Százhúsz éve annak, hogy Biberauer Richárd hitoktató és felesége, Vischer Márta megalapították a Filadelfia Diakonisszaszövetséget. Ebből az alkalomból a Magyar Református Szeretetszolgálat koszorúzással egybekötött megemlékezést szervezett május 22-én. Az alkalomnak a Bodoky Richárd terem adott otthont a szervezet székházában.
Az ünnepség kezdetén Dani László, a Református Szeretetszolgálat diakóniai referense köszöntötte a jelenlévőket, majd Kurgyisné Balla Zsuzsa szolgált áhítattal a Fil 2, 19–24. alapján.
Timóteus történetén keresztül mutatta be, hogy ma is erre a lelkületre van szükség a diakóniai szolgálatban. – Istenajándék egy olyan hűséges munkatárs, mint Timóteus – helyezte a hallgatóság szívére. Timóteus főbb jellemvonásait kiemelve fogalmazta meg, milyen is egy hűséges munkatárs: olyan, küldetésben járó ember, akit Krisztus hívott el, és ez a lelkület hatja át egész szolgálatát. – Szívében hordozza Krisztust, s az ő akaratát igyekszik felismerni és teljesíteni – zárta szavait.
Rácz Erzsébet Jolán pedig bizonyságot téve tekintett vissza a diakonisszákkal végzett közös szolgáltra, személyes példákon keresztül. A vendégsereg közösen járult az emléktáblához, ahol Czibere Károly főigazgató köszöntötte a jelenlévőket. Kiemelte, hogy mennyire meghatározó és fontos a szeretetszolgálat életében, hogy ilyen modellekre és mintákra tekinthet vissza. – Mert ahol igazi szőlőtőke van, az gazdagszik, gyarapszik, s az hoz majd gyümölcsöket, s ennek a gyümölcse a szeretet – mondta. – Először a hitben testvérek felé indul el a kéz, s amikor egy gyülekezet, egy közösség el tudja mondani, hogy nincsen köztük szűkölködő, akkor lehet elindulni, keresni a világban a nyomorúságot és segíteni.
– Istennek azért is hálát adunk, hogy a Filadelfia Diakonisszaszövetség annyira gazdag hagyománnyal és történettel bír, hogy mindig volt erő a mozgalomban és az anyaházban, hogy megmutassák, mit jelent az, hogy soha nem volt közöttük szűkölködő, s hogyan lehet aztán kitárni a segítő kezet. Az Úrban bízzunk, hozzá kapcsolódjunk, benne növekedjünk – zárta szavait a főigazgató.
Így köszönte meg a Református Szeretetszolgálat Istennek azt a csodálatos ajándékát, amit a Filadelfia és a diakonisszamozgalom jelent. Mindezért egyedül Istené a dicsőség!