A gép véleménye?

Az OpenAI fejlesztette mechanizmus működésének alapja, hogy megtanították és hozzáfér az interneten 2021 szeptemberéig megjelent adatokhoz, azokat hihetetlen gyorsasággal képes pásztázni és felhasználni. Jelen pillanatban pedig a keresésnél a következő szótagot prediktálja az úgynevezett Transformer modell alapján a valószínűségi előfordulás eloszlásának figyelembevételével, vagyis felvetéseinkre a web minden tudását latba vetve válaszol – kritika, valódi értelmezés nélkül. Amikor arra kértem a programot, mondja el egyszerűen, mi a ChatGPT, azt válaszolta: „Olyan okos számítógépes program, amellyel beszélgetni lehet. Tud válaszolni a kérdéseidre, segíthet megérteni dolgokat, vagy csak szórakoztathat.”

Az, hogy a szoftver felforgatta a világot, nem túlzó kifejezés. Hosszas disputák kezdődtek arról, mi lehet a felsőoktatás sorsa, ha a diákok a mesterséges intelligenciára bízzák beadandóik elkészítését – ami nem a valóságtól elrugaszkodott gondolat, tekintve, hogy a chatbot írt már négyesre értékelt diplomamunkát a világ egyik legelismertebb üzleti képzésén, a Wharton Universityn –, vagy hogy miképpen lehetne csökkenteni többek között az egészségügyben az adminisztrációs terheket – tudva azt, hogy a program külön felkészítés nélkül is letette már az orvosi szakvizsgát.

A program fogadtatása vegyes. Egyes laikus vélemények szerint a ChatGPT és az utána következő, hasonló fejlesztések sosem lesznek képesek megalkotójuk, vagyis az ember helyét tartósan, kielégítő módon átvenni. Mások úgy vélik, a tudományos forradalom újabb mérföldkövéhez érkeztünk, hamarosan megérhetjük, hogy emberek veszítik el munkájukat azért, mert a gépek pontosabban, szebben, jobban végzik el azt. Persze nem új keletű ez a félelem, már a gőz- vagy cséplőgéppel kapcsolatban is megfogalmazta ezt az emberiség. Érdekes ugyanakkor, hogy a fejlődés ellen ágáló belső hang napjainkban csendesebb: többnyire önként adunk át mindenféle információt a programoknak, és játszva osztjuk meg feladatainkat a gépekkel – talán éppen azért, mert a régvolt embereinek félelme alaptalannak bizonyult. Sok évtizedes tapasztalatunk, hogy bármilyen vívmány terjedt el a világon, a feladataink szinte csak gyarapodtak, ezért logikus lenne azt feltételezni, hogy a ChatGPT és a hozzá hasonló újítások sem írják át az életünket annyira, mint azt eleinte gondoljuk. A bizalmatlanok erre azt mondják, a zsigeri ellenállás sosem volt indokolatlan, mert a technológia valóban elveszi a munkánkat, csak épp sokkal tovább tart a feladatok átszervezése, mint azt eleink gondolták.

A szakmabeliek véleménye is megoszlik arról, mit jeleznek az újdonságok. A kutatók egyik része szerint a mesterséges intelligencia bár válaszol a kérdéseinkre, azok tartalmát, mélységét és árnyalatait nem feltétlenül érti. Más kutatók azt állítják, a szellem kiszabadult a palackból, mert a mesterséges intelligencia – mivel hozzáfér az internet minden tartalmához – már magától tanul, így az ember által sosem látott összefüggésekre bukkanhat rá anélkül, hogy akár csak értenénk, milyen logikát követve szerzi és ontja a gép az újabb és újabb információt.

Természetes, hogy az egyházat sem kerülheti el a ChatGPT-láz. Százszámra találni cikkeket a neten arról, miképp vetheti be egy gyülekezet vagy egy lelkipásztor a technológia legújabb vívmányát munkája során. Az első cikk, amelyet kidob a kereső, tíz felhasználási módot javasol, például azt tanácsolja, kérjünk a robottól egyéni bibliaolvasó-tervet, keresztyén tematikájú verseket vagy éppen ötletet arról, miről legyen szó vasárnap a közösségben.

2023 februárjában a Magyarországi Szabad Ökumenikus Közösség adta hírül, hogy a dömösi templomban „a gépi testvér a legmagasabb szinten megfelelt”, amikor prédikációt kértek tőle. A gyülekezet a téli vasárnapon a mesterséges intelligencia által fogalmazott igehirdetést hallhatott, amelynek végére még imádságot is kreált a program. Ironikus módon az igehirdetés arról szólt, hogy Isten üzenetének bárki lehet a közvetítője.

Ha konkrétan rákeresünk a God (Isten) és a ChatGPT szavakra az interneten, az első találat a God in a box (Isten dobozban) program oldalára vezet. Itt a ChatGPT-vel értekezhetünk a Whatsappon keresztül – a névválasztásban arra utalnak, a program az Isten. Egy olasz fejlesztésben nem mentek ilyen messzire az alkotók, ők csak azt mondják, a szentekkel „beszélgethetünk” a prega.org oldalon. Itt a válaszadáskor a programnak adott utasítások között már indulásból szerepel, hogy feleljen úgy, ahogyan például Pio atya kommunikálna, vagyis elméletileg nem adhat vallási tanításokkal szembemenő választ a gép.

Magam is elbeszélgettem a programmal Istenről, mindenfajta kitétel nélkül, vagyis nem kértem tőle, hogy keresztyén perspektívából válaszoljon a kérdéseimre. Az érdekelt, milyen az alapbeállítás, hogyan viszonyul e témához a program. Amikor megkérdeztem, ki Isten, azt felelte: „A válasz nagyon függ a kérdező vallási hátterétől és meggyőződésétől. Általánosságban azonban Istennek azt a felsőbb lényt nevezik, amelyet a teremtőnek és a világ és a benne lévő minden dolog fenntartójának tartanak. A keresztyénség, az iszlám és a zsidóság gondolata szerint Isten egyetlen, mindenható, mindentudó és jó lény. Néhány politeista hagyományban az isteneknek specifikus területeik vagy felelősségeik vannak. Fontos megjegyezni, hogy Isten léte komoly filozófiai és teológiai viták tárgya, és nincs olyan egyértelmű válasz, amelyet mindenki elfogadna. Végül is Isten megértése mélyen személyes és szubjektív kérdés, amelyet a meggyőződések, a tapasztalatok és a kulturális háttér alakít.” Később megkérdeztem, szerinte van-e Isten (azt felelte, nincs saját véleménye), mit gondol, jó dolog-e hinni (szerinte egyéni kérdés, de sok lelki és szociális előnye lehet annak, ha hiszünk), majd felvetettem, jó-e keresztyénnek lenni (azt mondta, „a keresztyénségnek lehetnek pozitív hatásai a személyes életre, beleértve a kapcsolatok erősítését, a stressz kezelését és a lelki nyugalmat, ugyanakkor a vallás kritikát is kaphat, beleértve a homofóbiát, a nők diszkriminációját és a konfliktust más vallásokkal”).

A beszélgetést még hosszan folytattuk, de az idézetek talán ennyiből is jól mutatják: a program nem mond sem igent, sem nemet. Igazán feszültségkeltő vele társalogni Isten kapcsán, mert mintha egyszerre akarna megfelelni a legateistább és a leginkább hívő emberek álláspontjának. Nem mutat előre, nem mozdít ki a magunk buborékjából (bármilyen legyen is az), cserébe, ha kérjük, oldalszám bizonyítja, miért van igazunk. Innen nézve egyáltalán nem szerencsés a program „véleményét” kikérni olyan témákban, amelyekben nincs teljes, vitathatatlan, száz százalékban tudományos módon bizonyított tudása az emberiségnek.

Felmerül a kérdés, miért is kérnénk ki egy gép véleményét, mégis miért beszélgetne bárki Istenről egy robottal. De ha belegondolunk, a világ abba az irányba halad, hogy mindenről az internetet kérdezzük. Éppen most nő fel az a generáció, amely már azt látja, hogy a szülei bármilyen kérdéssel egy programhoz fordulnak.

Kétségtelen, hogy ezernyi módon használjuk majd a jövőben a mesterséges intelligenciát, és az számos módon könnyíti és gazdagítja az életünket. De milyen jó volna, ha lennének kérdések, amelyeket nem lenne szükséges feltenni a chatbotnak – nemcsak nekünk, de gyerekeinknek sem. Ehhez persze jó volna, ha lenne olyan tudásunk, tapasztalatunk a világról, ha lenne olyan spirituális élményünk, amely nem fordítható le a számítástechnika nyelvére. Ha lenne olyan rétege a létezésünknek, amely digitalizációtól mentesen igaz.

Húsvét után vagyunk. A világ legnagyobb csodája karnyújtásnyira van tőlünk. Csak a szeretetre tudunk hivatkozni, amikor a miértjeit kutatjuk. Nincs ennél logikusabb, tudományosabb, egzaktabb válasz, és az emberi életben, legyen az bármilyen fejlett, valószínűleg nem is lesz. Cserébe ez a válasz mindenkire érvényes, mégis személyes, egyedi, megmásíthatatlan. És ugyanolyan érvényes akkor is, ha nem tudjuk megmagyarázni.