A barátság ajándéka

Jézus a hozzá legközelebb állónak tanítást adott a barátságról. „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak.” (Jn 15)

Jézus ebben a szakaszban arra tanít minket, hogy ő milyen módon kapcsolódik a tanítványaihoz és nekik hogyan kell kapcsolódniuk egymáshoz. Mind a két viszonyban a barátság szót használja. Amikor Jézus elmagyarázza a tanítványoknak, milyen is valójában a legnagyobb szeretet, akkor nem a házasság képéhez, hanem a barátsághoz fordul. Jézus annyira szerette a követőit, hogy az életét adta értük, és példát mutatott arra, hogyan lehet nagylelkű módon szeretni és áldozatot hozni a barátságért. Ahogy az igaz szeretetnek, úgy a barátságnak is ára van. Ha nem tudunk is olyan mértékben szeretni és áldozatot hozni, mint azt Jézus tette értünk, de a barátság ennek a felebaráti szeretetnek a kisiskolája mindannyiunk számára. Ezt az iskolát mindannyiunknak ki kell járnia, az életkor előrehaladtával barátkozási szokásaink jelentős változásokon mehetnek ugyanis keresztül.

A kisgyerekek barátságai általában spontánok, és jellemzően a közös érdeklődés, játékok és tevékenységek alapján alakulnak ki. A kisgyerekek könnyen találhatnak barátokat a játszótéren vagy az óvodában, akikkel együtt tudnak játszani, akár csak egy rövid játék erejéig.

A tinédzserek és fiatal felnőttek barátságai már összetettebbek. A társasági körök és a baráti csoportok is fontos szerepet kapnak ebben a korban, ugyanígy az érdeklődési kör, az értékrendek hasonlósága és a kölcsönösség. Amíg a fiataloknál fontosabb a barátságban a közös szórakozás, az osztozás az élményekben, addig az idősebbek számára egyre fontosabbá válik az, hogy kire lehet számítani. Felnőttkorban a barátságok általában stabilabbá válnak, és hosszabb ideig tarthatnak. Az emberek ebben az életszakaszban már több tapasztalattal rendelkeznek a kapcsolatok terén, és jobban megértik a barátság fontosságát az életükben. Az érzelmi támogatás és a bizalom az egyik legfontosabb szempont a felnőttek között. Időskorban természetes módon fogynak barátaink, a jelentőségük viszont megnő, hiszen az elmagányosodás veszélyének leginkább ez a korosztály van kitéve.

Baráti hálózatunkban időről időre nagyobb mennyiségű személycserék is előfordulhatnak például egy új helyre költözéssel vagy munkahelyváltás követeztében. Számos jó ismerősünkkel való kapcsolatunk halványul el, és reménység szerint újabb baráti hálózat alakul ki. A barátkozás az emberi kapcsolatok egyik alapvető aspektusa, és a legtöbb ember vágyik a kapcsolatokra, ugyanakkor nem is olyan természetes, hogy vannak barátaink.

A minőségi emberi kapcsolat hiánycikk. A Gallup Global Emotions 2022 beszámolója szerint: „A világ egy csendes járvánnyal is küzd – a magányossággal. A Gallup felmérése szerint 330 millió felnőtt esetében előfordult, hogy legalább két hétig nem beszélt egyetlen barátjával vagy családtagjával sem. Ha egy embernek vannak is barátai, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó barátai vannak. A felnőttek egyötödének nincs egyetlen olyan embere sem, akinek számíthatna a segítségére.”

Barátságot nem lehet kikényszeríteni, ugyanakkor ezek a kapcsolataink nem csak természetes módon alakulnak és változnak. Mindannyian vágyunk olyan kötődésekre, amelyeknek mélysége van, és ha megvalósult életünkben az az ajándék, hogy vannak emberek, akik csak úgy önmagunkért kedvelnek, akkor érdemes a barátságnak ezt a kertjét ápolnunk és ösvényeit rendszeresen taposni. Minden ilyesminek a másik emberhez való pozitív hozzáállás az alapja, de csak akkor épülnek tovább, ha időt szánunk rájuk, méghozzá rendszeresen. Fontos még az önfeltárás, hogy merjük önmagunkat adni, hibáinkkal és sikereinkkel együtt vállalni, akik vagyunk, legalább azok előtt, akik valóban látnak bennünket. Még annak árán is, ha barátaink alkalomadtán őszintén szembesítenek saját gyengeségeinkkel.

A szerző református lelkész, teológiai tanár a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán.