Az imaséta műfaja a lelki elmélyülés színtere, békét, megnyugvást sugározva készít fel a fizikain túl a lelki jelenlétre. Kovács Tamás és Kovácsné Gombos Tímea lelkészek szerint a tárgyak, az olvasnivalók segítenek „megérkezni” a saját gondolatainkhoz, érzéseinkhez, félelmeinkhez, amelyeket elnyomnak bennünk a mindennapok tennivalói.
A Kovács házaspár hét éve állít össze imasétákat. Az Éltet-Ő című több helyen megfordult már, az Északpesti Református Egyházmegye harmadik családi napján is kipróbálhatták a látogatók. Ezúttal szolgálati helyükön, az Őrszentmiklósi Református Egyházközség templomában állították ki november közepén. Többféle imaséta-gyakorlat él. Ez a típusú állomásokból áll, ahol imádságok, igerészletek, rövid, elgondolkodtató kérdések olvashatók. Sokakat feszélyez az új műfaj, ezért a templom bejáratánál hasznos útmutató segíti az elmélyülést. Az imasétát egyedül ildomos végigjárni. – Merjünk elidőzni, elgondolkodni, végezzük el a feladatokat! Minél több érzékszervünket vonjuk be, annál inkább megérintenek az ösvény üzenetei – biztat Tímea.
Kovács Tamás és Kovácsné Gombos Tímea hét éve állít össze imasétákat
Az imaséta nem csupán a csendről szól Tamás szerint. – A látottakon és tapasztaltakon keresztül szólít meg Isten. Az ösvény nem a monológ helye, hanem a párbeszédé – állítja a lelkész. – Amellett, hogy megfogalmazom a kérdéseimet az Úrnak, a látottakon keresztül ő szólhat hozzám, belső hallásból erősíti a hitemet. Ahogy a rómabeliekhez írt levélben olvassuk: „A hit tehát hallásból van” – részletezi Tamás. Felesége az Isten és az ember közötti kapcsolat erősödésének egyik lehetőségét látja az imasétában. Úgy véli, az effajta elmélyülés kiemel a hétköznapok mókuskerekéből, a felfokozott tempóból. Míg Tímea az ötletadó, a kivitelezésért férje felel. – Nem az a típusú ember vagyok, aki órákig áll és gondolkodik egy-egy igevers előtt. Miközben a paravánok összeállításán munkálkodom, fúrok, csavarok, dolgozik bennem az üzenet, éppen az, amelyiket a helyére akarom tenni – magyarázza Tamás.
Belépve a templomajtón tekintetünk apróságokkal teli asztalra téved. Elsőként a tárgyak akarnak üzenni nekünk: de itt ne csupán igés bögrék, órák, karkötők gyűjteményére gondoljunk! Mindegyik mellett egy-egy személyes hangvételű üzenet is található, például: „A szemüveget gyakran kell tisztítani ahhoz, hogy jól láss. Ne feledkezz meg a lelki szemed karbantartásáról sem, mert »jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan«! Ehhez azonban »újonnan kell születnetek« (Ján 3,7)! Szeretettel: Szemüvegtörlő”
„Miközben a paravánok összeállításán munkálkodom, fúrok, csavarok, dolgozik bennem az üzenet”
Tusakodás, megerősödés
Az első állomás a magvető példázatát szemlélteti. Babszemmel szavazhatunk arra, milyennek látjuk lelki életünket. A hallott Ige sziklás talajra, tövisek közé, útszélre vagy jó földbe hullott-e nálunk? „A lelki életben nincs állandóság. Hol ilyen a szíved, hol olyan” – olvassuk a feliratot. Tímea hangsúlyozza, hogy az imaséták önmagunk helyzetével szembesítenek, ezeket a sétákat a személyes megtapasztalás inspirálja. A lelkésznő az igehirdetés megírásához hasonlítja az ötletek születését. – A lelkészt egyéni csendességében, igeolvasáskor szíven találja az üzenet, kétélű kardként dolgozik benne, ezt utána továbbadja a gyülekezetnek. Hasonló szolgálat az imatér elkészítése, egyfajta igehirdetés, témája elsőként engem érint meg, ezt osztjuk meg azokkal, akik nyitottak rá – emeli ki. Korábbi imaútjuk a Mérföldkő, amely az imádságot, az igeolvasást, a szolgálatot, az ember és környezete kapcsolatát helyezte a keresztyén élet fókuszába, az Egymásra hangolva a Házasság hetére készült, de volt Ki vagyok én? címmel is, amelyben bibliai hősök segítettek felismerni, melyik bibliai személyhez hasonlít a látogató lelkiállapota vagy személyisége. – Legkedvesebb imasétánkban nagy tükörtáblákra ragasztottuk rá a gondolatindító kérdéseket, képeket, elmélkedéseket, ezáltal fizikailag és lelki értelemben egyszerre nézhettünk tükörbe – eleveníti fel a lelkésznő. Tamás kiemeli, azt érinti meg az ösvény, akinek elég bátorsága van szembenézni önmagával. Ez belső tusakodás, harc, feltöltődés és megerősödés.
„…azt érinti meg az ösvény, akinek elég bátorsága van szembenézni önmagával”
Ezen az imaúton két, ember nagyságú tükörbe nézhetünk bele, látni vajmi keveset fogunk, mindkettő torz képet ad. Az állomás címe: Isten Igéje az, amelyik megítél. – Sokszor a magunkról alkotott kép is valótlan, elfogultak vagyunk, vagy éppen lemondóan nyilatkozunk a személyünkről, de a mások rólunk alkotott képe is torzítja a valóságot – adja meg a megfejtést Tímea. A két tükör mögött egy harmadikban éles képet látunk. Az alkotók azt üzenik vele: egyedül a teremtő Atya lát bennünket valóságosan, ő adhat tiszta képet rólunk.
Az élet könyvébe is belenézhetünk! Névsort nem találunk benne, viszont megválaszolhatjuk magunknak, nekünk mit jelent. Vajon szerepel-e a nevünk a mennyeiben? Forgatva a nagy falapokból álló könyvet mások után magunk is beleírhatjuk, hogyan viszonyulunk a Szentíráshoz.
Az Éltet-Ő szíve elparavánozott „szent hely”, gyertyákkal. Sarkában cseréptálak, vizeskorsók állnak, mellettük kendő. Tímea belemártja a kezét. – Testünk megmosásánál fontosabb lelkünk megtisztulása, erre nincsenek varázsszerek és csodamosószerek. Szembe kell néznünk Jézus keresztjével – fejtegeti. Embernagyságú kereszt előtt állunk, tövében szögek, kalapács „Én” felirattal. Kis papírra felírva rászögezhetjük a vétkeinket. Tamás szerint a több száz szög azt üzeni, hogy lehet bátorságunk Krisztus keresztjét terhelni. Egymással szemben sokszor óvatosak vagyunk, meggondoljuk, mit osztunk meg a gondjainkból, hogy ne terheljük a másikat. A kereszten viszont mindig akad egy szögnyi hely, letehetjük, amit Isten át szeretne venni tőlünk. A kereszten és annak tövében történnek a legnagyobb dolgok.
Kovács Tamás és felesége, Kovácsné Gombos Tímea a Sárospataki Református Teológiai Akadémián végezték lelkészi tanulmányaikat. Három gyermeket nevelnek. Sátoraljaújhelyen kezdték el segéd-, illetve beosztott lelkészi szolgálatukat 2004-ben, lelkésszé szentelésük után Dad és Bokod településeken önálló lelkészként szolgáltak. 2021 óta vezetik az őrszentmiklósi, vácrátóti és csomádi gyülekezeteket.
A következő állomáson a Zsoltárok könyvének idézete alapján emlékeztetjük magunkat: nem reflektorfényként világítja meg életünk lépéseit, történéseit Isten Igéje: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Tímea Jézus korabeli mécsest formál a kezével levegőre keményedő gyurmából, kanócot tesz bele, és hangsúlyozza, lassú tempóra, de biztos léptekre segítette anno az úton lévőket. Az elkészített mécses elvihető, hogy emlékeztessen az üzenetekre, az imasétára.
A templom másik szegletében fakardokkal küzdünk. Az egész asztal egyetlen nagy kirakó. – Az Ige győzelmet ad, bátorít, hogy vegyük fel a Lélek kardját, amely az Isten beszéde – magyarázza a lelkésznő. A szablyákra Igéket írtak, mivel a Szentírás minden élethelyzetben segít győzedelmeskedni. Feladatunk megkeresni egy-egy élethelyzetet megjelenítő formába az oda illő Igét.
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsolt 119,105)
Hogy állva, ülve vagy járva-kelve könnyebb-e megnyílni magunk és Isten előtt, arra nem kapunk receptet. Tamás első meghatározó imaélményét kényszer szülte már lelkészként egy Cursillo hitmélyítő alkalmon. Feladatként kapta, hogy egy órán át imádkozzon. – Gondoltam, könnyen megy majd, de az első öt perc után nehézkessé vált. Kitettem magam elé egy széket, elképzeltem, hogy Jézus ül rajta, és azt kérdezi: „Hogy vagy, Tamás? Csak őszintén!” Úgy beszéltem vele, mint egy baráttal, aki jót akar nekem, elfogad olyannak, amilyen vagyok és szeret.
A házaspár nem túlozta el a Biblia jelentőségét, amikor paravánméretűre szabta, rajta „Üzeneted jött!” felirattal. – Számos család könyvespolcán ott található a Biblia, amely folyamatosan kérdez bennünket: van bátorságod kinyitni? Isten szabadságot ad nekünk, hogy eldöntsük, olvassuk-e az üzenetét, vagy hagyjuk porosodni – fejtegeti Tamás, és széttárjuk a paraván-Bibliát…
„Isten szabadságot ad nekünk, hogy eldöntsük, olvassuk-e az üzenetét, vagy hagyjuk porosodni”
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!