identitás megőrzéséről, a lelkipásztorok rendkívüliségéről beszélgettünk.
Misszió a kis közösségekért
Ambrus Attila aktív főgondnoksága az Erdélyi Református Egyházkerületben idén kezdődött. Azért tartja felelősségteljes szolgálatnak, mert mandátuma végén, jövő év decemberében zajlik majd a tisztújítás. Tapasztalata szerint jó volt az együttműködés a gondnoktársaival az elmúlt években. Egyetértettek abban, hogy az erdélyi magyar közösségépítésben szükség van egy erős református egyházra.
A figyelem támogatást is jelent a kis közösségeknek – fogalmaz Ambrus Attila
A kisebb, főleg szórványban élő közösségeknek rendkívül sokat jelent a nagyobb egységhez tartozás. Ahogy Jézus ígérte: ahol ketten-hárman az ő nevében összegyűlnek, ő is ott van közöttük. Az ügyvezető főgondnok véleménye szerint a szórványközösségek kis létszámúak, ám annál határozottabban tesznek hitet és élik meg egyházi életüket. – Úgy vélem, jóval több odafigyelést érdemelnek, hiszen ők egy védvár bástyarendszereként oltalmazzák az erdélyi református egyházat. Nem a számbeliség számít, hanem a lélek, a hozzáállás és a hit ereje abban, hogy nem hátrálunk meg – hangsúlyozta Ambrus Attila. Hozzátette: a figyelem támogatást is jelent a kis közösségeknek. Megérezhetik azt, hogy nincsenek egyedül, hanem egy nagy, erős és összetartó közösség tagjai, amelyre számíthatnak. Hozzájárulnak az identitás megőrzéséhez, az egyház megerősítéséhez, példaként járnak előttünk abban, miként lehet megmaradni kisebbségként. Felidézte: több erdélyi református gyülekezet negyven-ötven évig a magyar közösségtől és kultúrától elzártan élt, semmilyen sajtótermék nem jutott el ezekre a vidékekre. Talán az egyetlen olvasmányuk a Biblia maradt, mégis sikerült megőrizniük nemcsak magyar identitásukat, hanem a nyelvüket is.
Ambrus Attila idén és jövőre látja el az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoki feladatait. A pozíciót hárman töltik be, mindegyikük két évig. Elődei az elmúlt négy évben Dézsi Zoltán és Tőkés Zsolt voltak. Ambrus Attila a Brassói Református Egyházmegye főgondnoka is. Újságíró, a Brassói Lapok főszerkesztője. 1965-ben született Brassóban, házas, három gyermek édesapja.
Az örökség: az örömhír terjesztése
Ambrus Attila újságírói, szerkesztői munkájában is törekszik képviselni hitét és a a magyarság megőrzését. Vajdasági karikaturista barátja, Léphaft Pál megrajzolta őt, amelyhez egy kis szöveget is mellékelt: az örökös. Ambrus Attila találónak tartja ezt a megállapítást, hiszen a Brassói Lapok egykori főszerkesztője apósának nagybátyja, Szele Béla volt. Tőle örökölte meg a lapot és azoktól az elődöktől, akik nagyot alkottak az erdélyi magyar irodalomban: többek között Tamási Áron, Szentimrei Jenő, Kacsó Sándor. – Ezt az örökséget nem szabad elherdálni, hanem éltetni kell, és ha lehetséges, továbbadni a következő nemzedéknek is – fűzte hozzá.
Mártír. Egy elhíresült név büszke viselője, aki bemutatkozásakor csak annyit mond: „Én nem az vagyok. Vagyis nem a Whiskys, hanem Bem József örököse” – írta róla Léphaft Pál
Elmondása szerint a Brassói Lapok a világon ma megjelenő magyar lapok közül a legrégibb. 1849 áprilisában, a forradalom és szabadságharc idején Bem tábornok parancsára jelent meg először. Azóta is összekötő kapocs a magyarok között. Szerencsés körülmények között a magyar kultúra terjesztője és fenntartója volt az 1980-as években is, amikor más sajtótermékekben kockázatos volt leírni bizonyos dolgokat. A szerzők a brassói kiadványban viszont közölhettek olyan írásokat, amelyek máshol nem jelenhettek meg. Az egyik dilemmája az erdélyi magyar sajtónak a kilencvenes évek elején az volt, hogy miután száműzték az egyházi tartalmakat a lapokból, hogyan lehet a hitről, a vallásról szólni ezekben a sajtótermékekben. Ambrus Attila szerint nem elégséges, hogy felkínálnak egy-egy oldalt lelkészeknek, és ezzel már le is tudták a felelősségüket. Megpróbáltak visszatérni a már említett Szele Béla által képviselt kereszténydemokrata szellemiséghez. Úgy véli, a hetilap kielégíti olvasóik igényét. – Nehéz ma újságíróként, lapkiadóként tevékenykedni, csak az olvasók támogatásával maradhatunk fenn. Erdélyben számos lap megjelenését megszüntették 2023. január 1-jével. Csak azok a sajtókiadványok kaphatók, amelyek a szerkesztőségek tulajdonában vannak. Kemény harcot folytatunk azért, hogy az olvasóknak eljuttassuk a magyar tartalmat online és nyomtatott formában is – mondta a Brassói Lapok főszerkesztője. Ambrus Attila felhívta a figyelmet a nyomtatott kiadványok összetartó erejére, ezért is tartja szükségesnek a megőrzésüket. Ezen orgánumok egyik jellemzője, hogy hasábjaikon kevésbé nyilvánulnak meg azok az ellentétek, amelyek fő táplálói az internetes sajtónak. A kereszténydemokrata eszmék hangsúlyozásával egyúttal szolgálja az egyházát is, hiszen így jeleníthetők meg annak főbb tanításai, megfelelően adagolva az olvasónak.
Székelyvaja tavaly felújított temploma
Ambrus Attila a feladatai között elsődlegesnek tartja, hogy az újságon keresztül is közvetítsék azt az örömhírt, amely hirdeti: a legnagyobb érték maga az élet. Hogy számtalan okunk van az örömre, főként, ha összehasonlítjuk napjainkat a harminc-negyven évvel ezelőtti kilátástalansággal. – Én abban a Brassóban születtem 1965-ben, ahol másfél évvel a születésem előtt lebontották az Alpár Ignác tervezte református templomot azzal a céllal, hogy a reformátusságot eltántorítsák a hitétől, a magyarságot az identitásától. És lám, ma Brassóban három református egyházközség működik. Ennél csattanósabb választ nem adhatott volna a helyi református közösség azoknak, akik kétségbe vonták létjogosultságukat – fejtette ki Ambrus Attila.
Rendkívüli szolgálat a gyülekezetekért
A Magyarországi Református Egyház Zsinata meghirdette 2023-ra a lelkipásztori hivatás évét. Ezzel összefüggésben az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka kiemelte: az utóbbi időben egyre több lelkipásztor bizonytalanodik el Erdélyben is, sokan költöznek Magyarországra. Ezért meg kell erősíteni a lelkészekben azt, hogy az ő szolgálatuk rendkívüli, és a munkájuk értéke nem csupán pénzben mérhető. Többet kapnak azoktól a közösségektől, amelyek rájuk vannak utalva, akiket képviselnek. Ambrus Attila szerint ahol jó a kapcsolat a gyülekezet és a lelkipásztor között, ott erős közösségek jönnek létre, nem sikerül megtörni őket, hiszen összefogva cselekednek, erre Erdélyben több jó példa is van. Lelkipásztor ismerősei közül sokan elmondják, milyen boldogító, amikor gyerekekkel foglalkoznak, amikor fiatal családok is a gyülekezet tagjai, ahol támogatást kapnak, barátokra lelnek. A főgondnok szerint ez az év jó alkalom lesz arra, hogy tudatosítsák a lelkipásztorokban: szükség van rájuk. Fontos felismerniük, hogy nem munkahelyet választottak akkor, amikor beiratkoztak a teológiára, hanem szolgálatra vállalkoztak. Ez akkor lehet teljes, ha felelnek az elhivatásra. Úgy véli, meg kell erősíteni a lelkészeket abban is, hogy egy nagy közösség tagjai. Erdélyben is azok a gyülekezetek vannak a legjobb helyzetben, akik elhiszik azt, hogy az egyház tanítása által, Jézus üzenetét meghallva és megfogadva tovább tudják éltetni ezeket a közösségeket. Ki tudják védeni azokat a csapásokat, amelyek a világ részéről érik őket. Meglátása szerint sok ilyen közösség van, és ott mindig felfedezhetjük egy jó lelkész munkáját, hozzáállását, elhivatását arra, hogy tanítvánnyá tegye a népét.