Jeremiás próféta szavai kapcsán az álpróféták és a próféták közötti különbséget ecsetelte Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkész a Zsinat balatonszárszói rendkívüli ülésén elmondott prédikációjában, szerdán.
„Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól” – köszöntött mindenkit a lelkész Pál apostol Galatákhoz írt levelének részletével. (Gal 1,3-5) Majd az egybegyűltek a 135. zsoltár 1. és 8. versét énekelték el: "Áldjátok az Úr nevét, akik neki szolgáltok".
Próféciahordozónak hívott Isten
Az Ige Jeremiás próféta könyvéből való volt. „Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak a nevemben. Álmot láttam!” (Jer 23,25-29) Az igemagyarázat fő gondolataként az álpróféták és a próféták közötti különbséget ecsetelte Hajdú Zoltán Levente.
„’Isten nevében, Isten szolgálatában. Isten ügyének érdekében’ – hangzott el próféták és álpróféták szájából" – kezdte a lelkész. Ki különbözteti meg az álprófétát a prófétától? Érzed, látod a különbséget? Próféciahordozó, igehordozó emberévé hív el az Isten téged? Mit bíz rád ma, holnap? – kérdezte a hallgatóságtól a lelkipásztor, aki válaszában kitért arra is, hogy a Zsinaton résztvevőkre rendkívüli dolgokat bízott az Úr.
Számvetés
"Több mint szimbolikus, hogy ez a rendkívüli zsinati ülés számvetéssel indul. De a számvetés fogalma, noha szigorú fogalom, mégis személytelen. Csak akkor telik meg személyességgel, ha megnevezzük, ki és miről ad számot és ki kéri azt számon. Adatokról adunk számot, ez az emberi oldal, prédikálta a lelkész. De arról, hol és hogyan volt jelen Krisztus hitvallása, amire egyenként, és mint a Magyarországi Református Egyház tagjai is megbízatást kaptunk, és erről nem csak egymás előtt, hanem az Úr előtt is számot kell adnunk."
„Holnap a missziók, az egyházi szervezetek, azok szolgálatban állók szerepét, a jogi, gazdasági témákat tárgyaljuk a zsinaton. Ezek mind olyan kérdések, amelyek párhuzamba is állíthatók Jeremiás próféciájával. A hamis álomlátók vetekednek az igazival. Vajon mi különbözteti meg a kettőt?” – kérdezte ismét.
Jeremiás szava nem csupán saját, hanem Isten szava volt. Üzenete, bár nagy emberi terveket rombolt le, mégis megújító volt, és ma is az, mivel Isten üzenete lett nyilvánvalóvá általa. A zsinati tagok is megbízatást kaptak, mint hivataluk szerint az Isten népe feletti kormányzás jogával felruházott emberek.
Bátornak kell lenni
„Hiszem, hogy az egyházi köztestület jeremiási lelkülettel küzd a következő két napban, azért, hogy Isten élő jelenléte még inkább nyilvánvalóvá legyen az emberi keretek szövevényében, és nem fog azonosulni a pillanat érdekeivel, hatalmi törekvéseivel. Hiszem, hogy az Úr akarata itt van.”
Ahhoz, hogy az Isteni akarat megnyilvánuljon, bátornak kell lenni, mert az Ő kegyelmét nem olthatják ki az emberi szándékok, és ebben Ő előtte is felelősségünk van. „Ezért az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt, de aki Igét kapott tőlem, hirdesse igémet igazán” – idézte prédikációja végén a lelkipásztor.
A szolgálattevő záró imájában azt kérte, hogy az Úr tanítson meg minket arra a küzdelemre, amit fegyverek nélkül vívunk. Amivel köszöntött mindenkit, azzal is búcsúzott a lelkész, a Galathához írt levéllel: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve” (Gal 2,20).
Kováts Annamária